Másfél flekken
Grylliadae et coleopteras filharmonikusok
Betűméret:             

Egy koraőszi estén, amikor még kellemes hőmérséklet volt ahhoz, hogy nyitva hagyjuk a terasz ajtót, Emma feleségem valamilyen furcsa neszre hívta fel figyelmemet: „Hallod?!” Többéves rock zenész múltam és Beethoven-szindróma következtében én már, sajnos, régóta nem észlelek hangokat bizonyos frekvencián túl, ennek ellenére teljes összpontosítással füleltem, de szerintem egy csendes, zajnélküli környezetben borozgattunk, se mentők, se rendőrök nem szirénáztak a környéken, semmi furcsát nem hallottam.

„Tücsök van a szobában!” – állapította meg a nejem.


Beindult a vadászat a hívatlan vendég ellen. Nem tudom, mi kárt tehet egy tücsök egy lakásban, de mivel az utóbbi években elterjedt poloskákkal szemben is úgy lépünk fel, mint a határőrség a déli határon (könyörtelenül visszautasítjuk, át sem vesszük a menedék-kérelmüket) a tücsköt is nemkívánatos migráncsnak minősítettük. A hangot már Emma sem észlelte, nem is tudtuk, hogy melyik irányba induljunk el. Mint ahogy ez hasonló esetekben lenni szokott az én feladatom, hasra vetettem magam és elemlámpával bevilágítottam a fauteuilök, a trosed, a szekrény, a chaiselong, a pianínó alá... Megtaláltam a régóta keresett zongora-hangoló kulcsot, a kékcsíkos ingemről lerepült gombot, a pálinkásüveg elgurult dugóját, némi aprópénzt, de a betolakodót nem.


Végül a TV-állvány mögött a sarokban megtaláltam. Ijedten hunyorgott szegényke, ahogy az elemlámpával, mint rendőrségi kihallgatáson a szemébe világítottam. Ekkor észleltem, hogy a hóna alja alatt szorongat valamit. Hát persze, mi más lenne a tücsöknél mint egy hegedűtok. Később kiderült, hogy tévedtem, nem hegedű volt, hanem brácsa, ami tücsök zenekarok hangszereinek esetében 1,28 mm-el hosszabb mint a hegedű. Minden világossá vált számomra: a tücsök-brácsás nálunk gondolta átvészelni a telet.


Felülkerekedett bennem a szakmai, zenész szolidaritás. Kikapcsoltam az elemlámpát és barátságos tónusra váltottam. Elmondta, hogy ő egy közönséges pirregő tücsök (oecanthus pellucens) végigmuzsikálták a nyarat, voltak a Sziget fesztiválon is, ahol a hajnali órákban léptek fel, miután a túl hangos emberi zenekarok elcsitultak, az idén első ízben egy egész filharmonikus felállásban, ahol a tücskökön kívül bogarakat is befogadtak a zenekarba. Az összetételből kiindulva Grylliadae et coleopteras filharmonikusok néven léptek fel, nagy sikerrel. Elmesélte, hogy játszik egy vonós négyesben is, de lakodalmakat is vállalnak, mert a prímás, aki a gryllomorphinae családból származik járatos a magyar nótákban, mulatókban, sőt a tánczenében is. Játszottak többek között egy hangya lakodalomban is, akik ugye, óva intették őket La Fontaine meséjének tanulságára.


Támadt egy hirtelen ötletem. Évek óta írok szerzeményeket a számítógépembe, kottákat, hangszereléseket, úgy szeretném már egyszer visszahallgatni, hogy szólnak! Megkérdeztem össze tudná-e szedni a filharmonikus csapatot teljes felállásban és akkor koszt-kvártély fejében maradhatnak a lakásban. Azzal a feltétellel, hogy kártevő bogarakat ne hívjon, mindegyik rendelkezzen erkölcsi bizonyítvánnyal. A jövevény megörült az ötletnek, brácsáját felakasztotta egy kettőbe tört fogvájóra, amit a sarokban talált és mintegy biztosítékként (hipotéka) hátrahagyta.


