Kultúra
Kiállítás Kertész Imre Nobel-díjas magyar író szabadkai kötődéséről születésének 90. évfordulóján
A tárlatmegnyitóhoz kapcsolódva Szabadkán is bemutatták a Vígszínház Kertész-adaptációját

Kertész Imre Nobel-díjas magyar író születésének 90. évfordulójára emlékezve a VM4K szervezésében és a Kertész Imre Intézet támogatásával Szabadkára érkezett a Kertész Imre – Tanulóévek – Albina című fotókiállítás. A tárlat a Szabadkai Kortárs Galériában tekinthető meg, s a bemutatott dokumentumok döntő többsége most került először a nagyközönség elé.

A tárlathoz kapcsolódva a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban csütörtök este színpadra került Lukács Sándornak, a Vígszínház művészének a tolmácsolásában a Kaddis a meg nem született gyermekért című regény adaptáció, ami Kertész Imre munkásságának és irodalmi nagyságának állít emléket.

A kiállítást a Kertész Imre Intézet igazgatója, Hafner Zoltán nyitotta meg, aki ez alkalomból nyilatkozott a sajtónak is, de megtette ugyanezt Lukács Sándor színművész is.

- A Kertész Imre életét bemutató szabadkai tárlat azért különleges, mert a háromteremnyi fotóanyagból kettő kimondottan Szabadkára készült

– mondta a sajtótájékoztatón Hafner Zoltán. - Az első teremben látható a vándorkiállítás, ami az író tanulóéveit mutatja be 1934-tól 1955-ig. 1934-ben válnak el a szülei és egy internátusba adják. 1955-ben határozza el, hogy szépírói pályára lép és felhagy az újságírással.

A másik két teremben kiállított képeknek van szabadkai vonatkozása.

- A képek és dokumentumok Kertész Imre első feleségének a történetét mesélik el. Ők 1954. szeptemberében ismerkedtek meg véletlenül egy kávéházi teraszon, s aznap estétől 42 éven át éltek együtt. A hölgyet, aki kilenc évvel volt idősebb Kertész Imrénél, Vas Albinának hívták. Éppen frissen szabadult a kistarcsai internálótáborból. Egy szabadkai zsidó családban született. A nő édesapja, aki egy jómódú banktisztviselő volt, 1943-ban halt meg. Az édesanyját deportálták és Auschwitzban gyilkolták meg. A húga sorsáról semmit sem tudunk. Vagy a partizánok közé állt, s ott veszett nyoma, vagy őt is deportálták és a haláltáborban vesztette életét.

Albinának sikerült megvesztegetnie a szabadkai gyűjtőtáborban egy SS-tisztet, aki kimenekítette és Budapestre vitte. Ott azonban újból bezárták, s többször kihallgatták, megkínozták. 1944. szeptemberében sikerült megmenekülnie, egy vadidegen férfitől kért segítséget, aki szerzett neki papírokat, bújtatta a háború végéig, majd pedig feleségül vette.

- A Magyar Államvasutak vezető beosztású embere volt a férje, akit azonban 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatnak, s életfogytiglani börtönre ítélik. Albina ekkor a nagy, polgári lakásból egy 28 méteres kis garzonba szorul és beáll teherautósofőrnek. Egy év múltán azonban őt is megvádolják, meglehetősen komolyan: kapcsolattartás terrorszervezettel. Valójában egy fiatal sofőrkollégájával való ismeretsége miatt tartóztatták le. A férfit egy ideje akkor már megfigyelték, mert a gyanú szerint egy jugoszláv bűnszervezettel volt kapcsolatban, olyan emberekkel, akik részt vettek az újvidéki vérengzésekben. Nem tudni, hogy ebből mi volt az igaz, mert a hivatalos papírokból semmi sem derül ki. Úgy tűnt, hogy Albina is többévi börtönre számíthat, de végül bebizonyosodott az ártatlansága. Mégsem engedték szabadon, mondván, hogy sok mindent látott. Ítélet, vádirat nélkül volt egy évig az internálótáborban.

