Képfelbontás
Kánikulában még dialógust sem lehet folytatni?
Nyári szabadságon a szerbiai politikai párbeszéd
Betűméret:             

Írtam már ebben a rovatban arról a politikai párbeszédről amelyet a hatalom folytat az ellenzéki pártokkal, mégpedig két vágányon, az egyiken azokkal, amelyek nem fogadják el a külföldi közvetítők jelenlétét, a másikon pedig azokkal, akik az Európai Unió képviselőinek jelenléte nélkül nem hajlandók még csak tárgyalóasztalhoz sem ülni. A múlt héten igazi nagyüzem volt ebben a tekintetben, az úgymond hazai, belső párbeszéd akár menetrendszerűnek is tekinthető, de többhónapos igérgetés után végre tiszteletüket tették Belgrádban a nemzetközi közvetítők is.

Mielőtt azonban bárki is abba a hiú ábrándba ringatná magát, hogy most egy olyan folyamatos egyeztetés következik, amelynek végén egy nagyon rövid, mondjuk két hónapos határidőben, egy olyan megállapodás jön létre, amely elhárít minden akadályt a tavaszra tervezett választások előtt, vissza kell rángatnom mindenkit a földre. Az ami a múlt héten történt, csak a nyári szünet előtti rövid fellángolás volt, a résztvevők nagy többsége most szabadságra vonul és talán még ebben a hónapban megpróbálja véglegesíteni javaslatait. Amelyből a jövő hónapban a párbeszéd koordinálásával megbízott Ivica Dačić szocialista párti házelnök és csapata megpróbál egy közös, mindenki számára elfogadható dokumentumot gyúrni, amelyet majd bő két hónap múlva, szeptember 15-e után, immár ismét a nemzetközi közvetítők jelenlétében, véglegesítenének. Ha a jövő év áprilisára tervezik a választásokat, akkor elméletben még egy hónap marad az esetleges finomításokra, tekintettel arra, hogy abban nagyjából mindenki egyetért, hogy egy ilyen jellegű megállapodásnak csak akkor van értelme, ha elfogadásától a választásokig még legalább 6 hónap marad.

Amit eddig leírtam, az valójában a formalitásokra vonatkozik, viszont a lényegről csak nagyon keveset, vagy ha őszinte akarok lenni, akkor akár azt is írhatnám, hogy semmit sem tudunk. Ennek két oka lehet, az egyik, hogy a résztvevők tényleg komolyan veszik az ilyen tárgyalások írott és íratlan szabályait, vagyis hogy nem szivárogtatják ki a részleteket, a másik pedig, hogy valójában nincs is mit kiszivárogtatni. Sokkal inkább hajlamos vagyok a második ok elfogadására, ugyancsak kettős indoklással. A szerbiai politikai élet szereplői eddig nem bizonyították be, hogy képesek hallgatni, a hatalom viszont már többször is, hogy képes az ellenzéket elaltatni. De ne én legyek az, aki eleve pálcát tör a lehetséges kiegyezés felett, hajlandó vagyok egyelőre elfogadni azt az értékelést, hogy már az is eredménynek számít, hogy a politikai paletta különböző oldalain állók egyáltalán képesek az egymás közötti párbeszédre, ami tényleg haladásnak tekinthető a két évvel ezelőtti hasonló próbálkozáshoz képest.

Viszont kifejezetten zavar az a kiemelt figyelem, amelyet az egyeztetések résztvevői a sajtónak, és ezen belül is a közmédiának szentelnek. Nagyon régen, 35 évvel ezelőtt kerültem a közmédiához és néhány évet leszámítva, ki is tartottam benne. Közben a politikai vizeken is megfordultam, tehát mindkét oldalról tapasztaltam a sajtó szerepét és most, ha meg is köveznek emiatt, nyugodtam állítom, hogy nem a közmédia dönti el egy-egy választás kimenetelét. Emiatt nagyon nehezen tudom megérteni, hogy számos ellenzéki párt miért akarja a közmédiai műsorait, ne adj isten csatornáit szerkeszteni. Higgyék el, képesek erre azok a szerkesztők is, akik ezt a meglehetősen nehéz hivatást választották. Csak engedjék őket dolgozni, a megfelelő feltételek megteremtésével. És amikor ezt mondom, akkor nem is titkolom, hogy elsősorban a tisztességes bérre gondolok, mert ha az újságíró, a szerkesztő ezt megkapja, akkor nem fog arra kényszerülni, hogy esetleg prostituálódjon. Mert azért a szükség nagy úr. Ezek után talán felesleges is leírnom, de mégis megteszem:

