Kultúra
Orom: Léckakas ébreszti reggelente a malomfesztiválozókat
A Malomfesztivál alkotótáboraiban jártunk

Megkezdődött Oromon a VI. malomfesztivál. A csütörtök este már a koncertek, a bulizás jegyében telt. Közben bemutatják a rendezvényt megelőző alkotótáborokban készült produkciókat. Az egyiket bármikor bárki láthatja. Egy fiatal izraeli művész készítette el lécekből a Malomfesztivál idei jelképét, a kakast, amely a tarló közepén röppen éppen az ég felé.

Péntek este a színházé lesz a főszerep. Természetes ott voltunk az alkotóbárokban, s az előadókkal, résztvevőkkel beszélgettünk.

Az akácos lombjai nyújtotta árnyékban az irodalmi tábor tagjai alkottak éppen. Míg a szövegek készültek, addig Oláh Tamás csoportvezetővel beszélgettünk.

- Ez a környezet kedvez az irodalomnak, az irodalmi gondolkodásnak. Akkor, amikor a szervezők felkérnek bennünket, hogy dolgozzuk ki a táboroknak a koncepcióját, mindig arra kérnek bennünket, hogy valamilyen formában kapcsolódjunk ehhez a tájhoz, ehhez a közeghez, ahol dolgoznunk kell. Idén az Odüsszeiából indultunk ki, Odüsszeusznak a bolyongásaiból, az utazás lett a központi témánk és utána az antik görög világból megérkeztünk ide, Oromra. Megadott motívumra kell írni szöveget.

- Például, hogy milyen görbe ez az akácfa?

- Mondhatjuk ezt is. Például volt egy feladat, amikor a bennünket körülvevő környezetnek a dolgait a lehető legegyszerűbben és legpontosabban, legkevesebb filozófiával kellett körüljárni. Picikét megtisztítani a gondolatainkat attól a sok mindentől, ami ráragad a hétköznapokban, és ebből a szempontból is jó az, hogy így mondjam, hogy kimenekültünk a civilizációból ide a tarlóra.

Az irodalmi tábor résztvevői deszkákból ácsolt asztaloknál ülve várják az ihletet, mások szalmabálákon megpihenve teszik ugyanezt. Mivel a színészek egy része is az akácos alatt hűsöl, Tamás van a segítségemre, hogy interjúalanyt találjak a csoportjából. Nyilas Orsolya Magyarkanizsáról érkezett a malomfesztivál előrendezvényére.

- Téged mi ihletett meg a malom tövében?

- Igazából minden megihlet. Annyi minden van itt, amiből ihletet lehet meríteni. Például most az akácosnak ez a hangulata, hogy a hűvösben ülünk, de mégis süt ránk a nap.

- Csak egy érzést próbálsz rögzíteni a szövegeidben vagy történeteket is kerekítesz?

- Van benne érzelem, persze, mert érzelem nélkül nincs történet, de inkább a történetre szoktam ráfeküdni. Szeretem a Vajdaság témakörét, hogy milyen vajdasági fiatalként utazni. Mondjuk, például Magyarországra, és jelentek már meg ilyen naplórészleteim.

A színészek próbája közben véget ért. Siflis Anna kalauzol végig a fesztivál helyszínein, aki azt gyanítja, hogy valahol a medence körül, a fesztiválpresszóban (nevezzük így) találjuk meg a színésztábor két vezetőjét. Góli Kornélia és Puskás Zoltán valóban ott ül, s közben a korábban véget ért próba tapasztalatait beszélik meg.

