Laudetur
Az Úr jóvoltából…
Betűméret:             

Nem titkolom, hogy tiszta szívből örülök annak, hogy az Úr jóvoltából április derekén megünnepelhetjük az Agapé Könyvkiadó jubileumát. A negyvenéves „könyvgyár” 1990 óta a Hitélet folyóiratnak is a kiadója. A jubileum az érzelmek kavalkádját ébreszti bennem. Úgy érzem, hogy nem tudok rendet tenni közöttük. Mégis mintha az öröm és a hála küzdenének bennem a megtisztelő első helyért. Ez a hála magában foglalja a küzdelmek és a kiábrándulások, a remények és az ürömök váltakozását, a sikerek lelkesítő erejét és a sikertelenségek átszenvedését, a csüggedések és az újbóli fellángolások pillanatait, az átvészelt nehézségek utáni – életből fakadó – hálaimák sokaságát. Úgy vigyáztunk erre az Úrtól kapott ajándékra, mint ahogyan az ember vigyáz a szeme fényére. Nem tartom túlzásnak azt mondani, hogy ezen a negyven éven keresztül az Úr a tenyerén hordozott minket (is). Túlzás és álszerénység nélkül állítom, hogy az Agapé Kiadó egész tevékenységét tartós isteni csodaként élem meg.

A körülmények sohasem voltak kedvezők. A görög mitológia tengeri szörnyeinek szimbolikájával és képével élve szinte szünet nélkül Scylla és Charybdis között evezgettünk, de nem vesztünk el. A tajtékzó víz és a háborgó hullámok ugyan odavágtak a sziklás parthoz, de nem vetettek szárazra. Nem okolhatjuk minden nehézségért a katolikus sajtónak nem kedvező kommunizmust. Voltak és vannak belső nehézségek is. Egyházi részről és házon belül is. De nem álltunk meg, hogy ezekkel foglalkozzunk. Továbbá időnket és lelkesedésünket sem akartuk feláldozni a sikertelenségeknek és a kesergésnek az oltárán. Mentünk tovább tudván, hogy nincs sikertelenség siker nélkül. Beláttuk és éreztük olykor, hogy hézagos a szaktudásunk. Tőlünk független okokból nem tudtunk a hozzáértés és képzettség dobogójának magasabb fokára hágni. Visszatekintve úgy látom, hogy a lelkesedés volt a szakképesítőnk.

Nem foglalkoztunk a „szent és apostoli tolvajokkal” sem, akik el-ellopkodták ötleteinket, utánozták kiadványainkat, másolták szövegeinket. Horribile dictu – így még jótékonykodókká is váltunk: hozzájuttattuk az illetőket jogdíjmentes anyaghoz és megkíméltük őket munkavállalók alkalmazásától, akiknek (egyházon kívül) bért is szokás fizetni, mert a munkavállaló kizárólag vatikáni valutából nem tudja eltartani a családját.

Nem tévedésből írok többes számban. Egy katolikus könyvkiadó működése és fennmaradása nem lehet egy ember műve. Maradandót vagy legalábbis hosszantartót csak közösség, együtt lelkesedő személyek tudnak fenntartani. Más a helyzet a megálmodóval kapcsolatban. Ott talán egy Istentől sugallt és isteni tűzzel megáldott egyén is felszíthatja az odaadás lángját. Azt az odaadást, ami azokat jellemzi, akik tudják, hogy Istennek dolgoznak. Lehetőségeink szerint igyekeztünk – és tesszük ma is! – annak tudatában dolgozni, hogy az Úr és az ő népének napszámosai vagyunk.

A többes számot alkalmazva azokra is gondolok, akik külső támaszaink voltak. A sajtóapostolokra, akik terjesztik kiadványainkat, a hűséges olvasókra és azokra, akik szívügyüknek tartva a katolikus sajtót, az Úrtól kértek áldást működésünkre. Vásárlásukkal, kiadványaink olvasásával és imájukkal vagy ötleteikkel velünk együtt szenvedték a „könyvszülés” fájdalmait.

A hála, a köszönet és a visszatekintés mellett elkerülhetetlen a jövő kérdése. A fennmaradás és megmaradás kérdése, a hogyan tovább kérdése. Semmi biztonságot nem látunk. Emellett még az elektronikus médiatartalmak megállíthatatlan fejlődése is rendkívül nagy kihívások elé állít minket. Sok mindent újra kell gondolnunk, kezdve az elektronikus újságírás anyagi hátterének a megteremtésétől, a szakemberek felkutatásától a médiaapostolok képzéséig. Nem tudjuk, milyen jövőt szánt nekünk az Úr. Rendületlenül hiszek az ő gondviselésében, amelyet eddig is minduntalan tapasztaltam. Az isteni gondviselés szabadon dönti el, hogy akar-e továbbra is látni bennünket a sajtó- és médiaapostolkodás általi evangelizálásban, vagy más tervei vannak.

Ezen majd ő gondolkodik. Nem avatkozunk az ő terveibe, mert Isten tervei nem az ember tervei. Mi addig is – erőt merítve az ő erejéből – megyünk tovább. A küldetésként felfogott evangelizálást folytatjuk. És miden kedves olvasónkat arra buzdítok, hogy tartson velünk.

Harmath Károly OFM

(Hitélet, 2018. március)

A szerző a Hitélet fő- és felelős szerkesztője, rovata, a Laudetur, havonta frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Boldogok a békességszerzők - illusztráció
2018. DECEMBER 29.
[ 12:30 ]
Táskaszentelés - illusztráció
2018. OKTÓBER 11.
[ 14:19 ]
Szelfim, szelfim, mondd el nékem - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 1.
[ 16:21 ]
Mire a kedves olvasó kezébe jutnak ezek a sorok, bizonyára már túl leszünk a XXI. Labdarúgó Világbajnokságon. A szokás szerint a háttérben tovább tartanak az elemzések, sajognak a sebek, vagy túlárad az öröm. Nem is lehet ez másképpen. Jól látta Johan Huizinga, a múlt századi holland történetfilozófus, aki könyvet is...
2018. AUGUSZTUS 12.
[ 9:01 ]
Nem mondhatom teljes biztonsággal magamról, hogy mindig következetes vagyok. Azt viszont szilárdan állítom Pál apostollal együtt, hogy a jót akarom, de sokszor nem azt teszem. Szóval nem könnyű embernek lenni. Belső harcaink szinte minden lelki tartalékot felemésztenek. Nagyon sebzettek és sebezhetőek vagyunk. Könnyen elbukunk....
2018. JÚLIUS 17.
[ 14:35 ]
Nemrégiben sokat írtak és sok minden elhangzott Evans Alfie-val kapcsolatban. Az alig több mint kétéves kisfiú esete, akit ritkán előforduló neurológiai betegség akadályozott az önálló lélegzésben, sok mindenről lerántotta a leplet.Életvédők és liberális életszemléletet valló emberek érvei és érzelmi hangulatai...
2018. MÁJUS 29.
[ 12:34 ]
Beolvasás folyamatban