Levelek a Rózsa utcából
Doroszló

Azt mondják, csoda, hogy ennyien összejövünk Doroszlón. Aki csak teheti a környezetünkből, mindenki ott van. Talán csodára várva, talán csak egy kis oldódásra, hogy egy pillanatra megkönnyebbüljön a lélek, és holnap már megerősödve vigye a terheket. A Kisboldogasszony-napi doroszlói búcsú nagy ünnep a mi vidékünkön. Szeptember 7-én és 8-án elindulnak az emberek, megtalálják a módját, hogy ott legyenek a Szentkútnál. Ha nincs különbusz, hát szervezkednek és rendelkezésre áll a szomszéd autója vagy egy alkalmi kisbusz, motorkerékpár, traktor...

Azt is mondják, hogy a gyalogosan zarándokolni a szent helyre a legszebb és legigazibb. A moholiak, és a hozzájuk csatlakozó elszánt emberek az utóbbi években megteszik ezt száz kilométert gyalogolva és imádkozva. Az egyik résztvevő ismerős fiatalasszony mondta tavaly: ennél szebb és felemelőbb élményben aligha lehet még része az embernek. Nagyanyáink is gyalog mentek. Igaz, nem száz kilométert tettek meg, hanem a szomszéd falvak zarándokaival együtt toronyiránt húsz-harminc kilométert. A hagyományépítésbe talán mégis az vésődött be leginkább, hogy a doroszlói Kisboldogasszony-napi búcsúra szorosabbá váltak a szomszédságok, barátságok, rokoni szálak. Az autók megjelenésével és a buszbérlés lehetőségével lett a múltté az az évszázados hagyomány, hogy az emberek szekereken indultak útra, hogy szeptember 7-én estére megérkezzenek a Szentkúthoz és az átvirrasztott éjszaka, majd a nagymise után 8-án este haza érjenek. Évente váltották egymást az erre az alkalomra formálódott csoportok, hiszen valakinek otthon is kellett maradnia, hogy ellássa a jószágokat – a szomszédét, a rokonét is -, netán gondot viseljen az idősekre, betegekre. Aki pedig a felpakolt szekéren a lovasfogat biztonságosnak megítélt padjain elhelyezkedve megérkezett Doroszlóra, az része volt annak a csodának, amit az átimádkozott csendes éjszaka hangulata jelentett. Nagyanyám mesélte, hogy a doroszlói szent helyen a Mosztonga partján csodálatosak a hajnalok. A Nap úgy kel fel, hogy már pirkadatkor elküldi minden imádkozóhoz a reménysugarat, ami aztán a szívekben csak erősödik, egyre erősödik. S kellett ez a reménysugár, mert baj akkor is volt, nem csak most van nagyon sok. Betegség, szegénység, reménytelenség, kilátástalannak tűnő családi helyzetek. Évtizedek távlatából visszanézve tudjuk, hogy mindenre van megoldás, vagy egyszerűen magától is megoldódik minden, nem csak úgy, ahogy nagyanyám szokta volt mondani, hogy „majd kiszívja a sárgaföld”, hanem valóban csodával határos módon akkor, amikor már leroskadunk a teher alatt.

Azt mondta a péntek esti magyar szentmisét paptársaival együtt bemutató Herdics György, Felvidékről érkezett címzetes apát, hogy csoda, hogy ilyen sokan itt vagyunk, hogy ennyien magyarul imádkozunk. Igen, a doroszlói Szentkút elsősorban a magyarok zarándokhelye, de az évről-évre bemutatott horvát misék, a németül elmondott fohászok jelzik, hogy sokfélék vagyunk itt a doroszlói ég alatt. S az sem zavar, hogy a mise alatt sorra érkeznek csoportokban roma családok, elől a rangidős férfi vagy asszony virágcsokorral a kezében, utánuk a fiatalok karon ülő gyerekekkel vagy gyerekkocsikkal, és a misét hallgató emberek között utat törve egyenesen a Szentkúthoz és az ott álló Mária-szoborhoz igyekeznek. Roma és szerb szófoszlányokat hallok és amikor ráköszönök egy mosolygós fiatal párra, megtudom, hogy ők Adorjánról érkeztek. Hogy előtte Adorjánra honnan, azt már illetlenségnek tartom megkérdezni. Egyébként is, ismerőst látok a tömegben, szó nélkül megöleljük egymást, és hallgatjuk tovább a szentmisét. Áldozáskor újabb ismerősökhöz sodródom, s mintha ajándék lenne a kézfogás, a simogatás.

Azt mondja barátnőm, hogy amióta a doroszlói búcsúi misén az elhelyezett padok első sorában minden évben megjelennek vezető politikusaink, úgy érzi, mintha politikai haszonszerzéssé válna ez a gesztus és általa az ünnep is. Talán inkább alkalommá - mondom -, hogy a politikusok is megtiszteljék azt a helyet, amit az itteni emberek tisztelnek immár több mint kétszáz éve. Az emlékezet szerint 1792-ben történt, hogy egy gombosi vak fiatalember, Zablóczki János az édesanyjával a Mosztonga mentén gyalogolva érkezett a doroszlói csodakúthoz, megmosdott annak vizében, és visszanyerte látását. Még most is hallom, ahogy a doroszlói búcsúról készült riportjaim immáron megboldogult adatközlői a történetet mesélve lágy hangon idézték a csodát megélt fiatalembert, aki állítólag így kiáltott fel: „Édesanyám, látok!”.

Mondjuk ki ezek után azt a kívánságot, hogy a Doroszlón idén elmondott sok csodaváró kérés testesüljön valósággá. A csoda pedig, hogy nagyanyák és édesanyák zarándoklatainak emlékével a szívükben ennyien ott vannak évről-évre, ismétlődjön időtlen időkig. Mert kapaszkodóul a közösségnek is kellenek az ilyen alkalmak, mint a búcsú Doroszlón.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Üzennek a nóták - illusztráció
2018. OKTÓBER 31.
[ 16:08 ]
Van egy teszt, amit a terápiás kezelések legelején pszichiáterek és pszichológusok egyaránt előszeretettel alkalmaznak. Ez egy nagyon egyszerű kérdőív, hétköznapi kérdésekkel, hétköznapinak tűnő lehetséges válaszokkal arról, hogy hogyan érezzük magunkat és hogyan látjuk a világot az adott időkben, adott pillanatokban....
2018. OKTÓBER 12.
[ 19:45 ]
A rokonságban történt az eset és bár sok ismerősöm jelezte, hogy mindez hihetetlennek tűnik, mégis igaz. Láttam a papírokat.A Nyugatról, a nyugati évszázados kapitalista rendszer erkölcsi oldaláról van szó, pontosabban a munkavállalónak a munkaadó általi gátlástalan megkárosításáról – ami tehát nem csak a mi...
2018. OKTÓBER 6.
[ 12:53 ]
Betévedtem egy ismert márkakereskedés ruhaboltjába, ahol különféle összevont kedvezményekkel közvetetten vásárlásra csábítottak. Könnyű dolguk volt már csak azért is, mert rendelkeztek minden ruhadarabbal, ami érdekelt volna, ráadásul az ár is valóban rendkívül kedvező volt.Szóval, vettem egy szép, kellemesen simuló...
2018. SZEPTEMBER 27.
[ 18:16 ]
Beolvasás folyamatban