Levelek a Rózsa utcából
Pénzről otthon, interneten…

A minapi locsolkodós élőképek lassan-lassan összemosódnak a régi emlékek homályában megmaradt jelenetekkel, amikor az utca szinte tele volt a kisfiúk kisebb-nagyobb csoportjával, ahogy óvatosan benyitják a lányos házak utca-ajtóit, kapuit és visszafogottan kérdezik: szabad-e locsolni? Akkoriban a locsolás fejébe előkészített piros tojás mellé némi kis aprópénz is járt, amit aztán – az osztálytársaktól tudtuk meg másnap az iskolában – húsvéthétfő estéjén a fiúk gondosan átszámoltak és néhány nap alatt el is költöttek, valamilyen “nagy” dologra, amire régen vágytak. Emlékezetem szerint a szomszéd nénik a locsolási alkalomra papírpénzt készítettek (ami akkoriban eleve nagyobb értéket képviselt, mint mostanában), így jutalmazva meg a szomszéd kisfiúkat, mert alkalom adtán elszaladtak a sarki boltba élesztőiért, ecetért. Ezek, és a közeli rokonságtól kapott pénzbeli ajándékok képezték a megtakarítások jelentős részét, hogy aztán “beleolvadjanak” a nagyon áhított új kerékpár, lemezjátszó vagy éppen egy új nadrág árába.

Az ajándékozásnak ez a módja sokkal inkább volt serkentő eszköz a takarékosságra, mint a felelőtlen pénzköltésre. A szülők általában úgy nevelték a gyerekeiket, hogy a kapott pénzről a későbbiek folyamán “számoljanak el” az ajándékozó felé is, vagyis mondják meg, hogy mire is gyűjtenek, mi az, amit önállóan, a maguk kis megtakarított pénzéből venni szeretnének. Türelmet is tanultak a gyerekek, elfogadva, hogy sok van, miért folyamatosan meg kell dolgozni apró szívességekkel és hosszas lemondásokkal.

Mostanában gyakran hallani, hogy vannak emberek, akik nem tudnak a pénzzel bánni. Ha hozzájutnak, gyorsan elköltik és a hónap végén egy vasuk sincs, függetlenül attól, hogy lett volna miből félre tenni egy keveset. Pénzügyi szakemberek állítják, hogy a hitel sohasem volt annyira olcsó, mint az utóbbi években és hogy igazán érdemes most belevágni a haszonnal kecsegtető üzletekbe, mert a költség eleve kicsi, a haszon ennélfogva nagyobb lehet. Ezen túlmenően azonban az egyszerű, hétköznapinak hit kiadásoknak kölcsönből való buzdítására is van példa, sajnos. A bankok sorra hívják telefonon az ügyfeleiket kisebb-nagyobb készpénzhitelt kínálva (nemrégiben nekem is kínáltak 100 ezer dinár hitelt), arra serkentve a megrögzött takarékoskodókat is, hogy éljenek a lehetőséggel és vegyenek valamilyen luxuscikket vagy utazzanak el valahova, mégha az nem is szerepel a tervükben. Arról már kevesebb szó esik, hogy a kamat – még ha alacsony is – mégiscsak kamat, és hosszú évekre levetítve legalább 50 százalékkal többet kell visszafizetnünk, mint amennyit felvettünk.

Nem csoda ezért, hogy mindezzel párhuzamosan megjelennek az óvatosságra intő üzenetek, figyelmeztetések is. Kell is, hiszen amikor rengeteg reklám és telefonos rábeszélés is a költekezés felé csábít, szükség van a meggondolatlanságot korlátozó külső segítségre – rokonok, barátok, a jó példákat szinte észrevétlenül az egész osztály előtt megosztó tanárok intervenciójára –, hogy a lehető legkevesebben csússzanak bele az adósságok csapdájába.

A minap az egyik hírportálon egy olyan magyarországi honlapról olvastam, ahol a hétköznapokat érintő pénzügyi kérdésekben adnak tanácsokat. Ezzel szeretnék elérni, hogy a lakosság okosan bánjon a pénzzel és többek között arra is buzdítják a háztartásokat, hogy vezessék a család bevételeiről is kiadásairól szóló adatokat, kövessék nyomon a pénz útját. Ami régen természetes volt a szűkebb család, a rokonság vagy a szomszédság körében - hogy átadják egymásnak a tapasztalataikat és a jó példát – most átköltözött az internetre, ahol már szakemberek a megmondhatói annak, amit régen családi példákon át tanulhattak meg az emberek a hétköznapi pénzvilágról.

Nem vitatom ennek értékét, de mégis: a felnövő gyerek számára a legértékesebbek a jó családi példák, amelyek internettel nem helyettesíthetők, mint ahogy a hagyományok is úgy szépek, ha időnként felélednek a való világban, mint a locsolás is, és mindaz, amit annak nyomán megtanultunk.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Egy találkozóról - illusztráció
2019. MÁJUS 14.
[ 13:42 ]
Tőke - illusztráció
2019. MÁJUS 9.
[ 13:51 ]
Két jel okán - illusztráció
2019. ÁPRILIS 18.
[ 15:07 ]
Csoportterápia címen fut egy kedves darab a magyarországi színházakban, évekkel ezelőtt én is láttam a Madáchban. A szerzők magyarok, művüket a “mjuzikelkámedi” kategóriájába sorolták, és amikor a színpadon lepörögtek az első jelenetek, azt hittem, az amerikai népszerű pszichoterápiás tanácsok tömkelegéből vett...
2019. ÁPRILIS 10.
[ 16:41 ]
Számolgatunk a sógornőmmel egy téma kapcsán, amivel nap mint nap szembesülünk. Mi még ahhoz a nemzedékhez tartozunk, amelynek tagjai fejből osztottak-soroztak nagyobb számokat is, akárcsak az a hatvan körüli asszony, akivel sógornőm egy orvosnál találkozott egy szerb-magyar határ közeli magyar kisvárosban. Az illető asszony...
2019. ÁPRILIS 3.
[ 14:06 ]
A kék színű csuklós busz hátsó ajtajánál állok és erősen kapaszkodom, mert nagy a rázkódás, és a kanyarban óriásinak tűnik a kilengés. Az épületeket bámulom, amikor a mellettem álló fiú felemeli a hangját, és valószínűleg elismétli a telefonba, amit az imént mondott. „Mama, nisam ni poneo opremu”, s aztán a...
2019. MÁRCIUS 26.
[ 12:42 ]
Beolvasás folyamatban