A magyarkanizsai Vajdasági Képzőművészeti Kör (VKK), folytatva a hagyományokat, újabb két tagjának alkotásaiból rendezett kiállítást a magyarkanizsai Dobó Tihamér Képtárban. Ezúttal két bánáti művész mutatkozhatott be a Tisza-parti város képzőművészet kedvelőinek.

Micsik Nándor nagykikindai festőművész festményeit és grafikáit, a nagytószegi (Novi Kozarci) Braco Azarić pedig sokszínű festményeit állította ki.

Kenyeres Ivanka, a VKK elnöke ünnepnek nevezte a napot. Először azért, mert a kiállítás megnyitója előtt megtartott évi közgyűlésükre a csoport szinte minden tagja eljött, még a távolabbi városokból, így Belgrádból, Mitrovicáról, Rumáról, Nagybecskerekről is, nem egy közülük busszal, csak hogy itt lehessen, ami a csoport iránti őszinte ragaszkodásukra vall. Másodsorban pedig azért, mert a kiállításmegnyitón újra találkozhattak művészek és művészetpártolók, régi ismerősök és kollégák, méghozzá két csoporttársuk igazán hangulatos és szép kiállításán.

A kiállítást egyik legnagyobb vajdasági képzőművészünk, Kerekes Sándor nyitotta meg.

„Amikor egy-egy ilyen tárlaton a szebbnél szebb alkotásokban gyönyörködünk, sokszor nem vesszük észre a legfontosabb dolgot a képeken: a festő lelkét. A festő ezekhez a képekhez a lelkét is adja. (…) Micsik Nándor, bármilyen hihetetlen is, még tőlem is idősebb, de napi szinten rajzol, fest, dolgozik. 87 évesen. Mérnöki végzettsége okán grafikáin itt-ott felfedezhetők az egyenes, szabályos vonalak, de nem az a fontos, hanem az, hogy immár hatvan esztendeje a festék, a ceruza, az ecset elkötelezettje. Tájképei szépek, művésziek, portréi a gyengébb oldala. (...) Braco Azarić a színek mestere. Több festőtáborban is alkalmam volt találkozni vele. Fenomenális festő, imádja a kifejező színeket, akárcsak másik társunk, Kler Josip is. Impresszionista, aki sajátos módon viszi vászonra impresszióit, bizonyos szinten, bizonyos motívumaiban, megoldásaiban Konjovićhoz hasonlíthatnám.” - mondta méltatásában Kerekes Sándor.

A bensőséges hangulatú kiállításmegnyitót csak fokozta Fehér Ferenc egyik költeménye, amelyet nagy átéléssel Körmendi Gyöngyi műsorvezető mondott el és Kenyeres Ivanka saját verse, ami stílusosan, a Bánátról szólt. Amikor aztán a háttérből egy tamburával a kezében előjött a fiatal szabadkai Marko Križanović, dalra fakadt a társaság.

Ebben a hangulatban vett búcsút közönség a festőktől, művész a művésztől. Mindenki hazament, a kiállítás azonban maradt és a május elsejei ünnepek utáni hétvégéig várja a látogatókat.

Bödő Sándor