A nő szabadulása után két héttel ismerkedett meg Kertész Imrével. A fotókiállítás külön katalógusában kiemelik, hogy Albina élettörténete beépült Kertész műveibe – közvetve vagy közvetlenül. Az 50-es években, amikor az írónak nem volt munkája, a felesége pincérnői fizetéséből tengették életüket abban a pici lakásban. Sorsközösségben és nagy-nagy szeretetben éltek. Mind a ketten megjárták a poklot, az egyik börtönből szabadult, a másik koncentrációs táborból. Később kívül akartak maradni a kádári diktatúra világán, s inkább vállalták a szegénységet. Albina áldozatvállalása nélkül nem indult volna be Kertész szépírói pályája.

- Albina családjáról keveset tudunk, még sok kutatni való van. Az édesanyja családja kiterjedt volt, apja, Vas Árpád családjáról pedig szinte semmit sem tudunk – mondja Hafner Zoltán.

- Azt lehet-e tudni, hogy hol laktak Szabadkán?

- Akkor Ribbentrop utcának hívták, s megvan még a ház, mert ott is forgattunk.

Hafner Zoltán úgy tudja, hogy a házaspár együtt sosem járt Szabadkán. 1956-ban volt ugyan egy kísérletük, hogy a Szabadkán elvett házat, sok földet vagy a vagyon egy részét itteni ügyvédeik segítségével visszakérjék, de ez nem sikerült.

A Kaddis a meg nem született gyermekért című előadás főszereplője Lukács Sándor színművész. Ő is személyesen ismerte az írót. Ismeretsége Kertész Imrével a 80-as évek végétől datálódott, amikor is Esterházy Péter író bemutatta őket egymásnak. Egy idő után barátivá vált a kapcsolatuk, kölcsönösen eljártak egymás könyv-, illetve színházi bemutatóira.

- Ez az előadás a színházunk művészeti vezetésének volt az ötlete. Amikor Eszenyi Enikő igazgató szólt, hogy van neki ez a terve, s ezt velem szeretné megcsinálni, azt mondtam, hogy ne vicceljetek már, hisz ez egy olvasásra szánt anyag, nagyon nehéz, bonyolult szöveg, ezt élőszóban, színpadi produkcióban lehetetlen megvalósítani! Ezzel el is váltunk. Eltelt fél év, s egyszer csak nézem a próbatáblán, hogy ki van írva a Kaddisnak az olvasópróbája. Meglepődtem egy kicsit. A fődramaturggal és a rendezővel azonban mindent beletettünk, elkezdtünk az anyaggal foglalkozni, rövidítettünk a szövegen, s létrejött egy jó előadás. Több helyszín van a színpadon, s váltakozva, ezeken olvasom fel, illetve mondom el a történetet. Olyan nehéz a szöveg, hogy teljesen kívülről lehetetlenség megtanulni, de a visszajelzések alapján öt perc után a nézők elfelejtik, hogy kezemben van a szövegkönyv. Rettentően izgalmas, mély szöveg. Kertész életének legbelsőbb, legbizarrabb titkai is ki vannak mondva. Egy nagy színészi lehetőség ez a számomra, amivel szeretnék nem visszaélni, hanem átélve visszaadni.

Németh Ernő
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások
Garai László
2019. OKTÓBER 21. [ 20:04 ]

címhez: elég erős kötődést füllenteni, ha Kertész soha nem járt Szabadkán.


Dubravka Đukanović A vajdasági római katolikus templomok architektúrája (1699–1939) című kötete került bemutatásra pénteken, 2020. február 21-én a Verseci Kultúrközpontban. A kötetet Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója méltatta. A kötet szerzőjét, Dubravka Đukanovićot pedig Zoran Đekić...
2020. FEBRUÁR 24.
[ 15:34 ]
Meghalt életének 84. évében Csukás István, a nemzet művésze - közölte Facebook-oldalán az Újszínház. Az alkotót az Emberi Erőforrások Minisztériuma mellett saját halottjának tekinti a közmédia is, amelynek csatornáin műsorváltozással emlékeznek Csukás Istvánra. Csukás Istvánt hétfőn, gyors lefolyású...
2020. FEBRUÁR 24.
[ 11:31 ]
Az évek folyamán a citerások "zarándokhelyévé" vált Muzslya, ahol immár 16. alkalommal tartották meg a Szilasi-napot, a citerajáték ünnepét, a citerások találkozóját, amellyel a citeramuzsika népszerűsítésén fáradoznak, és egyúttal emléket állítanak Szilasi Mihály egykori neves citerásnak, aki egyedi...
2020. FEBRUÁR 23.
[ 13:30 ]
Beolvasás folyamatban