Levelek a Rózsa utcából
Pénzről otthon, interneten…

A minapi locsolkodós élőképek lassan-lassan összemosódnak a régi emlékek homályában megmaradt jelenetekkel, amikor az utca szinte tele volt a kisfiúk kisebb-nagyobb csoportjával, ahogy óvatosan benyitják a lányos házak utca-ajtóit, kapuit és visszafogottan kérdezik: szabad-e locsolni? Akkoriban a locsolás fejébe előkészített piros tojás mellé némi kis aprópénz is járt, amit aztán – az osztálytársaktól tudtuk meg másnap az iskolában – húsvéthétfő estéjén a fiúk gondosan átszámoltak és néhány nap alatt el is költöttek, valamilyen “nagy” dologra, amire régen vágytak. Emlékezetem szerint a szomszéd nénik a locsolási alkalomra papírpénzt készítettek (ami akkoriban eleve nagyobb értéket képviselt, mint mostanában), így jutalmazva meg a szomszéd kisfiúkat, mert alkalom adtán elszaladtak a sarki boltba élesztőiért, ecetért. Ezek, és a közeli rokonságtól kapott pénzbeli ajándékok képezték a megtakarítások jelentős részét, hogy aztán “beleolvadjanak” a nagyon áhított új kerékpár, lemezjátszó vagy éppen egy új nadrág árába.

Az ajándékozásnak ez a módja sokkal inkább volt serkentő eszköz a takarékosságra, mint a felelőtlen pénzköltésre. A szülők általában úgy nevelték a gyerekeiket, hogy a kapott pénzről a későbbiek folyamán “számoljanak el” az ajándékozó felé is, vagyis mondják meg, hogy mire is gyűjtenek, mi az, amit önállóan, a maguk kis megtakarított pénzéből venni szeretnének. Türelmet is tanultak a gyerekek, elfogadva, hogy sok van, miért folyamatosan meg kell dolgozni apró szívességekkel és hosszas lemondásokkal.

Mostanában gyakran hallani, hogy vannak emberek, akik nem tudnak a pénzzel bánni. Ha hozzájutnak, gyorsan elköltik és a hónap végén egy vasuk sincs, függetlenül attól, hogy lett volna miből félre tenni egy keveset. Pénzügyi szakemberek állítják, hogy a hitel sohasem volt annyira olcsó, mint az utóbbi években és hogy igazán érdemes most belevágni a haszonnal kecsegtető üzletekbe, mert a költség eleve kicsi, a haszon ennélfogva nagyobb lehet. Ezen túlmenően azonban az egyszerű, hétköznapinak hit kiadásoknak kölcsönből való buzdítására is van példa, sajnos. A bankok sorra hívják telefonon az ügyfeleiket kisebb-nagyobb készpénzhitelt kínálva (nemrégiben nekem is kínáltak 100 ezer dinár hitelt), arra serkentve a megrögzött takarékoskodókat is, hogy éljenek a lehetőséggel és vegyenek valamilyen luxuscikket vagy utazzanak el valahova, mégha az nem is szerepel a tervükben. Arról már kevesebb szó esik, hogy a kamat – még ha alacsony is – mégiscsak kamat, és hosszú évekre levetítve legalább 50 százalékkal többet kell visszafizetnünk, mint amennyit felvettünk.

Nem csoda ezért, hogy mindezzel párhuzamosan megjelennek az óvatosságra intő üzenetek, figyelmeztetések is. Kell is, hiszen amikor rengeteg reklám és telefonos rábeszélés is a költekezés felé csábít, szükség van a meggondolatlanságot korlátozó külső segítségre – rokonok, barátok, a jó példákat szinte észrevétlenül az egész osztály előtt megosztó tanárok intervenciójára –, hogy a lehető legkevesebben csússzanak bele az adósságok csapdájába.

A minap az egyik hírportálon egy olyan magyarországi honlapról olvastam, ahol a hétköznapokat érintő pénzügyi kérdésekben adnak tanácsokat. Ezzel szeretnék elérni, hogy a lakosság okosan bánjon a pénzzel és többek között arra is buzdítják a háztartásokat, hogy vezessék a család bevételeiről is kiadásairól szóló adatokat, kövessék nyomon a pénz útját. Ami régen természetes volt a szűkebb család, a rokonság vagy a szomszédság körében - hogy átadják egymásnak a tapasztalataikat és a jó példát – most átköltözött az internetre, ahol már szakemberek a megmondhatói annak, amit régen családi példákon át tanulhattak meg az emberek a hétköznapi pénzvilágról.

Nem vitatom ennek értékét, de mégis: a felnövő gyerek számára a legértékesebbek a jó családi példák, amelyek internettel nem helyettesíthetők, mint ahogy a hagyományok is úgy szépek, ha időnként felélednek a való világban, mint a locsolás is, és mindaz, amit annak nyomán megtanultunk.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Újranyitás - illusztráció
2020. MÁJUS 29.
[ 15:19 ]
Szabad út - illusztráció
2020. MÁJUS 22.
[ 17:58 ]
Határok - illusztráció
2020. MÁJUS 12.
[ 11:11 ]
Mehetnek vissza (hamarosan) a vendégmunkások. Ez a hír sokkal többet elárul a kényszerű bezártságunkból fakadó helyzetünkről, mint bármi más. Ez a hír ugyanis nem csak a járvány várt enyhüléséről szól, hiszen szólhat arról is, hogy a termelési kényszer és a pénzszerzési vágy erős motiváció: tehet a koronavírus,...
2020. ÁPRILIS 23.
[ 12:03 ]
Jelen helyzetünkről ezekben a napokban egy bejegyzésben olvastam a legészszerűbb gondolatot: „jobb otthon heverészni, mint kint a temetőben”. A szerbiai szigorú kijárási tilalom, vagy például a magyarországi kijárási korlátozás emberpróbáló. Főként úgy, hogy a számtalan otthon végzett munkahelyi kötelezettség – a...
2020. ÁPRILIS 12.
[ 18:15 ]
Üres minden. Az ablakból nézem a néptelen csendes parkot, a távolban vonuló utcát, ahonnan eddig beszűrődött a teherforgalom zaja – de most csend van. És csend a lelkemben. Az elcsendesülés és gyász ideje. Az imént is leveleztünk hajdani osztálytársakkal közös gimis barátunk, Lehel hirtelen elvesztése kapcsán, mert nem...
2020. ÁPRILIS 1.
[ 8:18 ]
Beolvasás folyamatban