Levelek a Rózsa utcából
Villamoson Szegedről Szabadkára?

Vannak elméletek, amelyek szerint az emberiség fejlődése folyamatosan, tapasztalatok és hirtelen jött felismerések egymásra épülésével zajlik, s vannak, amelyek szerint a fejlődés ugrásszerű, és elsősorban zseniális személyiségek találmányainak vagy a történelem alakításában vállalt rendkívüli emberek szerepének köszönhetően történik - s ugyanígy emberfüggőek a visszaesések, lemaradások, évtizedes aggóniák is. Rövid időszakra levonatkoztatva talán utóbbi irányzatnak adhatnánk igazat, különösen, hogy időközönként tanúi lehetünk a vezetők általánosan véve jobb létet hozó lépéseinek, de annak is, hogy a kis- és nagyvilágunkban tapasztalt politikai botrányok és az egyes hatalmasságok által hozott óriási bajokat hozó döntések mekkora károkat okoznak.

Mindezek tudatában minden nagy ígéretet némi kétellyel kell fogadnunk. Ezt tettem én is, amikor nemrégiben Kollár Ferenc tudományos kutató Szegeden azt állította, hogy nem sokára villamoson utaznak majd Szabadkára az esti színházi előadásokra. Nem mintha olyan lehetetlen volna ez a 21. században, ám ha tudjuk, hogy napjainkban a szerb-magyar határátkelőhelyek mindegyike olykor órákon keresztül áthidalhatatlan akadálynak számít, akkor ennek a futurisztikus villamos-beli utazásnak is csak a képzeletvilágban van helye. Beszélgetőtársam azonban bizton állította, hogy mindez realitás lesz éveken belül, hiszen megvan a terv a Szeged-Szabadka vasútvonal korszerűsítésére, a sínpálya pedig alkalmas lesz villamosok közlekedésére és így meglesz a remek kapcsolat a két város között. Miért is ne lenne meg? – tűnődtem a későbbiekben, hiszen egy-egy villamosvonalon Budapesten is utazhatunk több mint 1 órát egy irányban, ennyi idő pedig az államhatár okozta kellemetlenséget leszámítva bőven elég lenne Szeged és Szabadka között is. Mint később utánaolvastam, Lázár János illetékes magyar miniszteri biztos szerint a sínek felújításával a vonat 120-160 km-es sebességgel közlekedik majd a 45 km-es szakaszon és menetideje 31 perc lesz. A két állam között a kérdéses vasúti infrastruktúra feljlesztésére a Szeged-Szabadka-Baja vonalon már meg is van a megállapodás, Szerbia és Magyarország kormányainak április 15-ei szabadkai ülésén Zorana Mihajlović és Palkovics László illetékes miniszterek memorandumot írtak alá erről, mindenek előtt a gazdaság érdekeltségét tartva szem előtt. De, az emberek mozgását látva és a fiatalok munkába állási lehetőségeit ismerve ilyenkor mindenek előtt a lakossági előnyökre gondolunk és szurkolunk is talán, hogy a 2020-ra és a 2021-re ígért beruházások ne halasztódjanak, és igaz legyen, amit Kollár Ferenc tudományos kutatótól hallottam.

Hogy ez a beruházás milyen értéket képviselhet a lakosság szempontjából, arról egy fotó győzött meg nemrégiben. Algyőn készült, május 14-én az MTI adta közre. A Szeged-Hódmezővásárhely közötti tram-train villamosvasút-vonalról szól, lényegében arról, hogy a villamosvonal és a meglévő vasútvonal összekapcsolásával kényelmesebb lesz a közösségi közlekedés Szeged és Hódmezővásárhely között. Hasonló járatokon utaztam már Németországban, de hogy mindez a sokunk számára itthont és otthont jelentő térségekben is valóság legyen esetleg még az én életemben is, azt nem is reméltem. A nagyanyám az 1900-as években még vonaton közlekedett Bajára a Baja-Zombor vonalon, de az én életemben a szerbiai oldalon a síneket már rég benőtte a fű, a magyar oldalon pedig a síneket is felszedték. Most pedig itt van az ígéretes a visszatérés a vasúthoz, aminek köszönhetően – talán – még színházba is utazhatnak kölcsönösen a városok lakói a tram-train lehetőségekkel élve.

Lázár János miniszteri biztos márciusban egy 500 kilométernyi – magyarországi viszonylatban – déli vasútvonal építését, felújítását helyezte kilátásba, amely 8-10 év alatt fejeződne be és érintené Romániát és Szerbiát is, az egykori Monarchia-beli 1910-es vasúti térképen látott nyomvonalakon. Tegyem hozzá: talán nem hiábavaló remény, hogy e tekintetben most jött el az ugrásszerű fejlődés ideje, és ami az emberek és áru mozgási irányaiban összetartozik, az összetartozik – még ha országhatárok (és ez által pozícióban ülő kisebb és nagyobb hatalmasságok) olykor nagy akadályokat gördítenek – akkor is.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Kegyelet - illusztráció
2019. JÚNIUS 12.
[ 15:03 ]
Varázslatos kincs - illusztráció
2019. JÚNIUS 4.
[ 16:00 ]
A Ruszwurmnál - illusztráció
2019. MÁJUS 29.
[ 15:56 ]
Egy találkozóról - illusztráció
2019. MÁJUS 14.
[ 13:42 ]
Hiába igyekszem, sehogyan sem tudom elkerülni az elvándorlással és a kétlaki élethelyzetekkel való szembesülést és az ezzel kapcsolatos jövőképről bevillanó sejtelmeket: az egyik Rózsa utcai szomszéd most várja haza a párját Ausztriából, a másiknak a felesége a napokban utazott el Németországba, a rokonom a jövő héten...
2019. MÁJUS 9.
[ 13:51 ]
Belgrádból jött – szerintem – napjaink legfontosabb május elsejei üzenete, aminek mentén haladva hasznos dolgokat cselekedhetnének az egész térség, s nem csak Szerbia politikusai. A szakszervezetek szervezésében tartott felvonulás mondandója a legtalálóbban foglalja össze a hétköznapi emberek élethelyzetét és az...
2019. MÁJUS 2.
[ 22:41 ]
A minapi locsolkodós élőképek lassan-lassan összemosódnak a régi emlékek homályában megmaradt jelenetekkel, amikor az utca szinte tele volt a kisfiúk kisebb-nagyobb csoportjával, ahogy óvatosan benyitják a lányos házak utca-ajtóit, kapuit és visszafogottan kérdezik: szabad-e locsolni? Akkoriban a locsolás fejébe...
2019. ÁPRILIS 24.
[ 14:45 ]
Beolvasás folyamatban