- Zolival közösen csináljuk ezt a színházi tábort. Az idén úgy döntöttünk, hogy belemennénk, ha másként nem is, akkor csak szóban, hogy miből épül fel el előadás, hogyan néz ki, milyen művészeti ágak találkozóhelye egy-egy darab. A díszlet, a szöveg, a zene, a világítás ugyanolyan fontos elemei a produkciónak, mint maga a színész, aki persze mindig a központban van, s mindig elviszi a babért az előadás végén. A cél az volt, hogy ezekről is beszélgessünk, hátha kedvet kap valaki egy másik színházas foglalkozás vagy hivatás iránt is. Úgyhogy így indultunk el. Szöveget olvastunk, azután elkezdtünk létrehozni mi magunk is egy szöveget, történetet, helyzeteket, karaktereket találtunk ki.

- Az egy hét alatt mit lehet elérni? Gyakorlatilag azt, hogy szeressék meg a színházat a gyerekek, vagy már szeretik, de még jobban belebolonduljanak?

- Ők, akik jelentkeztek ide, úgy tudom, hogy valamennyien foglalkoznak már a színjátszással valamilyen amatőr csoporton belül. Van, aki most kezdte a középiskolát, van, aki már másod- vagy harmadéves, tehát a nagy döntés időszaka még előttük áll. Én nagyon örülnék, ha többen közülük ezt olyan nagy hívásnak éreznék, hogy ezt a hivatást választanák maguknak, vagy pedig dramaturgként vagy tervezőként boldogulnának később az életben. Az idő arra nagyon kevés, hogy itt most megváltsuk a világot. Sokkal fontosabb az, hogy csapatként tudjanak gondolkodni, hogy a saját határaikat, görcseiket, frusztrációikat átlépjék, földolgozzák, s hogy egy picit megnyíljanak. Tehát, hogy egy lépcsőfokkal magasabbra érve hagyják el ezt a tábort, mint ahogyan ide érkeztek.

Puskás Zoltán, az előadás rendezője is bólogat közben.

- Ilyen tábori körülmények között hogyan lehet egy jó darabot megrendezni? – kérdezem tőle.

- Mindegy, hogy milyen körülmény van, az ember ahhoz alkalmazkodik. Ugye, itt nincs meghatározott tér, nincs jelmez, nincs fény. Visszatérünk a színházcsinálás alapjaihoz, és kizárólag a test, a hang, a mozgás áll rendelkezésünkre, mindaz, ami a színésznek az eszköze lehet. Megpróbáltuk a darabot metszetként megkreálni általuk, plusz még a néző egy kényszerhelyzetbe kerül, amikor vándorol a színésszel és különböző helyeken találkozik bizonyos szituációkkal. Tulajdonképpen egy interaktív megoldás is születik előadás közben a színész és a néző között.

A szereplők is közben arról mesélnek, hogy nagy kihívás, hogy ez a darab nem kerül úgymond hagyományos értelemben színpadra, hanem az egész darab körbejárja a malom területét. Lesz jelenet az étkezőnél, a szalmabáláknál, később a medencéknél, az egész darab mozog, mesélik.

Ezalatt néhány méterrel arrább, a malom mellett ácsolt csűr alatt egy másik előadás díszletei készülnek. A marosvásárhelyi Tranzit Társulat is fellép a Malomfesztiválon, nem is akármilyen ősbemutatóra készülnek. Dániel András budapesti író írt a számukra egy darabot, amely arról szól, hogy egy fiatal társulat fellép az oromi Malomfesztiválon. Tehát egy önmagukról készült előadást mutatnak majd be. A Tranzit Társulat egyébként fiatal bábszínészekből alakult, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem végzős hallgatóiból.

- Minden történetben kell valamilyen konfliktus, hogy abból dráma legyen. Elárulja, hogy ebben az előadásban mi lesz a csavar? – kérdezem az írót, Dániel Andrást.

- A legnagyobb konfliktus az, hogy a színészeknek muszáj előadniuk ezt a darabot, amihez egyáltalán nincsen kedvük, de a végére mégis megszületik ez az előadás, ami a Don Quijote bizonyos motívumaiból készült vásári játék. A malom miatt nem véletlenül választottuk ezt a művet.

- Az idei Malomfesztivál a környezetvédelem jegyében zajlik. Hogyan készülnek a díszletek?

