Levelek a Rózsa utcából
Kegyelet

Az utóbbi egy hétben magyar vonatkozású fotók járták be a világot két témában is. Az egyik képsor a Budapesten, a Margit hídnál szerencsétlenül járt Hableány turistahajó június 11-ei kiemeléséről és az áldozatok mentéséről, illetve kereséséről, a másik az úzvölgyi katonatemető kapcsán a június 6-ai román-magyar incidensről szól. Az egyik téma teli együttérzéssel, aggódással és némi szenzációval, a másik inkább méltatlankodással és helyenként a jelentőségének érezhető alábecsülésével, némelyütt azzal az utalással, hogy netán megint a magyarok provokáltak.

A két témának nincs köze egymáshoz, a civilizációs viselkedéskultúra két fogalma azonban összeköti őket: kegyelet, kegyeletsértés.

A megrázó dunai hajószerencsétlenség előtt értetlenül állt a közvélemény. Hogyan is történhetett meg? A következmények tekintetében pedig – érthetően – rendkívüli volt a körültekintés szakmai és emberi szempontból is. A mentésben részt vevő szakemberek előtt méltán emeltek kalapot az emberek, mint ahogy mélyen fejet hajtottak az áldozatok emléke előtt, tisztelettel rácsodálkozva azokra a mentőkre, akik a kiemelt holttestek előtt állnak vigyázzállásban.

A baj, ami mindehhez vezetett, május 29-én este pillanatok alatt megtörtént. Az úzvölgyi katonatemetőben történt június 6-ai román-magyar incidenshez hosszabb út vezetett.

A temető az első világháborús harcok után 1916-ban létesült, egy 1927-ből származó román okirat és kézzel rajzolt térkép megerősítette, hogy ott többségében magyar katonák nyugszanak, s a magyarok – elsősorban a temetőhöz legközelebbi magyar falu, Csíkszentmárton lakosai - ápolták is az emléküket, különösen, hogy a térség a második világháborúban történt harcok színhelye is. Úzvölgye ezért volt ismert a magyar hadtörténet iránt érdeklődők körében, román változata, a Valea Uzului még a románok körében is aligha – mindaddig, amíg a szomszéd falu, Dormánfalva önkormányzata az idén tavasszal a temetőben a magyar parcella tövében román parcellát ki nem alakított volna, mégpedig a helyiek beszámolói szerint úgy, hogy a román katonák emlékére szánt betonkereszteket magyar sírokra helyezték, egyszóval ráépítkeztek a magyar emlékhelyre. „Van ott hely, ha valaki a román hősöknek akar parcellát nyitni. Van elég hely egymás mellett, nem pedig egymáson” – kommentálta a történteket az incidens után Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, és ezzel lényegében mindent megmondott: kegyelet a halottaknak, de nem egymás ellenében.

Egyébként, ahogy olvasom, a román művelődési minisztérium még május 10-én megállapította, hogy a dormánfalviak a betonkereszteket jogellenesen állították fel a magyar katonák síremlékeire. Román hivatalos részről tehát megállapítást nyert a nyilvánvaló jog- és kegyeletsértés, mégsem történt semmi, s hagyták elszabadulni az indulatokat olyannyira, hogy június 6-án megtörténjen az erőszakos román keresztszentelés. Nem szolidáris kegyeletadás együtt a magyarokkal, hanem a magyarok ellen, s a magyarok ellenében fizikai erőszakkal! A párbeszéd, a megállapodás elmaradt, pedig „van elég hely egymás mellett”. A kegyelet máshonnan érkezett, Kolozsvárról, ahol az úzvölgyi incidens után együtt tüntettek magyarok és románok az ellen, hogy bárki is alantas szándékkal manipuláljon emberekkel. És holtak emlékével – tegyem hozzá.

A történtek, politikai vonatkozásban, majd kiigazodnak valahogy, hiszen a diplomácia teszi a magáét. De mi lesz a hétköznapi életben ott, ahol a civilizációs vívmányokat szemmel láthatóan nem ismerik, s bizonyára nem is akarják?! A hiányok pótlásához azoknak a befogadási készsége is szükségeltetik, akik most temetőt gyaláznak. S be kell vallani, az esetleges román állami szankciók hatása is kétséges az olyanok esetében, akik „mars Budapestre” felszólítással támadták a magyarokat, és döntötték be a temető székelykapuját. Vajon ki tanítja majd meg számukra, milyen és mi a kegyeletadás? A kegyeletsértés módját már tudják.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Kenyér - illusztráció
2019. AUGUSZTUS 22.
[ 13:35 ]
Figyelnek - illusztráció
2019. AUGUSZTUS 15.
[ 13:18 ]
Nagytakarítás - illusztráció
2019. AUGUSZTUS 1.
[ 11:08 ]
Azt kérdezték tőlem, hogy mikor van Anna-nap. Hirtelen jött a kérdés, és szégyen szemre haboztam a válasszal, hogy tényleg, hányadikán is… Bezzeg az én időmben - amikor még nem voltak digitális naptárak, eseményekre emlékeztető internetes programok, a mobiltelefonba beírt szülinapok stb. – biztosan rávágtam volna a...
2019. JÚLIUS 23.
[ 17:56 ]
Magyarországon lasszóval keresik a busz- és kamionsofőröket, mozdonyvezetőket, vasúti munkásokat – derül ki a számos, új munkatársak toborzására vonatkozó felhívásból, aminek igazát egy palánkai ismerősöm is megerősíti, akivel Újvidékről Magyarországra utazva honi dolgainkról beszélgetünk. Ő személy szerint azzal...
2019. JÚLIUS 17.
[ 13:03 ]
Hogy maga milyen naiv! – fordul felém mosolyogva a kisbusz vezetője, amikor arra panaszkodom, hogy ha tudom előre, mennyi szünetet tart útközben, biztosan nem vele utazom. A kisbuszt üzemeltető cégben egy ügyfélnek sem mondják meg, hogy milyen hosszú utazásra számíthat, mert akkor biztosan nem őket választaná, a biznisz pedig...
2019. JÚLIUS 10.
[ 18:20 ]
Beolvasás folyamatban