Kultúra
A Vajdasági Magyar Mozgókép Napja 2018.: Egy filmetűd bemutatója és a kísérleti filmek retrospektív szemléje jegyében
Új filmek híján egy eddig méltatlanul mellőzött műfaj kap főszerepet az idei vajdasági magyar filmünnepen

Kísérleti és dokumentumfilmekkel ünneplik idén október 12. és 14. között a Vajdasági Magyar Mozgókép Napját; az elmúlt években, évtizedekben készült kísérleti filmekből adnak válogatást Zomborban, Topolyán, Magyarkanizsán, Zentán és Szabadkán.

Mivel az elmúlt időszakban csak egy új kisjátékfilm, filmetűd készült Antal Szilárd Petőfi Sándor című alkotása, a szervezők úgy döntöttek, hogy azokat a kísérleti - experimentális kategóriába sorolható filmeket mutatják be, amelyek méltatlanul nem kaptak eddig kellő publicitást.

- Egyéni körülmények között létrejött kísérleti filmezés volt a miénk itt a Vajdaságban, nem pedig valamilyen filmklubos műhelyben születő – mondja Siflis Zoltán filmrendező, a rendezvény egyik szervezője. - Ezek a filmes munkáink, lényegében képalkotói gyakorlatoknak tekinthetők, azaz a hagyományos vizuális figuratív és nonfiguratív ábrázolás lehetősségeit, korlátait feszegető munkáknak, kísérletezéseknek. Ezeket a filmeket általában experimentális filmnek nevezik, sőt abban az időben megrendezésre kerülő fesztiválokon ebbe a kategóriába sorolták ilyen jellegű filmjeinket. Én viszont azt mondom és állítom, hogy ezek csak részben nevezhetők experimentális filmeknek. Ha már úgy alakult a helyzet, hogy nincsenek új filmjeink, felmerült az ötlet, hogy akkor válogassunk a korábbi filmjeinkből. Csináljunk egy olyan retrospektív összefoglalót, amelyben azon filmek szerepelnek, amelyek ez idáig az érdeklődés minden vonatkozásában fehér foltban maradtak, az érdeklődés szürkezónájába kerültek – mondja Siflis Zoltán.

- Habár egyféle filmes gyakorlatok révén születtek ezek az alkotások, mégis jelentősek, hiszen díjakat is kaptak. Ezeket is bemutatják most a Vajdasági Magyar Mozgókép Napja alkalmából?

- Úgy is mondhatnám, hogy e műfaj jegyében fogant alkotásokról szinte tudomást se vettünk mi magunk sem, de alkalmi kritikusaink sem, illetve publicistáink, akik hébe-hóba pár sorban írtak filmjeinkről. Hoffmann Artúr pulai díjnyertes filmjeiről igen terjedelmes értékelés jelent meg a korabeli sajtóban magyarul, de szerből is írtak filmjeiről. Úgy gondoltam, fontos lenne foglalkozni ezekkel a filmekkel is, éppen ezért kértem meg Oláh Tamás fiatal dramaturgot, hogy ezúttal filmkritikusi szerepben vegye szakmai górcső alá, filmjeink ezen műfaját. Az írás meg is jelent a Kilátó múlt vasárnapi számában.

- Mégis röviden mi a története ezeknek a vajdasági magyar filmeknek?

- Ezek olyan rövid terjedelmű dokumentum, vagy fikciós felvételek, nonfiguratív, absztrakt kinetikus formastruktúrákra épülő, experimentális, vagy konceptuális jelegű filmek, filmetűdök, amelyek a múltszázad 70-es éveiktől napjainkig készítettek a vajdasági magyar filmalkotók. Ez a filmes műfaj, ábrázolásmód, legalábbis az én esetemben, de úgy emlékszem Hoffmann esetében is akkor kapott figyelmet, teret, amikor a hatvanas évek végén megismertem Huszárik Zoltán Elégia (1965) című filmjét. Ezek és más kísérletező alkotók filmjei serkentettek bennünket a kísérletezésre. Igen ám, de technikai lehetőségeink (akkor még videó technika sem volt elterjed) a normás és szuper 8 mm, tulajdonképpen amatőr filmes technikával rendelkeztünk. A közönséges úsztatás, ne agy Isten dupla, kettős exponálású felvétel készítése is nagyon nehezen, és még inkább nagy hibalehetőséggel volt elkészíthető, az ehhez szükséges laborfeltételekről nem beszélve, arra semmilyen lehetőségünk - nekünk, tulajdonképpen amatőr filmeseknek - nem volt. Amíg filmre dolgoztunk minden eltervezett formanyelvi ötletet, alaposan a felvételezés előtt át kellet gondolni, hogy hellyel-közel az süljön ki, amit szerettünk volna vizuális megoldásként kapni. Megjegyzem, abban az időben az egyetlen vajdasági profi filmvállalatban, a Terrában sem volt technikai feltétel a bonyolult optikai és vegyi eljárásokat igénylő kísérletekre. Azért is készültek ebbe a vajdasági filmes profi műhelyben leginkább dokumentumfilmek és ezért is nagyon értékesek!

