Levelek a Rózsa utcából
Irigységről és csonka családról

A karácsonyi ünnepek alatt kedves kis társaságomban témaként valahogy előjött a hét főbűn kérdése. Meg is próbáltuk felsorolni mind a hetet régmúlt idők hittanóráit felidézve, és bár nehezen ment, megragadott a szép magyar nyelv játékossága, a lehetséges emberi esendőség pontos magyarázata, például, hogy “a jóra való restség” is bűnnek számít, természetesen.

A pszichoterápiában azt mondjuk, hogy a lelki egészséget a lelkiállapotról jelt adó hét főbűn mentén is meghatározhatjuk. Bár a római katolikus egyház tanításához kötődik, az általános emberi gyarlóságokról és e gyarlóságok lélekölő szerepéről szól, és nem véletlenül kapcsolódik a gyónáshoz is (amennyiben az valóban léleknyugtató és bűnfeloldozó). Mert erről van szó: hogy felismerjük azokat a belső tulajdonságainkat és gondolatainkat, amelyek szorongást, nyugtalanságot, bűntudatot, gyűlöletet, bosszúvágyat, haragot, konokságot, akaratosságot, indokolatlan büszkeséget stb. ébresztenek bennünk, Mert kinek jó, ha kevély vagy (ok nélkül, nem konkrét sikerhez kapcsolódóan) büszke, ha kapzsi, ha buja (világi magyarázat szerint: ha szexuális elhajlásai vannak), továbbá, ha irigy, ha mohó (mértéktelen az ivásban-evésben), ha haragos vagy lusta?

A pszichoterápiában azt is mondjuk, hogy ha kellemetlen érzelmeink vannak, keressük meg, hogy milyen gondolataink kapcsolódnak az adott érzelmekhez és ez már egy jelentős lépés a lelki egészség felé. Az érzelmeinket a gondolataink határozzák meg, ugyanis.

Ilyenkor, a karácsonyi és az újévi ünnepek tájékán, amikor a mi kultúránkban igazoltan követendő példaként a család – elsősorban a gyerekeket, unokákat nevelő családmodell – és a széles baráti kör ideálja kerül előtérbe, nagyon sokan érezhetik magukat sikertelennek, izoláltnak. A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének adatai szerint a karácsonyi ünnep alatt 2500-an hívták e szolgálatokat, és a hívások döntő többsége magányossággal vagy párkapcsolati problémákkal volt kapcsolatos – ez is a csonka vagy problémás családokban élők lelki terheiről szól. Az egyházi szertartásokon megjelenő családok, a médiatartalmak, a közösségi oldalakon közzé tett karácsonyi fotók mind-mind összehasonlításra, hasonlítgatásokra késztetik az ilyen helyzetben levő embereket, és ebben a folyamatban megfogalmazódhatnak olyan gondolatok, amelyek irigységet, a hét főbűn egyikét ébresztik bennünk. Ami talán még nem is lenne bűn, ha az irigység inkább sóvárgás lenne olyan gondolattal a háttérben, például, hogy “lám, nekik már van gyerekük/unokájuk, nekünk pedig még nincsen (de majd lesz, biztosan)”…

Ilyenkor jó megtalálnunk a bennünk rejlő alázatot, amely elvezet bennünket egyfajta megnyugváshoz, megbékéléshez önmagunkkal, az emberekkel, a világgal… Ezt magamnak is mondom figyelmeztetőként, mert bevallom, hogy a politikai üzenetek iránt érdeklődő emberként meglepett és sok kérdést ébresztett bennem Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a Magyar Időkben közzé tett karácsonyi interjújában megfogalmazott,a demográfiával kapcsolatos gondolata, miszerint a magyar családok megerősítésének folyamatában a magyar nőkkel kell megállapodni, ugyanis (mivel a nők stabilak) gyermeket vállaló, erős nők nélkül a magyar világ nem tud fennmaradni. Ez igaz is, de szerintem a férfiakat sem szabadna feloldozni a felelősségük alól, semmilyen tekintetben, még ha a magyar férfiak csupán odáig jutottak, hogy “magabiztos kijelentéseket” szeretnek tenni "saját maguk fontosságáról". A családvédelem szempontjából épp arról van szó, hogy meglegyen a közösségi szövetség a férfiak felelősségéről és gyermekvállalási hajlandóságáról a tettek mezején is. Hogy a továbbiakban egyre kevesebben legyenek azok, akik csonka családban élve irigyen sóhajtanak fel ilyenkor ünnepek táján mások, teljes családját ábrázoló fotóit nézegetve. S a hét főbűn egyikét, az (apából és anyából is álló idegen családok sikerei miatti) irigységet váltsa fel az elégedettség, hogy a családalapítás és a gyermekvállalás sikere és az egymás iránti felelősség érzete ebben a közösségben a lehető legtöbb emberhez megérkezett, nőkhöz és férfiakhoz, fiús és lányos szülőkhöz egyaránt…

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Örökség? - illusztráció
2018. DECEMBER 14.
[ 19:26 ]
Egy népszerű magyarországi tévéműsor – igaz, csak a könnyed beszélgetés szintjén – azt a kérdést boncolgatta a minap, hogy nehezebb-e a nőknek érvényesülniük ebben a férfiközpontú társadalomban. A kikötést, hogy ez nem egy feminista adás, azzal is igazolták, hogy tudós asszonyok is beszéltek a saját...
2018. DECEMBER 7.
[ 18:19 ]
Nem is tudom, honnan kezdjem. Talán onnan, hogy Bácskában születtem, túl vagyok a hatvanon és esetemben is, mint a hozzám hasonló korúak életében, sokat jelentett, amikor jugoszláv útlevéllel a zsebemben utazhattam egy kicsit. Az utazásaimat az anyagi helyzetemhez igazítva nem jutottam túl messzire, de meghatározó élmény volt...
2018. NOVEMBER 30.
[ 20:05 ]
A fogalmak, hogy szabadság, felszabadulás - gondolom - sokunkat érint fájdalmasan érzékenyen ezekben a napokban (is), amikor a nagy háború és az új határok megrajzolása, továbbá az abból eredő százéves folyamatok feletti ünnepléseknek vagyunk tanúi. Szerintem bennünket idősebbeket úgy általában mindig, kivételt talán...
2018. NOVEMBER 23.
[ 16:09 ]
Beolvasás folyamatban