Három nap múlva, a megbeszélt időpontban a teraszon megjelent a zenekar. A brácsás tücsök, akit egyébként Modicónak hívtak (teljes neve Modicogryllus frontalis), mert volt egy alig látható jegy a homlokán, bemutatta a filharmonikusokat: a vonósok különböző tücsökfajtához tartoztak, volt közöttük mezei, házi, pirregő, de bordói (tartarogryllus bordigalensis) tücsök is, a fúvósok között ormányosok, holyvák, cincérek, a tubát egy szarvasbogár cipelte... Modico nagyon erőltette, hogy engedélyezzem az Amerikából érkezett Leptino bogár (teljes neve Leptinotarsa decemlineata) csatlakozását is, aki ugyan nem filharmonikus hanem blues-rock gitáros. Leptino előkapott egy megfelelő méretű Telecastert és először a Lazyt játszotta el a Deep Purple-tól, majd pedig korunk egyik legjobb szólógitáros virtuózától, a portugál Nuno Bettencourttól mutatott be futamokat. Nem szívesen fogadtam, be, hiszen öltözékéről messziről felismerhető volt, hogy egy kártékony krumplibogárról van szó, de ilyen tehetséget nem utasíthattam el és beinvitáltam őt a lakásba. Éppen ekkor jött át a szomszédasszony, aki felsikoltott a rengeteg ízelt lábú látványán és közölte, hogy mindjárt hoz egy spray-t amivel ki tudjuk irtani. Mire visszaérkezett a spray-vel, mi már biztos menedékbe rejtettük a zenészeket.


Igencsak hálásnak és fegyelmezettnek bizonyultak. Napközben felszedegették az összes morzsát a konyhában, szemezgettek a szemetesben, kaptak némi salátát is, hogy a virágokban ne tegyenek kárt. Késő délutánonként pedig következett a munka: a számítógép oldalán kivágtam egy ajtónak megfelelő nyílást, azon keresztül jutottak be, ők pedig belül berendezkedtek. Ahogy én beírtam a hangjegyet a kottába a zenészrovar bent lejátszotta. Időközben derült ki, hogy fagottos nem érkezett a csapatba, Modico felajánlotta, hogy ha amnesztiában részesítem a fürdőszobában bujkáló poloskát, ő elvállalja a közreműködést, sőt megmutatja azt is, hogy a titkos szolgálatok a lakásban hova rejtették el a rokonát.


Eltekintek attól, hogy lépésenként, zenei mondatokként bemutassam hogyan haladtunk, itt az alábbiakban hallható a végeredmény az első szerzeményről, ami elkészült. A címét részben ők javasolták: a szerzemény nosztalgikus kicsengése őket a gondtalan nyárra emlékeztette, nekem meg eszembe jutott, hogy milyen kellemes, gondtalan, reményteljes volt 1970 nyara...


Íme a szerzemény mp3-ban:


https://www.youtube.com/watch?v=NMc_1DbzLp4
Miután többször is eljátszottuk a szerzeményt és közösen örültünk a szép hangzásnak egy furcsa esemény történt. Modiconál jelentkezett egy bizonyos Rea nevű pók kisasszony, aki a szekrény mögötti rejtekében éldegélt és felajánlotta, hogy saját kezűleg (szájúlag) készít egy hárfaszerűséget és rájátszana szólamot. A rájátszás megtörtént, a zenekar egyelőre még vitatkozik, hogy melyik verzió a jobb Reával vagy az eredeti...

Itt hallható Rea rájátszása után:


https://www.youtube.com/watch?v=OGJUotlSsbw
Készülnek közben újabb szerzemények is. A zenészek azt kérték, hogy az áprilisi parlamenti választásokig maradhassanak.


Ez a rendhagyó bejegyzés abból az alkalomból készült, hogy az életművész La Fontaine, aki többek között megírta a Tücsök és a hangya történetet is, az idén lenne pontosan 396 éves!


Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

2018. MÁRCIUS 30.
[ 18:31 ]
2018. MÁRCIUS 30.
[ 14:20 ]
2018. MÁRCIUS 10.
[ 15:22 ]
A metálosok – nem úgy mint a nincstelen proletárok – összetartanak. Bizonyították ezt szombat este, amikor győztessé szavazták a legjobb négy közé éppen, hogy csak beférkőző AWS zenekart. Borítékolom, hogy ez a...
2018. FEBRUÁR 25.
[ 11:15 ]
A címbe foglalt szerb jelző magyar megfelelője az alkalmas, megfelelő, rátermett. Illetve, mind a három együttvéve, politikai értelemben. Azért jutott eszembe ez a szerb kifejezés, mert a volt jugoszláv társadalmi-politikai rendszerben ez a...
2018. FEBRUÁR 17.
[ 12:02 ]
„Csak két dallamot ismerek. Az egyik a Yankie Doodle, a másik nem az”- mondotta volt Ulysses S. Grant, az Amerikai polgárháborúban győztes Északiak parancsnoka, az USA 18. elnöke. Szerencsére azokból a melódiákból, ami nem a Yankie Doodle még...
2018. FEBRUÁR 3.
[ 17:13 ]
Beolvasás folyamatban