- És miről szóltak ezek a filmek?

- Experimentális filmetűdjeink, kinetikus filmverseink - én ez utóbbi elnevezést használtam akkor is, ma is - minden darabja valamiféle személyes költői ábrázolásmódot tükröz, sok esetben spontán készült amatőr felvételeket illeszt össze, agy domináns zenére. Ezen filmjeinket lassított vagy egyéb módon manipulált képek, melyek egy adott tárgyi világ, városi közterek, vagy belső életterek részletei, formái képezik, az körül forognak. Operatőr, vágó alkotóként az volt a szándékunk, talán így mondhatnám, hogy valós formavilág alapján készült felvételeket sajátos módon értelmezzük, szerkesszük, beleágyazva a felvételeket, a zenét úgy, hogy hangulatokat, asszociációkat közvetítsen a néző számára. Sajnos nem sikerült az összes experimentális filmet begyűjtenem az alkotóktól. A bemutatásra kerülő experimentális jellegű filmek mellett, tudtommal, amelyekről én és Hoffmann tud, maximum 3 filmet nem sikerült még megtalálni, begyűjteni, archiválni.

Oláh Tamás dramaturg kapta a felkérést, hogy készítsen egy rövid tanulmányt a vajdasági magyar filmművészet ezen alkotásairól. Ennek apropóján kérdeztük meg őt is, hogyan látja a vajdasági magyar fim múltját, jelenét és jövőjét?

- A filmkészítés a legköltségesebb az összes művészeti ág közül. Ám olykor még ösztönzően is hathat az alkotókra, ha nem állnak rendelkezésükre a kellő anyagi keretek. Hatványozottan igaz ez kísérleti filmeseinkre. Felmerül a kérdés, hogy beszélhetünk-e egyáltalán a Vajdaságban nem kísérleti filmesekről. Izgalmas megfigyelni, hogy hazai filmtörténetünk alakulásának irányait milyen erősen meghatározták azok a szerzői megoldások, melyek valójában a minimális költségvetésnek és a szinte amatőr felszerelésnek tudhatók be. Azt hiszem, a vajdasági filmtörténet a generációkon keresztülújratermelődő kreatív energiák és az alkotói tenni akarás, a technikai és anyagi korlátok meghaladásának története is.

- Milyenek ezek az alkotások?

- Mondhatjuk, hogy a hetvenes években induló filmeseink szerencsésebb helyzetben voltak a kelet-európai országok alkotóihoz képest, hiszen az egykori Jugoszlávia filmfesztiváljain szinte azonnal szemtanúi lehettek annak, hogy a kortárs film legjelentősebb alkotói miképpen formálják át maradandóan a hetedik művészet nyelvét. Az ellesett, eltanult megoldásokat pedig a tipikusan helyi témáknak és technikai lehetőségeiknek köszönhetően karakteres színekkel tudták beépíteni saját munkáikba.

- Milyenek most a fejlődési tendenciák?

- A filmkészítés soha nem volt még annyira elérhető, mint ma. A digitális technika megjelenésének köszönhetően robbanásszerűen megnőtt az alkotók száma. Noha többségük rendkívül fiatal, és csak iskolai szakkörök keretein belül ragadnak kamerát, filmes kísérleteikkel mégis hozzájárulnak a vajdasági filmtörténet alakulásához. A Középiskolások Filmművészeti Vetélkedőjén vetített munkák ötletgazdagsága és megnyerő frissessége bizakodásra ad okot a vajdasági filmművészet jövőjét illetően.

- Nemzetközi összehasonlításban hogyan állják meg a helyüket ezek az alkotások?

- Számos vajdasági dokumentumfilm tudhat magáénak nemzetközi fesztiválsikereket. Ez egyfajta bizonyítéka annak, hogy képesek felnőni külföldi, jóval több pénzből készülő versenytársaik mellé. Az utóbbi években szerencsére játékfilmjeink külföldi elismeréseiről is értesülhettünk, ám a fikciós műfajban egyelőre jellemzőbb, hogy filmjeink helyett alkotóinkat exportáljuk.

A Vajdasági Magyar Mozgókép Napja idei vetítésein csak egy új alkotás kerül bemutatásra. Antal Szilárd filmetűdjének a címe: Petőfi Sándor. A rendezőt a filmjéről kérdeztük.

