GazdaságKultúraMagazinTudományKözleményekKéptárSportOlvasók rovataImpresszumMarketing

Izbor iz sadrzaja na srpskom

Kihelyezett konzuli fogadónapok

Az egyszerűsített honosítási eljárás logója

Lélekemelő logó


Életmód/egészség



Gaia


Internet ©tamparija reklám


Megvalósult a Magyar Kormány támogatásával Megvalósult a Magyar Kormány támogatásával Bethlen Gábor Alap

Forum

Nemzeti Regiszter

MTI
Observer
A médiafigyelő
Imedia

2011. szeptember 17. [1:24]

„A közös munkából születik meg végül a zene”

Interjú Joel Grippel

„A közös munkából születik meg végül a zene”

A szabadzene rajongói és művelői a jelek szerint mind könnyebben találnak egymásra Európa-szerte. Azon művészek számára, akik valóban életformaszerűen űzik és élik ezt a zenei műfajt, a közös érdeklődés erős kötődést biztosít egymás iránt. A közelmúltban zajlott kanizsai Jazz, improvizatív zene… fesztivál egyik érdekes szereplője – habár a programban nem szerepelt – egy véletlenül idecsöppent fiatal, svéd bőgős, Joel Grip volt. Mezei Szilárddal való újvidéki és kanizsai duófellépése után két héttel pusztán érdeklődésből, a zene iránti elhivatottságból visszatért a fesztiválra és az esti örömzenék fő mozgatórugója lett. Az ifjú művész ezen kívül egy svéd lemezkiadó tulajdonosa és egy fesztivál szervezője is.

Hogyan került kapcsolatba a zenével és a zenének ezzel a műfajával?

Már azelőtt kapcsolatban kerültem a free jazzel, mielőtt tudtam volna, hogy ez egy műfaj. Természetes módon találtam rá, de ez cseppet sem volt könnyű, mert a zeneiskolában nagyon szenvedtem a konzervatív zeneoktatás miatt. Rosszul éreztem magam az állandó teljesítménykényszer nyomása alatt. Amit előadtunk, azt általában rossznak vagy majdnem jónak minősítették, úgyhogy egyedül kezdtem felfedezni a szabadzenét, mintegy védekezésként. Improvizáltam, hogy felszabaduljak a nyomás alól. Ezt még nem nevezném hozzáértő zenélésnek, de ekkor, tizenöt éves koromban kezdődött számomra minden, ami a szabadzenét illeti. Később másokkal is találkoztam, akik hasonló módon kísérleteztek a zenével, így együtt kezdtünk el játszani. Stokholmban nem volt könnyű kamasznak lenni, a társadalom felületessége és elvárásai miatt. A szabadzene a kezdetektől biztosította számomra a teljes szabadságot, ami megszabadított az állandó addigi feszengéstől, emiatt úgy vonzott, mint a mágnes. Később felfedeztük a free jazz svéd képviselőit, például Max Gustavsont a szaxofonost. Egy egészen új világ tárult fel akkor előttem.

Mióta foglalkozik hivatásosan a szabadzenével?

Erre nem könnyű válaszolni, mert néha mostanában is úgy érzem, kezdő vagyok. Hivatásos zenésznek általában azokat nevezik, akik pénzért játszanak. Eszerint én nem lehetek hivatásos szabadzenész, mert általában nagyon kevés pénzt keresek vele. Viszont van más módja is a hivatásosságnak, illetve a profizmusnak, az hogy egyszerűen csak azzal foglalkozunk, amit szeretünk, zenészként illeszkedünk a társadalomba, és a zenét a önmagunk kifejezésére tudjuk használni, úgy mint egy nyelvet. Ez érdekel engem legjobban.

Mivel foglalkozik még a zenélésen kívül?

Fesztiválszervezéssel és lemezkiadással foglalkozom még. Mondhatom, hogy az időm nagy részét adminisztratív munka végzésével töltöm. A zenélés érdekében viszont szívesen elvállalok bármilyen civil munkát, hiszen ebből nem könnyű megélni. Emiatt a szüleim is könnyebben el tudták fogadni, hogy valóban ezzel szeretnék foglalkozni, sőt támogattak is. Az édesapám újságíróként, sokat segített, az anyám pedig a fesztiválszervezésből veszi ki a részét. Néha háromszáz emberre főz. Svédországban egy kis tanyán szervezzük minden évben a fesztiválunkat, mert a kis helységekben könnyebb létrehozni, elérni vagy megváltoztatni valamit.

Hogyan viseli az utazó életmódot?

Már gyermekkorom óta folyton mozgásban vagyok. A szüleim válása miatt egyfolytában utaztunk a bátyámmal, igaz nem volt nagy távolság kettőjük között, de soha nem volt egyetlen otthonom, így felnőttkoromra a folytonos utazásban leltem meg a biztonságot. A változatlanág néha meg is ijeszt, úgyhogy, ha nem érzem jól magam valahol, akkor továbbállok. A szüleim is nyitottan álltak a nevelésünkhöz és az utazáshoz, bár mindig nagyon figyeltek ránk és bíztak bennünk. Tizenhárom évesen a bátyámmal már bejártam Európát. 2003-ban pedig már nem okozott gondot, hogy két évre Amerikába, Baltimore-ba utazzak tanulni. Az amerikai tanulmányaim óta néhány hétnél tovább nem is tartózkodtam egy helyen. Ezzel az életformával sok mindent megkapok, amire szükségem van: a változást, az ismeretségeket. A világról sok mindent megtudok így, sok táján jártam, de tisztában vagyok vele, hogy ezzel veszítek is. Néha valóban úgy érzem, elveszítem önmagam. Párizsban van egy kis lakásom, úgyhogy ha kimerülök magamra zárom az ajtaját és kipihenem az utazásokat. Már megtanultam értékelni azokat a pillanatokat, amelyek fontosak számomra az adott helyen, ilyenkor nem érzem, hogy éppen utazok, hanem olyan, mintha otthon lennék.

