Minden hírközlő rémálma a nyári uborkaszezon, amikor nem történik semmi, valamivel viszont meg kell tölteni az újságokat, a rádió- és tévéműsorokat, meg azt a rengeteg internetes portált. Ilyenkor jönnek aztán az UFÓ-k, a két fejjel született borjak, a különböző világvége történetek, s ilyenkor rendre bekúsznak a képbe Nostradamus jóslatai is. Nos, idén alighanem a szúnyogok mentik meg a nyári hőségben robotoló újságírókat. Mert szúnyogból van bőven. Nem csak nálunk, de fél Európában.
Naponta meg lehet írni például, hogy irtják őket. Vagy nem irtják a bestiákat. Vagy elmaradt az irtás, mert meleg van, mert esik, mert nem esik. Ez különösen hálás téma, mert ilyenkor a kommentelők vérszomjas szúnyograjként vetik rá magukat a helyi politikusokra. A harmatosabb lelkűek azon méláznak, hogy irtják vagy inkább, a köztudatba újonnan bekúszott kifejezéssel, gyérítik őket.
A médiumok mindeközben, mintegy kiaknázandó a témát, megszólaltatnak mindenkit, aki a témához érdemében (vagy nem) hozzá tud szólni. Elmondják, mit lehet tenni az életünket megkeserítő vérszívókkal szemben.
Vannak egészen ártatlan, mondanám ártalmatlan jótanácsok, mint amilyen az, hogy ültessünk a kertbe levendulát, rozmaringot, citromfüvet és bazsalikomot és messze elkerülnek bennünket a szúnyogok. Szép is ez, kár hogy nem igaz. A kertünkben mindből van bőséggel, de a mi szúnyogjaink ezt a jótanácsot nem olvasták. Nem hogy menekülnének, de kifejezetten jól érzik magukat a társaságukban.
Aztán vannak azok a cikkek, amelyek részletesen elmagyarázzák, hogyan, miként és miért falnak fel bennünket ezek a bestiák. Ezekből megtudhatjuk, hogy a szúnyogok elleni küzdelem annyit ér, mint halottnak a puszi, mert: a szúnyognak meglepően jó érzékelői vannak, ránk talál a sötétben is. Elárul bennünket a leheletünk, a bőrünknek a szúnyogok számára csábító illata. Ha magas a koleszterinszintünk, ha keményen dolgozunk és izmainkban tejsav keletkezik, akkor nekünk annyi, nem menekülhetünk előlük. És ha mindez nem lenne elég, a szúnyogok még a vércsoportunkat is figyelik. A 0-s vércsoportúak számíthatnak a legtöbb csípésre (kétszer annyira, mint az A-vércsoportúak), a B-sek a középmezőnyben helyezkednek el, míg az A-vércsoport boldog tulajdonosai valamivel védettebbek. Miközben szúnyogcsípéseimet lopva megvakartam, tovább olvastam és megtudtam, hogy a szúnyoglányok felérnek egy felkészültebb laboráns nővérrel, hiszen receptoraikkal azt is képesek érzékelni, hol futnak erek a bőrünk alatt, és ezeket célozzák meg. Miközben szépen a bőrünkbe fúrnak, érzéstelenítő anyagot és vérhígítót adagolnak meglepő pontossággal, sőt vérünk víztartalmát is szűrik szívás közben. És még időpontot sem kell náluk kérni.
No, de nézzük tovább. A cikknek az a része nem érdekel, miszerint a kutatók új, szinte személyre szabott szúnyogriasztók generációján dolgoznak. Engem a ma érdekel, abból is az estefele, amikor rajokban támadnak.
Viszi a pálmát a cikk, amelynek a címe: Az anyósom adta a tippet: így kerülik el őt a szúnyogok egész nyáron. No, ennek már fele sem tréfa. Az anyósok tippjei tutik. Olvasom. Hát... a cikkírónak vagy nincs anyósa, vagy átverte. Egy citromolajból, szódabikarbónából és alkoholból álló keveréket javasol, amit szórófejes flakonba töltünk és permetezzük vele magunkat. Általa nem kerül ugyan semmilyen káros anyag a szervezetünkbe, de legalább nem is nagyon használ. Anyósokról, de természetesen nem az enyémről, majd máskor. A roppant jóindulatú tanács vége: ha mégis közelebb merészkednek a szúnyogok, ismételjük meg még egyszer a műveletet. Meg még egyszer, orrvérzésig.
A szerb bulvársajtó is előszeretettel tölti ki uborkaszezon és szúnyoginvázió idején a fölös helyet szúnyog- és olvasóriasztó tanácsokkal. A szakember tanácsa világos: azon kívül, hogy roppant egészségesen kell táplálkoznunk és az aktív testmozgásról sem szabad megfeledkezni (vajon pl. a kapálás kimeríti az aktív testmozgás fogalmát?), nem kéne pl. dezodort használni, mert az csak felhergeli a szúnyogokat, meg hát minek az a fene nagy tisztálkodás is... Ja, és a lelkünk is legyen rendben. Szeretném, ha egy napi két órát gyúró, a zuhanyozást és a dezodorokat - tanácsának megfelelően – napok óta kerülő fiatalember kerülne mellé a városi buszban, pontban délben. A szúnyogcsípés semmiség ahhoz az élményhez képest. A szaki könnyedén kitér arra is, hogy manapság már minden vegyszerrel teli és – mint már megannyiszor - vissza kell térni a természethez. Mégpedig ezúttal egy házi kence révén. Amit állítólag nagyanyáink mindig is használtak. Búzakorpát kell langyos vízbe áztatni, majd hagyni húsz percet állni. Aztán ezt a masszát kenjük a testünkre. Már látom a szomszédokat, amint fejvesztve menekülnek, amikor napnyugtakor a kapuból rájuk köszönök, talpig korpában.
Nem tudom, de azt biztos, nagyanyámat soha nem láttam, hogy korpával kente volna be magát. Ő inkább a disznók moslékjába keverte. Azt se írnám most le, mit mondott volna nagyapám, ha történetesen ilyent tett volna.
Hát így állunk. Nyakunkon az uborkaszezon és nem látszik a szúnyogcsapás vége. Akár irtják, akár gyérítik, akár nem.
És akkor a Magyar Mezőgazdaság című portál beteszi a kaput. Azt írja ugyanis, hogy a peszticidek vízi rovarokra gyakorolt hatásainak a vízi életközösségekben vannak direkt ökológiai nyertesei is. Akik ellenállóvá válnak és nem fognak ki rajtuk holmi vegyszerek. Nem fogják kitalálni, a szúnyogok azok.
A szerző a Vajdaság Ma szerkesztője, rovata, a Macskaköröm, hetente frissül.
Nincs hozzászólás. Legyen az első!