- Nem a költőről, hanem Petőfi költészetéről szól az alkotás. Megihletett néhány verse, amelyekből kiragadtam pár mondatot és kompromisszumok nélküli, tiszta asszociációként próbáltam illusztrálni azt a néhány mondatot. Nehéz műfajilag meghatározni, talán a filmetűd a legpontosabb, de vannak benne dokumentum- és játékfilm elemek is.

- Színészek játszanak benne?

- Antal Csongor és Antal Bátor, a két fiam szerepel a filmben, amit már a közönség is láthatott, hisz a Vajdasági Televízió és a Pannon Televízió is bemutatta, illetve nemzetközi fesztiválokon is szerepelt, s meglepően pozitív kritikákat kapott.

- Rövid negyedórás alkotásról van szó, anyagi gondok miatt ez is nehezen készülhetett el. Ilyen súlyos a szerbiai filmgyártás helyzete?

- Majdnem hogy közhelyszerű, hogy olyan országban élünk, ahol nincs államilag támogatott filmművészet, szisztematikus filmgyártás. Nagyon nehéz támogatást nyerni, esetleg csak ilyen rövidfilmekre, amelyek nem kerülnek túl sokba, nem kell hozzájuk nagy infrastruktúra.

- Magyarországról lehet pályázati pénzekhez hozzájutni?

- Elméletileg igen, gyakorlatilag nagyon nehezen.

- Vannak-e újabb filmötletei?

- Vannak ötleteim, bármely pillanatban készen állok, hogy megkezdjem a munkát. Van két forgatókönyvem két nagyjátékfilmre, illetve 4-5 dokumentumfilmet is akár azonnal el kezdhetnék forgatni.

- Van-e rá reális esély, hogy ezek az elképzelések megvalósuljanak?

- Ha a jelenlegi rendszerre támaszkodunk, akkor nincs, de ha mögé nézünk, akkor van. Én minden esetre bizakodok – mondta Antal Szilárd filmrendező.

A speciális program keretében idén a következő kísérleti - experimentális kategóriába sorolható filmek kerülnek bemutatásra:

Tolnai Szabolcs: Hernyák és a magyar bor- dokumentum - filmetűd (05,08); Burány Béla és a magyar jazz - dokumentum-filmetűd (05,15)

Vicsek Károly: TRG –TÉR - dokumentum - filmetűd , (15,39); Kubikosok - dokumentumfilm (10,00)

Siflis Zoltán: Portré+portré - dokumentum - filmtűd (4,55); Körtánc experimentális - mozgóképvers (5,32); Cím nélkül - experimentális kisjátékfilm(15,42)

Hoffmann Artúr: Ügyvéd - mozgóképvers, (08,10); Herbs -mozgóképvers (10,15); Kamerapróba - experimentális film (11,06)

Bicskei Zoltán: Szikfilm - költői kisfilm (14,05)

Bogács Mónika: Egy falusi plébános élete - portré dokumentumfilm Tari János plébánosról (08,06)

Antal Szilárd: Petőfi Sándor - kisjátékfilm-etűd (13 )

A Vajdasági Magyar Mozgókép Napja egyébként október 13. annak emlékére, hogy Lifka Sándor 1910-ben ezen a napon nyitotta meg Szabadkán az első filmszínházat. A vajdasági Magyar Nemzeti Tanács 2005-ben hozott határozatot a helyi magyarság jeles napjairól, ezek között kapott helyet a mozgókép napja.

Németh Ernő

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Rekordáron kelt el egy Proust-mű - illusztráció
2018. DECEMBER 16.
[ 16:23 ]
Az első világháborút követően elszakított területekről elmenekült vagy elűzött tömegekről írt könyvet Trianoni árvák címmel Dékány István filmrendező. A szerző az MTI-nek elmondta: 2008-2009-ben a szepességi szászokról, a cipszerekről szeretett volna filmet készíteni, amikor a téma szakértője, Illés Zoltán...
2018. DECEMBER 15.
[ 9:57 ]
A tíz éve elhunyt francia divattervező száz, eddig sehol be nem mutatott rajzát árverezik el szerdán Párizsban – közölte a Cornette de Saint Cyr aukciósház.A rajzok a hatvanas évek elején készültek egy kiadó számára, az Un Diable a Paris (Egy ördög Párizsban) című gyerekkönyvet illusztrálták volna, ám a mű végül...
2018. DECEMBER 15.
[ 7:20 ]
Különleges hangulatú verses esttel lepték meg a zentai közönséget pénteken este a BeeHome Közösségi Ház vers- és prózamondó csoportjának tagjai, akik a mostani karácsonyi jótékonysági rendezvényük keretében mutatkoztak be első ízben együtt a nagyérdeműnek. Az est kezdetén Lőrinc Tímea, a vers- és prózamondó...
2018. DECEMBER 15.
[ 7:01 ]
Beolvasás folyamatban