Pufferelés
Zacchasonlatok várakozásra
Várakozásból is többféle van. A mamám, hogy végre felvigyem hozzá az Újvidékről hazaköltöztetett rádiót, a sündörgő-topogó formáját mutatja be: tesz-vesz, míg én, kinek tulajdonképpen a várakozása szólt, az ablakba állítom a szerkezetet, az antennával ügyeskedem, a redőny fémhuzalához illesztem, hogy nagyobb felületen keresztül fogjuk be az éter hullámait. Míg kávéhoz ülünk, arra gondolok, hogy az Újvidéki Rádió (sistereg), a Kossuth és a topolyai Régió mellett a nagyszülői ház hatvan éve is megszólalhat a rádióban. Talán éppen ezt várjuk mindketten, hiszen csak hallgatunk. Ő, aki már kifelé várakozik az életből, s én, aki talán még befelé, míg a kanál örvényt kever a csészében.
A rádióban azonban nem a várt hangok rezdülnek meg.
Az első rádiós felolvasását megörökítő novellájából kiderül, hogy Kosztolányi berezelt „az igénytelennek tetsző fehér kocka [...] telis-teli szénszemcsékkel, a mikrofon” előtt, „... mely hangomat az ismert, de rejtélyes villanyáram segítségével éterrezgések útján elviszi majd fiamnak, ki otthon hallgatja, szüleimnek, kik innen messze élnek, más országban, egy frankfurti s egy milánói barátomnak, kiknek sürgönyileg adtam találkát erre az estére a rádión, aztán Stockholmba és Madridba, Moszkvába és Athénba, sőt – amint itt mondják – Afrikában is hallhatják hangomat, mely egyébként arra is gyenge, hogy az dolgozóból az ebédlőbe kiáltsak vele.”
Bezzeg a politikusaink, márt meg egy kockacukrot a kávéjában a mamám, azok nem félnek a mikrofontól! Bólogatok.
Pásztor István (az Újvidéki Rádióban halljuk a hangját) már kora reggel olyan dölyfösen nyilatkozik, hogy (amint elképzelem) a mikrofont az orra alá tartó újságíró csak egy léckerítés túloldaláról mer vele beszélni. Mintha azt mondaná Orbán Viktor-i (MR1) düllesztett mellkassal, hogy: „Nincs két nagy ellentábor. Egy nagy tábor van, itthon is, otthon is. Meg néhány kis táborocska, néhány hangadóval.” (Ja, ezt nem ő mondja, hanem Fehér Márta a jegyzetében. Egyre megy...) Korhecz Tamás MNT-elnök pedig Pásztorban találhatott pásztorára, de hál’ Isten, egy-egy viccet néhanap azért elsüt – ilyenkor pukkad ki belőlünk a nevetés. De az urak bár nem finomkodnak, mint Celluska Erzsébet (Régió Rádió), az újonnan megválasztott kishegyesi polgármesterasszony, akinek ajkain a teljes hasonulások és összeolvadások olyan ritkák, mint Dinkićnél a tények, Dačićnál a lekiismereti kétely, vagy – hogy ismét visszatérjünk a magyar politikusokhoz és a beszédhez – Pál Károlynál a tiszta beszédhang, s úgy keverednek a magyar és szerb kifejezések, mint ahogyan Egeresi Sándornál ölelkezik a toleranciatábor a „bádenvürtenberg“-gel.
A leginkább most mégis Bodzsoni Istvánra, a Pannon RTV igazgatójára várakozunk, hátha szombati esti meseként felolvas a könyvéből...
A kávé zaccáról hörpöljük le már a feketét, amikor ismét Kosztolányi áll a mikrofon elé. Őt figyelmeztették néhány külsőségre: “Nem szabad se nagyon hangosan, se nagyon tagoltam beszélnem, csak úgy, mintha társalognék.“
De a „mi“ világunk emberei vajon kinek engedik meg a figyelmeztetést?!
Kocsis Árpád
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Köpcös csütörtök - illusztráció
2012. AUGUSZTUS 30.
[ 14:16 ]
Olimpiát – dromedárért - illusztráció
2012. AUGUSZTUS 10.
[ 18:33 ]
Dubrovniki Kispál - illusztráció
2012. AUGUSZTUS 2.
[ 15:32 ]
Adai szövegdada - illusztráció
2012. JÚLIUS 22.
[ 14:40 ]
Keressük a hasonlatokat. A Szabadkai Rádió színvonala úgy esik, mint (politikai megközelítés:) ahogyan manapság Vajdaság esélye csökken egy teljesebb autonómiára; (etikai nézőpont:) a – kizárólag – a hatalomért küzdő, s ezért elvtelen, érthetetlen szövetségekre lépő (Kishegyesen, Zentán, Óbecsén,...
2012. JÚLIUS 14.
[ 17:14 ]
Lapozott már Nyíró József könyvet? Ha igen, maradjon még kicsit a társaságomban... Olvasom az Élet és Irodalom Visszhang rovatában a szerkesztőségi levelek közt a Nyíró-üggyel kapcsolatos véleményeket, amelyek Vizvári Béla: A Nyíró-ügy szerkezete távolról nézve című írására érkeztek. Állítsanak-e újabb szobrot...
2012. JÚLIUS 11.
[ 21:40 ]
Mindenkinek megvan a maga zaja. A tanulságot több esetben is alkalmam volt leszűrni. Először egy rendkívül hosszú és elcsigázó út során Pécs felé, amikor az autópálya mellett elhúzó facsoportok, mezők látványát megunva figyelmem visszazökkent az utastársaimra, másodszor pedig most, amikor a kerti szék melletti asztalra...
2012. JÚLIUS 3.
[ 13:09 ]
Beolvasás folyamatban