A 70 évvel ezelőtt Palicson megszervezett Vajdasági Magyar Ünnepi Játékokra, a vajdasági magyarság egyik legfontosabb kulturális seregszemléjére emlékeztek vasárnap a fürdőtelepülésen a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség rendezvényén.

A Vajdasági Magyar Kultúrszövetség 1952-ben szervezte meg Palicson a vajdasági magyar művelődési egyesületek és intézmények, kulturális és művészeti alkotók első találkozóját. Egyedülálló, és mind a mai napig megismételhetetlen ünnepe volt ez nemzeti kisebbségi kultúránknak. A politika azonban veszélyesnek találta a magyarság kulturális megerősödését, a rendezvényt eltiporták, sőt a Kultúrszövetséget is felszámolták, a nemzetiségi egyesületeket pedig nemkívánatosnak nyilvánították és fúzióra kényszerítették más nemzetiségű egyesületekkel – olvasható a korabeli krónikákban. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnek 1992-es megalakulása után az első feladatai között volt, hogy a játékokat újraélessze.

Ökumenikus kenyéráldással és közös imádsággal kezdődött a rendezvény a palicsi Vigadó épületében, amelyen az elmúlt művelődési évad terméséből kaphatott ízelítőt a közönség.

Az ünneplőket Sutus Áron, a VMMSZ elnöke köszöntötte, kiemelve, hogy a délvidéki magyarság számos öntevékeny alkotója, színjátszója és színművésze, kórusa, irodalmára, képzőművésze, népdalkörök és néptáncegyüttesek, az értelmiség megannyi jeles képviselője részvételével és alkotó cselekedetével egy megismételhetetlen ünnep és szeretetasztal lett valósággá 70 évvel ezelőtt, s a rendezvény egyszerisége és nagyszerűsége, a közösség akkori vállalása máig ható és meghatározó.

A játékok megnyitóján alkalmi beszédet Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mondott, aki kiemelte: elégedettséggel és büszkeséggel tölti el az a színvonal, ami nemcsak értékteremtésben, hagyományőrzésben jellemzi a vajdasági magyar kulturális életet, de a mindennapokban is. Hozzátette, az élet színvonala alatt azt érti, ahogyan ez a közösség a létezés értelmét megéli. Kezd bebizonyosodni, hogy a létezés színvonalát nem a nyugati típusú jólétben kell mérni, a létezés értelme nem lehet olyasmi, ami a másodperc tört része alatt beomlik, fogalmazott.

Pásztor István köszönetet mondott annak az 5032 embernek, aki támogatta a Magyar Összefogás választási listáját. Kijelentette, a 2010-es első nemzeti tanácsi választás óta nagyon sok tapasztalatot szereztek és rengeteget dolgoztak.

- Egyértelművé vált az elmúlt 12 évben, hogy nem vehetjük külön a közösséget, az azt képviselő legitim politikai pártot és az autonómia megvalósításának eszközét, az MNT-t. Összetartozunk és egyek vagyunk. Külön-külön semmit sem tudunk elérni, együtt azonban megkerülhetetlen erőt képviselünk. Ez a legfontosabb tapasztalat - jelentette ki a pártelnök. Véleménye szerint az elmúlt tizenkét év a huszonegyedik század politikai divatjának és diktátumának megfelelően identitásunk elleni támadások sorából állt.

- Bennünket is megpróbáltak megtörni önazonosságunkban, hogy arctalan masszává gyúrjanak. A cél a választótestület atomizálása volt, a VMSZ szétverése, az MNT és ezzel az autonómiánk feletti uralom átvétele. Ezzel szemben csak együttesen, összefogva győzhettünk.

Pásztor István szerint, akik a mozgalomban látták a jövőt, oda csatlakoztak. A VMSZ és a Magyar Mozgalom közti különbséget az mutatja meg, hogy az MM a fél évvel ezelőtti magyarországi választási kampányban Márki Zay Pétert hozta Szabadkára, a VMSZ pedig az Orbán Viktor miniszterelnök vezette Fidesz—KDNP mögé sorakozott fel.

- Az elmúlt tizenkét év közös munkája, aminek alapja a kölcsönös megbecsülés, a partneri viszony, a soha nem látott mennyiségű anyaországi támogatás, ami intézményrendszerünk minőségi fejlődését és a mi embereink, a mi gyerekeink, a hazaérkező és visszatérő fiatalok és családosok számára teszi lehetővé a jobb életet, azt, hogy magyarnak lenni előny legyen, ennek a tizenkét évnek az eredménye - fogalmazott Pásztor István, aki szerint abban vagyunk érdekeltek, hogy a többségi politikával kiegyezésben, partnerségben, kölcsönös megbecsülésben építkezzünk, s akár három gyerekkel is nyíljon tagozat.