nem látom semmi értelmét annak, hogy a pártok közötti egyeztetési folyamatba bekapcsolják a média, főleg a közmédia képviselőit. Egyszerűen csak azért, mert nekik nem ez a dolguk.

Természetesen nem azt akarom ezzel mondani, hogy az újságíró ne politizáljon, mert akkor saját magam alatt vágnám a fát. Saját tapasztalatból mondom, megteheti, ha a szakmai tisztesség talaján marad politikusként és újságíróként is.

Bizonyára lesz még alkalmam a választási feltételek témakörével foglalkozni, ezért most csak még egy mozzanatról szólok, ami szintén rendezésre vár. A napokban látott napvilágot az az adat, hogy a 115 szerbiai politikai szervezet közül 69 kisebbségi. Remélem senki sem gondolja komolyan, hogy az immár csak néhány százaléknyi szerbiai kisebbségi állampolgár annyira szeret politizálni, hogy több pártra van szüksége, mint a többségi nemzetnek. A vak is látja, hogy valójában azokat a kedvezményeket próbálják sokan kihasználni, amelyet a kisebbségi politikai szervezetek már eleve élveztek és amelyeket tavaly még meg is tetéztek a pozitiv diszkrimináció tényleg ritkán tapasztalható példájával. Jó volna ezt a problémát levenni napirendről, mert nem biztos, hogy sok jó származna abból, ha kampánytémává válnánk. Mert ha tetszik nekünk, ha nem, egy országos választás nem elsősorban kisebbségi kérdés.

Guszton András

A szerző az Újvidéki Rádió szerkesztője, rovata, a Képfelbontás, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Összeállt a sárga szerelvény - illusztráció
2021. NOVEMBER 30.
[ 15:23 ]
Könnyebb lett-e önállóan? - illusztráció
2021. NOVEMBER 23.
[ 13:19 ]
Végre egy értékelhető ötlet - illusztráció
2021. NOVEMBER 9.
[ 12:22 ]
Úgy döntöttem, hogy erre a hétre felfüggesztem a szerbiai ellenzék vegzálását és megvárom, miután már maguk is megállapították, hogy komoly késésben vannak, végre bejelentsék a választásokon való indulásukat és megpróbáljanak minél kevesebb menetoszlopba felsorakozni, ha már az egységes ellenzéki lista ötlete a...
2021. NOVEMBER 2.
[ 16:41 ]
Lehet, hogy egyes olvasók is úgy vannak vele mint én, vagyis hogy unják már a szerbiai ellenzék helyben járását és az ezzel kapcsolatos kommentárokat, viszont jobb témát erre a hétre sem tudtam kitalálni. Egy dolog tekinthető befejezettnek, mégpedig a két vágányon folytatott dialógus, de ennek a záróakkordja még mindig...
2021. OKTÓBER 27.
[ 12:20 ]
Az Európai Unió és szervei a héten is sokadszor bizonyították, hogy az elvi kinyilatkoztatások ellenére, miszerint a Nyugat-Balkán-i térség jövőjét saját soraikban képzelik, egyelőre fogalmuk sincs arról, hogy mit kezdjenek az érintett 6 országgal. Ugyanis alig néhány nappal azután, hogy a szlovéniai Brdóban megtartott...
2021. OKTÓBER 20.
[ 11:25 ]
Beolvasás folyamatban