- A koncepciónk az, hogy mindent hulladékokból állítunk elő, tehát üres műanyagflakonokból, dobozokból. Már el is készültünk velük, szerintem eléggé jópofa kellékeket sikerült összeállítani.

A társulat tagjai Mag Eszter és Mészáros Ágoston nem először vannak a Malomfesztiválon. Tavaly is bemutattak már egy rövid darabot, egy Benedek Elek népmesét dolgoztak fel akkor bábok segítségével.

- Nem gyakran fordul elő, hogy egy fiatal társulatnak saját darabor írnak, ráadásul olyat, ami róluk szól – nézek Eszterre.

- Valóban nem. Nagyon hálásak vagyunk Dániel Andrásnak, hogy belőlünk indulva kerekítette ezt a történetet. Ennek talán az is az oka, hogy most fejeztünk az egyetemen, s ezt a saját társulatunk bemutatkozó előadásának szánjuk.

- Azt tervezitek, hogy huzamosabb ideig együtt maradtok, és együtt játszatok? – kérdezem immár Ágostont.

- Igen. Az volt az alapkoncepció, hogy az egyetemen töltött három év munkatőkéjét, az együtt játszást ne hagyjuk abba azonnal, hanem egy egyesület segítségével társulattá formálódunk, és nagyon szeretnénk együtt maradni. Viszont nagyon sokan különböző városokba szerződtünk. Mi ketten Eszterrel például Szegedre, de vannak Sepsiszentgyörgyön, Pécsett, itt, ott, amott… Az a tervünk, hogy az olyan produkciókat is, amelyek egyéniek, vagy csak pár ember közreműködésével jönnek látra társulaton belül, szintén a Tranzit Társulat égisze alatt játsszuk majd.

- Magyarán akkor több bemutató is lesz majd egy-egy évadban, Szegeden, Marosvásárhelyen és másutt is?

- Reménykedünk benne, hogy sok produkció lesz. Arra gondoltunk, hogy az ilyen nagyobb darabokat, amelyben mindenki szerepel, nyáron rakjuk össze, s ilyen rendezvényeken, mint Malomfesztivál is, mutatjuk be.

- A darab arról szól, hogy nincs kedvetek dolgozni. Hogyan küzditek le ezt most mégis?

Eszter mosolyog a kérdésen:

- Ez csak az öniróniáról szól, mert valójában nagyon szeretünk együtt lenni és együtt színházat csinálni.

Németh Ernő
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Könyvet a szórványba! - illusztráció
2019. SZEPTEMBER 18.
[ 14:08 ]
A Szabadka Nyílt Egyetem által 2019. szeptember 26–27-én rendezendő 26. Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál keretében Branka Veselinović színésznő és Ranko Risojević író életművéért megkapja a Kis Herceg díjat. A díjat a kultúra és a kultúra fejlesztéséhez nyújtott kiemelkedő hozzájárulásukért...
2019. SZEPTEMBER 16.
[ 15:31 ]
A VM4K Csizmadia Anna és barátai koncerttel várja a népzene kedvelőit csütörtökön, 2019. szeptember 19-én 20 órakor a Kosztolányi Dezső Színházba. Csizmadia Anna népdalénekes és barátai – azaz a Juhász zenekar, Nagy Gábor népzenész, Csabai Zsuzsanna és Linka Szabolcs néptáncosok – több tájegység népdalaiból...
2019. SZEPTEMBER 16.
[ 15:09 ]
A Forum Könyvkiadó Intézet szervezésében kerül sor Böndör Pál Vásárlási lázgörbe című kötetének budapesti bemutatójára, melyet 2019. szeptember 18-án 17 órai kezdettel tartanak az Írók Boltjában (Andrássy út 45). A szerzővel Orcsik Roland és Berényi Emőke beszélget. „Böndör minden társadalomkritika...
2019. SZEPTEMBER 16.
[ 15:07 ]
Beolvasás folyamatban