- A vajdasági magyarok létezésük értékének tartják magyarságukat. Nem engedhetjük meg, hogy identitásunk foszlásnak induljon. Magyarságunk elemei között egyenrangú helye van a vallási identitásnak, a nyelvi önazonosságnak, a kulturális értékteremtésnek, a művészi megnyilvánulásnak, a gazdasági szerepvállalásnak. Egy évszázad alatt volt időnk megtapasztalni és megtanulni, hogy csakis az autonómia és a belső szuverenitás az, ami bennünket megőriz.

Hetven évvel ezelőtt került megrendezésre a Palicsi Magyar Ünnepi Játékok, amely a megtorlásokban megtizedelt, a kommunista hatalomátvételt megszenvedett vajdasági magyar nép eszméléséről, életerejéről tanúskodott. Ugyancsak történelmi jelentőségű volt, amikor a délszláv háború borzalmainak árnyékában, 1992-ben a VMMSZ újra életre hívta ezt a rendezvényt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megmutassa, felmutassa dacosságunk, amivel ellenállunk, megmutassa elszántságunk, amivel a szülőföldünkhöz ragaszkodunk és felmutassa azt a szellemi minőséget, ami bennünket jellemez.

Pásztor István beszédében a többi közt megemlékezett az 1943-ban megtartott palicsi írótáborról, az 1951-ben megalakult irodalmi társaságról, amelynek elnöke Majtényi Mihály volt, s aki irányította a Magyar Ünnepi Játékok irodalmi rendezvényét, s felvetette az írótábor rendszeres megszervezésének az ötletét is.

- A vajdasági magyar kulturális élet eseményei egymásra épültek az elmúlt száz esztendőben. Nekünk nem 1945-ben, hanem sokkal korábban kezdődött az önálló életünk: 1918-ban. Váratlanul, kényszerűségből, árvaságra ítélve, de elkezdődött. Mi azóta be akarjuk lakni azt a tájat, amiről Majtényi Mihály 1943-ban, 1952-ben, 1961-ben beszélt – a kis nemzetek sorába tartozunk, csak úgy maradhatunk fent, ha megleljük azt, ami bennünket, és csakis bennünket jellemez. Ha tovább tudjuk adni az irodalmunkban, a zenénkben, a képzőművészetünkben. Ez a mi ambíciónk. Élni és átadni az utánunk jövőknek a tájat, hogy otthon legyenek benne. Úgy gondolom, ez a mai rendezvény is ezért ünnep - mondta Pásztor István, aki ünnepi beszédét azzal zárta, hogy nem tisztelhetünk másokat, amíg önmagunkat nem tiszteljük. Nem lehetünk kellőképpen nyitottak az együttműködésre, amíg nem mondjuk el tisztán és világosan, hogy mi miképpen éljük meg magyarságunkat, lelki-szellemi önazonosságunkat, miképpen vagyunk vajdasági magyar közösség. Ez a feladat nem változik. De erőt meríthetünk az elődeinkből, akik a legnehezebb időkben is vállalták azt a sorsot, irányt és szellemi függetlenséget, amit a történelem sorscsapásként akart volna 1918-ban az itt élő magyarokra mérni.

A játékok keretében adták át a Bodor Anikó-díjat, amit Hézső Zsolt és Flaman István citeraoktatók vehettek ét, s bemutatkozhatott egy fiatal, tehetséges szobrászművész is, a székelykevei Monyov Glória.

Az ünnepi műsorban a többi közt volt népdal és népi muzsika, de népmese is elhangzott. Olyan jeles hagyományőrzők és -teremtők, alkotói és a közösséget építő erővel és hittel megáldott személyek léptek fel, akik méltó örökösei a 70 évvel ezelőtt megrendezett Palicsi Magyar Ünnepi Játékoknak, hangzott el az eseményen. Bemutatkozhatott a rendezvényen a palicsi Szederinda népdalkör, a szentmihályi–csókai Flaman–Hézső citeraduó, Borsi Ferenc, a kevevári Keve Magyar Művelődési Egyesület népdalköre, Szerda Balázs zeneszerző, verséneklő, költő, Csuvardity Tamara népmesemondó, Elor Emina palicsi színművész, előadóművész, a temerini Juventus énekkar, valamint fiatal, ifjú és felnőtt néptáncosok, akik a Duhaj zenekar és barátaival megálmodott közös produkciójukkal vallottak örökségről, együvétartozásról, szülőföldszeretetről. A közönség soraiban pedig ezúttal is a vajdasági magyar közösség legjelesebb képviselői foglaltak helyet, köztük Hajnal Jenő, az MNT elnöke, munkatársai, illetve köztársasági képviselők, polgármesterek.