Portéka
Fontos apróságok

Egy rendkívül érdekes, mondhatnám, csodálatos élményt nyújtó könyvre szeretném felhívni a Portéka olvasóinak figyelmét. Címe: Ami az életrajzokból kimaradt (kiadó: a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet), szerzője: Pogány Margit, nyugalmazott tanárnő, aki Zombor és környéke, elsősorban szülőhelye, Apatin, nevezetesebb személyiségeiről ír, olyan módon, ahogy az eddig megjelent könyvekben nem olvashattunk róluk. De senki se gondoljon intimpistáskodásra, afféle kulcslyuk-történetekre, amilyenekkel a bulvársajtó traktál bennünket. Ezek az életrajzi morzsák lényegében művelődéstörténeti adalékok, melyek azt példázzák, hogy az ún. mindennapi történetek milyen fontos szerepet játszanak egy-egy neves személyiség megismerése, megítélése esetében éppen úgy, mint az események, egy-egy város történetének alakulásában. S a kötet számos története Pogány, született Fertner Margit esetében külön jelentőséggel bír azáltal, hogy ezek az itt, Zombor és környékén élő s egykor honos többnyelvű, német-magyar-szerb közösség életének mára is tanulságos modelljeként állnak össze.

Mielőtt részletek kiemelésével igazolnám a fentebb említetteket, fontos bemutatni a szélesebb közvélemény számára ismeretlen szerzőt, ahogy a kötet zárófejezetében önmagát látja.

A tanárnő 1928-ban született, az akkori Jugoszláv Királyság „legnépesebb német községében”, itt járt német nyelvű iskolában, a polgárit magyar tagozatban fejezte be, utána a szabadkai tanítóképzőben, majd 1950-ben az újvidéki főiskolán szerzett diplomát. Tanított Temerinben, majd szerb és magyar nyelven Apatinban képzőművészeti nevelést, háztartástant, oroszt és németet, később Zomborban matematikát is. Énekkarban és magyar színjátszó csoportban szerepelt, rajzcsoportot szervezett. Ezt a tevékenységét nyugdíjba vonulása után is folytatta. Pedagógiai témájú cikkek mellett írt elbeszéléseket, majd (három nyelven) honismereti tanulmányokat, köztük a könyvben is olvasható szövegeket, melyek a zombori Dunatájban jelentek meg 2009-ben és 2010-ben. Művészi tehetségét kötete borítóján látható enteriőrje és a könyvbeli ceruzarajzok igazolják.

Kötete tematikailag még élete gazdag tevékenységénél is változatosabb. Természetes, hogy ír Zombort a parkok városává varázsoló legendás polgármesteréről, Csihás Benőről, Apatin jeleseiről, az operettszerző Ábrahám Pálról és Sinkó Ervinről, amikor még Spitzer Ferike volt, a helyi zsidó iskola osztatlan tagozatában tanult, s írta verseit, amit Györky Károly tanító összegyűjtött és kinyomtatott, majd a tanév végén emlékül adott a diákpoéta osztálytársainak. Sinkó esetében a könyv szerzője nem elégszik meg az efféle érdekességekkel vagy a család bemutatásával – itt említi, hogy Sinkó húga, Boriska, ki egy ideig Illyés Gyula élettársa volt, kiváló szobrász volt –, arra is van figyelme, hogy például felfedje, Sinkó kikről mintázta Elemér főhadnagy című műve szereplőit. De hasonló felfedezésszámba megy az a néhány oldal, amelyben az Erdélyből érkezett folklórkutató, Wlislocki Henrik gyűjtését kísérő hatósági beavatkozásról tudósít. A főleg cigány tárgyú dolgozatokat író, német és magyar nyelven publikáló tanár, akit az Angol Néprajzi Társaság is tagjává választott, s aki Petőfi-verseket közölt óizlandi fordításban, török népmeséket németül, erdélyi cigány balladákat angolul, akkor vált gyanússá, amikor a csergások között gyűjtött, s ezért rendőri kísérettel, megbilincselve előállították. Szerencsére a Bácska újságírói igazolták a lapban a bezdáni magyar, a monostori és béregi sokác meg az apatini és szentiváni német gyűjtéséről beszámoló folklorista kilétét, aki így megmenekült a börtöntől, de esete európai újsághír lett.

Számtalan remek művelődéstörténeti részletet sorolhatnék fel Pogány tanárnő élvezetes és tanulságos könyvéből, olyan személyekkel találkozhatnánk, esetekről értesülhetnénk, amelyekről eddig hallomásból sem tudtunk, holott kultúránk szerves részei. Mint például, hogy ki volt a neves csellóművész, Tóth Antal, akit gyerek koromban magam is láttam Újvidék utcáin, tanítója, az a Wahl Ignác tanító, aki a neves ornitológussal, Lakatos Jánossal megszeretette a madarakat, illetve, hogy Tóth Antal az újvidéki tanítóképző és konzervatórium tanáraként ugyannak a vonósnégyesnek volt a tagja, melyben a Kiss Lajos népzenekutató is muzsikált. Vagy hogy Jorg János, apatini tanító, aki németül , megírta a község monográfiáját, szerbül Sztapár, magyarul pedig Szilágyi történetét, együtt zenélt irodalmunk Kazinczyjával, Szenteleky Kornéllal.

Az érdekes részletek felsorolásának valóban vége nincs, de hogy a könyv szerzőjét nem csak a múlt, hanem a jelen is érdekli, arra végezetül csak két példát említenék. Hogy a jelenleg Spanyolországban élő híres zongoraművész Székely István távolról Ábrahám-utód, illetve hogy ahol erre mód van, a szerző mindig megjegyzi, a térség melyik helységében feledkeztek meg az ott született vagy ott tevékenykedő helyi kiválóságról, kiknek nevét még egy utca sem őrzi.

Számomra a csúcs az apatini hagyományban megőrződött anekdota, amely szerint a helység 1848-ban úgy menekült meg az esetleges támadásoktól, hogy Schmausz Károly főjegyző irányításával a helyi kádárok, ácsok, bognárok és asztalosok kivágták a hosszú, egyenes fákat, a fatörzseket feketére festették és az ellenség elriasztására a Duna parton ágyútalpakra helyezték. A csel, bármennyire is hihetetlen, sikerrel járt. Apatint elkerülte a háború.

Gerold László

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Portéka 7 éve - illusztráció
2016. OKTÓBER 13.
[ 18:50 ]
Színházi hol mi - illusztráció
2016. SZEPTEMBER 30.
[ 11:57 ]
Naplóm, naplóm, mondd meg nékem... - illusztráció
2016. SZEPTEMBER 17.
[ 15:04 ]
Status quo - illusztráció
2016. AUGUSZTUS 27.
[ 12:08 ]
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
Beolvasás folyamatban