Képfelbontás
A Balkánon semmit sem lehet befejezni?

A héten végre megszületett a jogerős ítélet a múlt század kilencvenes éveiben dúló boszniai véres háború egyik főszereplője, Ratko Mladić tábornok ügyében. Ő hivatalosan a boszniai szerb katonaság főparancsnoka volt, de sokan gondolják, hogy igazából még ennél is fontosabb szerepet töltött be, ugyanis többször is ő volt az, aki visszautasította a békekötés lehetőségét. Persze nem ezért ítélték másodfokon is életfogytiglani börtönbüntetésre, hanem mindenekelőtt a világ által egyértelműen népirtásnak minősített szrebrenicai mészárlás és Szarajevó több évig tartó ostroma miatt. Meg még további 7 vádpontban, amelyek mindegyike vagy a háborús vagy pedig az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények kategóriájába tartozik.

Mladić ellen az első vádiratot még 1995-ben, nem sokkal a második világháború utáni időszak legnagyobb európai vérengzése után fogalmazták meg, majd utána többször is módosították. Slobodan Milošević országlása idején a haja szála sem görbülhetett, belgrádi lakását a katonaság védte és a 2002-es hivatalos szerbiai elfogatóparancs után is még sokáig élvezte a hadsereg különböző szintjeinek támogatását, olyannyira hogy csak 10 évvel ezelőtt, 2011 májusában a Nagybecskerek melletti Lazarevóban tartoztatták le és adták ki néhány nap múlva a hágai törvényszéknek. Sorsának beteljesedése ezután sem gyorsult fel igazán, tárgyalása 4 éven át, 2012-től 2016-ig tartott, az elsőfokú ítélet 2017 novemberében született meg és ezt erősítette meg a héten az egykori hágai törvényszék örökébe lépett büntetőjogi mechanizmus.

Nem véleletlenül írtam le aránylag részletesen a folyamatot, mert a nyugati országok, nyilvánvalóan elsősorban saját lelkiismeretük megnyugtatása céljából, hiszen a srebrenicai mészárlások gyakorlatilag a szemük előtt játszódtak le, most nagy előszeretettel hangoztatják, hogy az igazság malmai ugyan lassan őrölnek, de a háborús bünösök nem kerülhetik el megérdemelt sorsukat. A másik jellemző értékelésük, hogy ezzel gyakorlatilag pont került a boszniai háború végére. Aki hallgatta az ítélethirdetés utáni első értékeléseket láthatta, hogy még véletlenül sincs így. Mert ahelyett, hogy tényleg lezárult volna egy fejezet, korábbi sérelmek sokasága kelt ismét életre. A szerbek részéről mindenekelőtt az, hogy a hágai bíróság nem igazságot szolgáltatott, hanem a szerbek üldözésére létrehozott intézmény volt, amely lényegében egyetlen bosnyák és horvát bűnöst sem talált a szerbek ellen elkövetett bűncselekményekért, mert, hogy ilyenek is voltak, azt talán senki sem vonja kétségbe. A hágai ítélethirdetés, és az ezt néhány órával követő biztonsági tanácsi ülés, amelynek napirendjén a nemzetközi törvényszék szokásos jelentése szerepelt, arra is jó volt, hogy lefújja a hamut a szerb-horvát ellentétek parazsáról és azonnal fellángolt a vita, hogy ki is volt az igazi ördög a 90-es évek háborúiban és itt már egészen Jasenovacig visszanyúltak. Egy konkrét ügy végére tehát ugyan tényleg pont került, de jó néhány másik fejezetet sikerült újra nyitni, pedig ezekből eddig sem volt hiány. Gondoljunk csak azokra a szenvedélyes vitákra, amelyek az elmúlt hetekben folytak a nemzetközi közösség új boszniai főmegbizottja kapcsán, hogy azokra az egyre szaporodó non paperekre, amelyek Bosznia-Hercegovina különböző csapások mentén való felosztását feszegetik, ezúttal már ne is térjünk ki.

Aleksandar Vučić államfő a Biztonsági Tanács ülésén azt hangoztatta, hogy a szerbek továbbra is emelt fővel állhatnak és hogy a szerb népet nem ítélték el semmiért sem. Szerbiát azonban igen, hiszen a világszervezet legfontosabb fóruma már 6 éve követeli Belgrádtól két volt radikális párti képviselő kiadatását, akik még a Šešelj-perben sértették meg a hágai törvényszéket. Ezt a követelést a szerb vezetés rendre ignorálja, Vučić ezúttal is azt követelte, hogy ügyüket engedjék át a hazai igazságszolgáltatásnak, de hát mást nem is igen tehet, mert egykori elvtársainak kiszolgáltatása nyilvánvalóan a megalázás kategóriájába tartozna.

A most fellángolt viták természetesen csillapodni fognak a következő alkalmas pillanatig, ami már a hónap végén esedékes, amikor két szerb volt állambiztonsági vezető ügyében kell végleges ítéletet mondani. És a szereplők majd találni fognak újabb alkalmakat, hiszen azt, hogy a boszniai háború végére sohasem fog pont kerülni már akkor tudtuk, amikor Slobodan Milošević halála megszakította az ellene folytatott eljárást.

Guszton András

A szerző az Újvidéki Rádió szerkesztője, rovata, a Képfelbontás, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Beolvasás folyamatban