Levelek a Rózsa utcából
Útközben
Betűméret:             

A képzettársírtásról írok. Arról a jelenségről, amikor az agyunk összekapcsol két eseményt és az események által kiváltott – akár ellentétes – érzelmet, és úgy raktározza el, hogy az egyikről óhatatlanul a másik is eszünkbe jut.

Ismerős ez mindenki számára, sokszor kell megküzdenünk az életben például azzal, hogy egy emberhez kellemetlen élményünk fűződik, és bár később jó véleményünk is lehet valamely cselekedetéről, a vele való viszonyunkban a háttérben mindig megmarad az előzőkhöz kötődő keserű szájíz.

Jómagam két hete küzdök egy ismeretlen emberhez kapcsolódó traumatikus élménnyel, és mivel az embert nem ismerem, markáns veszélyforrásként elkönyvelve a helyszín maradt meg bennem. A helyszín, ahol majdnem meghaltunk. Útitársamnak és az égieknek hála, mégsem. Előtte a pacséri gyógyfürdőben töltöttünk el néhány kellemes órát, s utána a Pacsér és Bajmok közötti nagy kanyarban az isteni csoda és a lélekjelenlét mentett meg bennünket a nagy sebességgel a mi oldalunkon felénk rohanó fehér (ezüstfehér?) autótól. A frontális ütközés és az életünk valóban a pillanat töredékén múlott.

Délután volt még, ragyogott a nap és a kanyarban feltűnt a rohanó jármű. Felkiáltottam, de abban a pillanatban már a volánnál ülő útitársam is reagált, leirányította az autót az árok felé, a bal oldali kerekek alig érintették az útpadka szélét, de kapaszkodtunk, miközben azt vártam, hogy az árokba borulunk. A fehér autó elrohant mellettünk a mi sávunkban, mi meg visszakapaszkodtunk az úttestre a jobbra-balra és le-fel ingó kocsival és azt vártam, hogy most az aszfalton fordulunk fel és elébe csúszúnk az úttesten szabályosan felénk közeledő traktornak. De megálltunk mint a négy kerékkel az aszfalton, a mi oldalunkon. A traktoros küldött felénk egy egykedvű pillantást és tovább hajtott, bizonyára az előzményeket nem is látta. Mi viszont a visszapillantóból rémülten néztük, hogy mögöttünk iszonyatos porfelhő csap fel a kukoricásból, és lelki szemeink előtt már láttuk a lángokat is, ahogy felcsapnak az égő autóból. A mobilom után után kotorásztam, amikor eszembe jutott, hogy az a strandtáskában maradt a hátsó ülésen. Ez a néhány másodperc elég volt arra, hogy kissé leüljön a por a kukoricásban, bekapcsoltuk hát a villogót és tolattunk hátrra felé, hogy jobban lássuk, mi lett az autóval, hátha egyikünk segíteni tud, míg másikunk segítségért telefonál. Autó azonban sehol. A kukoricásban világosan kirajzolódott a csapása, ahogy végigszántotta keresztben a parcellát, a mellette levő szójaföldön is látszott a gázolás iránya, ahogy visszahajtott az úttestre. Olyan sebességgel száguldott tehát, hogy a kanyarban még a bal oldalról sem tudta visszaterelni a járművet a saját sávjába, hanem lerepült, amit szerencsésen megúszott, és már régen máshol járt. Vezetőjének eszében sem jutott megállni és megnézni, hogy esetleg velünk mi lett.

Amikor az esetet elmeséltem szülőfalum egyik tiszteletre méltó lakójának, ő széles mosollyal csak annyit mondott: hasonló vele is megtörtént. Hódság felől Zomborba tartott, a csatorna-híd utáni kanyarban vágott elébe egy autó, s ő, hogy mentse a helyzetet, lehajtott a szántóföldre, bele a hóba. A mögötte jövő busz megállt, annak a sofőrje csak annyit kérdezett: látta mi történt? Mire a történet főszereplője: nem csak láttam, éreztem is!

Igen, az élményeinkhez érzelmek kapcsolódnak, és bár az élményt sokszor sikerül racionálisan elrendezni az emlékezetben, a káros érzelmekkel (mint amilyen a szorongás, harag, gyülölködés, a konkrét személyhez kapcsolódó elégedetletlenség, rosszindulat, rosszakarat stb.) nem tudunk mit kezdeni. Pedig tény, hogy negatív érzelmeink “dédelgetésével” lényegében magunknak ártunk, mi magunk gátoljuk saját magunkban a lelki egyensúly helyreállását.

Érzelem nincs gondolat nélkül, minden érzelmünk mögött meggyőződés áll, aminek olykor nem is vagyunk tudatában. Esetemben Pacsérhoz most már a Bajmok-közeli nagy kanyar és a szemben jövő fehér (ezüstfehér?) autó tartozik gondolatban, továbbá a Mindenhatónak mondott hála, hogy hagyott nekünk egy pillanatnyi időt az útról való letéréshez. Nem haragszom arra, aki olyan gyorsan hajtott be a kanyarba az ő bal oldalán, hogy a másodperc töredékén múlott a frontális ütközés elkerülése. Inkább a csalódás van bennem, hogy emberek így is viselkednek. Ezt a gondolatot szeretném továbbvinni azzal, hogy az ilyen viselkedést – mint esetünkben – a veszélyes útszakaszokon a vezetés közbeni folytonos figyeléssel, éberséggel és léleljelenléttel (nem a mobiltelefont babrálva vagy a rádiót igazgatva) lehet kivédeni. Eközben szeretném remélni, hogy az az ember, aki megállás nélkül a kukorica táblán átsüvítve is tovább hajtott, többé nem tesz ilyet, mert a gondolataiban ott lesz a veszélyhelyzet képe és a kanyarokban történő elővigyázatosságra irányuló intelem, az átélt ijedtségéhez pedig vezetés közben most már a felelősség az óvatosság belső kényszere is társul. Így talán útközben mások is megmenekülnek tőle.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Szomorú - illusztráció
2024. MÁRCIUS 28.
[ 15:27 ]
Hit hidakban - illusztráció
2024. MÁRCIUS 19.
[ 16:36 ]
Szomorú a határ… - illusztráció
2024. MÁRCIUS 6.
[ 15:13 ]
Szinte minden darázsfészeknek tűnt, amihez az ember nyúlt azok után, hogy Magyarországon kiderült a pedofil-ügyben elítélt megkegyelmezésének a ténye. Merthogy gyermekbántalmazásért nincs kegyelem, hibás döntése miatt le is mondott Novák Katalin államfő, és vele együtt a volt igazságügyi miniszter, Varga Judit is, aki...
2024. FEBRUÁR 20.
[ 16:08 ]
Ez gyorsan ment. A magyar köztársasági elnök asszony lemondatásának ügye február 2-án kezdődött és február 10-én véget is ért: Novák Katalin lemondott tisztségéről, elismerve, hogy hibázott, amikor tavaly áprilisban Ferenc pápa budapesti látogatásának alkalmából több elítélt között megkegyelmezett egy olyan...
2024. FEBRUÁR 10.
[ 22:50 ]
Akinek alacsony a vérnyomása, és netán nincs jobb dolga, nézzen bele néhány nyugati hírportál aktuális kínálatába, miután a keresőbe beírta, hogy „Ilaria Salis”. Ha megnézi a nő ironikus mosolyáról készült felvételeket, nem marad közömbös. Ilaria Salis annak az olasz, negyven felé közeledő nőnek a neve, akit...
2024. FEBRUÁR 2.
[ 18:47 ]
Beolvasás folyamatban