Az utazásai során voltak rossz tapasztalatai az emberekkel?

A művészek, főleg azok a zenészek, akik improvizálnak mind nagyon nyitottak. Az életük hasonló alapokon nyugszik. Nem játszik benne nagy szerepet a hatalom vagy a pénz, tehát nem mondanám, hogy értek nagy kellemetlenségek. Ez az, ami érdekessé teszi az utazásokat. Az emberek egymás iránti nyitottságából, szeretetéből, a közös munkából születik meg végül a zene. Az hiszem, ez egy jól működő életforma. A kiadónk, az Umlaut Records is egyre jobban működik. Tíz zenészt tömörít három országból. Az indiai és ukrajnai hajléktalan gyerekekkel való munkám során ugyanezt tapasztaltam. Egy nagyobb szociális program keretein belül jutottam el hozzájuk. Nehezebben bíznak meg az idegenekben, de a zene és a művészet segítségével hihetetlen dolgokat tudnak kifejezni és alkotni.

Mi a véleménye a free jazz nemzetközi helyzetéről?

Sok művészt ismerek, aki vidékre költözik, mert ott egyszerűbb és olcsóbb az élet és az ember általában közelebb érezheti magát a természethez. De társadalmi szempontból is könnyebb vidéken érvényesülni, mert könnyebben és dinamikusabban lehet változtatni a dolgokon. Az én álmaim között is szerepel, hogy egyszer vidékre költözöm, ahol saját házam, kertem lesz, mert az embernek szüksége van a természetre, ugyanakkor a kultúrára is. Berlin például óriási város, és az ott élők nagyon büszkék az ott zajló kulturális életre, de úgy gondolom néhány év, vagy egy évtized múlva kénytelenek lesznek kelet-Európa felé mozdulni, mert élhetetlenné válik óriási városuk. Számomra ilyen szempontból érdekes város Varsó, Budapest, Prága, talán Belgrád is. Szívesen költöznék ebbe a régióba.
Jelenleg Párizsban élek, de az időm nagy részét itt, ebben a keleti régióban töltöm. A franciák nagyon büszkék a kultúrájukra és emiatt nagyon zártnak látom a világukat. Párizs a világ egyik kulturális fővárosának is nevezhető, mégis egy-két kis klubon kívül nincs lehetőségünk a fellépésre. Nagyon jó barátaim és zenésztársaim élnek ott, együtt igyekszünk életben tartani a free jazzt. A közönség viszont elég nagy, de érdekes módon nem a fiatalok látogatják a koncertjeinket, hanem az idősebb korosztály, akik számára fiatalkorukból már ismerős ez a műfaj és esetleg hiányzik nekik. Ezt nagy különbségnek látom a keleti és a nyugati világ között. Talán Európa keleti országainak jelenlegi helyzetével és változásaival is összefüggésben van az, hogy a fiataloknak szükségük van a free jazz biztosította szellemi szabadságra.
Kínában és Japánban is nagyon érdekes most a free jazz helyzete. A lázadó irányzatok mellett - amilyen a rock és a punk műfaja - a free jazz is direkt ellenállást képvisel az évezredes tradíciókkal és a társadalmi berendezkedéssel és nyomással szemben. Ezek vállalása és művelése nagyon nagy ellenállásba ütközik ott. Aki a zenének szenteli az életét, azt nem fogadja be többé a családja, viszont ilyen módon nagyon elkötelezett és különleges művészek születnek. Norvégia pedig nagyon nyitott és felvilágosult országnak számít. Sok pénzt áldoznak a kultúrára, de sajnos a zenei és általában a művészi fejlődés nem függ a pénz meglététől. Sok zenei turnét tud fedezni anyagi szempontból az ország, de ha a turnét, a zenészeket és minden költséget nagylelkűen fizetik is, mégis terméketlen marad a dolog, mert nem társadalmi, szociális küzdelem szülte azt.
M. Zs.


2017. november 20. [22:35]

November 24-én és 25 én rendezik meg Újvidéken a traNSzportőrök/traNSporteri elnevezésű rendezvényt 19 órai kezdettel. Helyszín: Bulevar Books könyvesbolt, Bulevar... >>

2017. november 20. [18:12]

Sagmeister Laura magyarkanizsai festőművész kiállítása nyílik meg november 22-én, szerdán 17 órakor a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Intézet Kárpát-haza... >>

2017. november 20. [17:12]

Utolsó állomásához érkezett a Héttorony Fesztivál, a határokon átívelő, Makovecz-épületeket világzenével megtöltő sorozat hétfőn este a Pesti Vigadóban zárul Dresch... >>



Külhoni magyar állampolgárok választási regisztrációja gomb
Álláshirdetések gomb
1 euró 118.59 dinár
1 dollár 101.00 dinár
100 forint 37.91 dinár
100 dinár 263.73 forint
Heti kérdés
Helyesli-e a közös európai hadsereg létrehozására vonatkozó terveket?
Igen.
Nem.

Tekintse meg az eddigi eredményt!

A korábbi szavazásokat itt tekintheti meg
Vajdaság Ma forditói szolgáltatása
Prosperitati Alapítvány
A 2017 a külhoni magyar családi vállalkozások éve
Orosháza-Gyopárosfürdő és a Vajdaság Ma közös nyereményjátéka