Vajdaság, Magyarország és Horvátország után Erdélyben turnézik Kálló Béla színművész és Tóth Péter Lóránt versmondó a Szabadságharc című előadással. Az idén emlékeztünk a forradalom és szabadságharc kitörésének 170. évfordulójára. Ebből az alkalomból született a produkció, ami a két költőóriás, Arany János és Petőfi Sándor barátságát mutatja be.

„Jó barátok, írók, mindketten hazát szerető családos emberek, ám mégis milyen különbözőek. Petőfi a heves vérmérsékletű, bátor lelkű, olykor meggondolatlanul szónokló hazafi és Arany, a nyugodt, megfontolt, visszahúzódó író. Legendás barátságukon keresztül számos izgalmas, köztudott és kevésbé közismert történelmi esemény, összefüggés elevenedik meg. Kálló Béla és Tóth Péter Lóránt szuggesztív előadásában a 19. századi magyar mindennapok kerülnek személyes közelségbe a 21. századi emberhez” – olvasható a darab egyik méltatásában.

A nagysikerű előadás és az erdélyi turné kapcsán beszélgettünk Kálló Bélával még elutazásuk előtt.

- A darab alapötlete az volt, hogy készítsünk egy előadást a szabadságharcról, de túl szélesnek bizonyult ez a tematika. Tóth Péter Lóránt kollégámnak, akivel az előadást megvalósítjuk, jutott az az eszébe, hogy Arany és Petőfi abban az időben élt, barátságuk akkor tetőzött. Nyilván csak néhányszor találkoztak, de az elegendő volt, és főleg a levelezésük elegendő volt arra, hogy ebből egy történet kerekedjék természetesen úgy, hogy a szabadságharcot is magába foglalja. Nagyjából féléves előkészület volt, amikor is Brestyánszki Boros Rozália írónővel és dramaturggal közösen megfogalmaztuk a sztorit, azután pedig ő megírta magát a darabot. Ez egy drámai mű, ami másfél órás volt eredetileg, de egyórásra szűkítettük. Széles a tematika és ügyesen kellett bánni az ollóval ahhoz, hogy a végére egy jó kis előadás szülessen belőle.

- Mindvégig a színen van a két szereplő, beszélgetnek, a közönség meg azt veszi észre, hogy közben megváltozott a helyszín és az idő is.

- Igen, olyan dramaturgiai fogásokkal éltünk, hogy lehetőségünk legyen helyszíneket és idősíkokat váltani. Természetesen ez nagyon nagy segítségünkre van a színen, hisz ezáltal lehetővé vált, hogy Petőfi találkozzon több olyan meghatározó személyiséggel azokból az időkből, akikkel vívta a harcát és tulajdonképpen a konfrontációján keresztül fogalmazódik meg benne a szabadságharc ideája. Én Arany Jánost játszottam és még azokat az embereket, akikkel Petőfi útközben találkozott. Nagyon érdekes ez a dramaturgia, hiszen így a színésznek lehetősége adatik azon kívül, hogy egy személyt bemutat, arra is, hogy kiugráljon ezekbe az idősíkokba és több karaktert megformálhasson. Nagy kihívás volt ez a számomra, mert így színészi képességeimet is tökéletesíthettem, mélyíthettem.

- Az az előadás lényege, hogy bemutassa az 1848/49-es történéseket vagy a jelen kor embere számára is van mondanivalója?

- Elsődleges célunk, hogy abban a korban szólaljon meg és abban a korban működjön a darab. Az, hogy áthallása van, az magától értetődik. Azt gondolom, elengedhetetlen, hogy ennek a két költőóriásnak az élettörténete megszólítsa a mai kor emberét is. Viszont talán pont az a kulcsa ennek a darabnak, hogy nem akar üzenetet közvetíteni, maga a kapcsolat az üzenet és maga a szöveg tartalma az üzenet, tehát az, ami elhangzik a két ember szájából és ilyen módon mindenki a magáénak érzi az előadást a mában is.

- Hány helyszínen láthatta eddig a közönség?

- Eddig játszottuk Horvátországban Kopácson és Zágrábban, Magyarországon a Kiskunságban több helyen, a Reök-palotában Szegeden, Kunszentmiklóson és környékén. Januárban el fogunk menni Szabadszállásra, ahol Petőfi megbukott a választásokkor. Ez nagyon érdekes, mert sokáig ellenálltak a lehetőségnek, de végül is befogadtak bennünket, így megvalósíthatjuk az előadást az eredeti helyszínen is. A Délvidéket is bejártuk már. Harmincegy fellépésünk volt itthon, s volt egy jótékonysági fellépés is a Kosztolányi Színházban Szabadkán.

A két művész erdélyi körútja most van folyamatban. December 9-étől egy héten át turnéznak ott. Bejárják egész Székelyföldet. Csíkszerda a központjuk, onnan utaznak az előadások helyszíneire. Felléptek, illetve fellépnek Torockón, Tordán, Nagyenyeden, Marosvásárhelyen, Segesváron, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron, Szentegyházán, Csíkszeredán, Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön.

Mint Kálló Béla mondja, ünnepelni mentek Erdélybe egyrészt, hogy közösen ünnepeljék az ottaniakkal anyanyelvünket, irodalmunkat, költőinket, a '48-49-es hősöket, de köszönetet is szeretnének mondani Csaba királyfi népének, hogy a székelység 1000 éve éli, 100 éve védi és őrzi Tündérországot.

Az erdélyi körút után márciusban repülőgépre szállnak.

- Ha minden igaz, márciusban elmegyünk a diaszpórába is. Átrepülünk az óceánon és Kanadában fogjuk játszani az előadásunkat. Két héten át járjuk majd a magyar központokat, s az egyik központi programja leszünk majd az ottani március 15-ei ünnepségeknek.

Németh Ernő