Levelek a Rózsa utcából
Kegyelet

Az utóbbi egy hétben magyar vonatkozású fotók járták be a világot két témában is. Az egyik képsor a Budapesten, a Margit hídnál szerencsétlenül járt Hableány turistahajó június 11-ei kiemeléséről és az áldozatok mentéséről, illetve kereséséről, a másik az úzvölgyi katonatemető kapcsán a június 6-ai román-magyar incidensről szól. Az egyik téma teli együttérzéssel, aggódással és némi szenzációval, a másik inkább méltatlankodással és helyenként a jelentőségének érezhető alábecsülésével, némelyütt azzal az utalással, hogy netán megint a magyarok provokáltak.

A két témának nincs köze egymáshoz, a civilizációs viselkedéskultúra két fogalma azonban összeköti őket: kegyelet, kegyeletsértés.

A megrázó dunai hajószerencsétlenség előtt értetlenül állt a közvélemény. Hogyan is történhetett meg? A következmények tekintetében pedig – érthetően – rendkívüli volt a körültekintés szakmai és emberi szempontból is. A mentésben részt vevő szakemberek előtt méltán emeltek kalapot az emberek, mint ahogy mélyen fejet hajtottak az áldozatok emléke előtt, tisztelettel rácsodálkozva azokra a mentőkre, akik a kiemelt holttestek előtt állnak vigyázzállásban.

A baj, ami mindehhez vezetett, május 29-én este pillanatok alatt megtörtént. Az úzvölgyi katonatemetőben történt június 6-ai román-magyar incidenshez hosszabb út vezetett.

A temető az első világháborús harcok után 1916-ban létesült, egy 1927-ből származó román okirat és kézzel rajzolt térkép megerősítette, hogy ott többségében magyar katonák nyugszanak, s a magyarok – elsősorban a temetőhöz legközelebbi magyar falu, Csíkszentmárton lakosai - ápolták is az emléküket, különösen, hogy a térség a második világháborúban történt harcok színhelye is. Úzvölgye ezért volt ismert a magyar hadtörténet iránt érdeklődők körében, román változata, a Valea Uzului még a románok körében is aligha – mindaddig, amíg a szomszéd falu, Dormánfalva önkormányzata az idén tavasszal a temetőben a magyar parcella tövében román parcellát ki nem alakított volna, mégpedig a helyiek beszámolói szerint úgy, hogy a román katonák emlékére szánt betonkereszteket magyar sírokra helyezték, egyszóval ráépítkeztek a magyar emlékhelyre. „Van ott hely, ha valaki a román hősöknek akar parcellát nyitni. Van elég hely egymás mellett, nem pedig egymáson” – kommentálta a történteket az incidens után Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, és ezzel lényegében mindent megmondott: kegyelet a halottaknak, de nem egymás ellenében.

Egyébként, ahogy olvasom, a román művelődési minisztérium még május 10-én megállapította, hogy a dormánfalviak a betonkereszteket jogellenesen állították fel a magyar katonák síremlékeire. Román hivatalos részről tehát megállapítást nyert a nyilvánvaló jog- és kegyeletsértés, mégsem történt semmi, s hagyták elszabadulni az indulatokat olyannyira, hogy június 6-án megtörténjen az erőszakos román keresztszentelés. Nem szolidáris kegyeletadás együtt a magyarokkal, hanem a magyarok ellen, s a magyarok ellenében fizikai erőszakkal! A párbeszéd, a megállapodás elmaradt, pedig „van elég hely egymás mellett”. A kegyelet máshonnan érkezett, Kolozsvárról, ahol az úzvölgyi incidens után együtt tüntettek magyarok és románok az ellen, hogy bárki is alantas szándékkal manipuláljon emberekkel. És holtak emlékével – tegyem hozzá.

A történtek, politikai vonatkozásban, majd kiigazodnak valahogy, hiszen a diplomácia teszi a magáét. De mi lesz a hétköznapi életben ott, ahol a civilizációs vívmányokat szemmel láthatóan nem ismerik, s bizonyára nem is akarják?! A hiányok pótlásához azoknak a befogadási készsége is szükségeltetik, akik most temetőt gyaláznak. S be kell vallani, az esetleges román állami szankciók hatása is kétséges az olyanok esetében, akik „mars Budapestre” felszólítással támadták a magyarokat, és döntötték be a temető székelykapuját. Vajon ki tanítja majd meg számukra, milyen és mi a kegyeletadás? A kegyeletsértés módját már tudják.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Téma érzelmekkel - illusztráció
2019. DECEMBER 6.
[ 12:27 ]
Jóslat - illusztráció
2019. NOVEMBER 2.
[ 21:54 ]
A szexuális visszaélések és zsarolások manapság már egyáltalán nem ritka módszereivel is szembesülhettünk a magyarországi helyhatósági választások kampányában az október 13-ai szavazás előtt is, de most is, a választások után, hiszen fejleményeik még sok utólagos magyarázatot és elemzést követelnek, bizonyára. A...
2019. OKTÓBER 17.
[ 15:41 ]
Azt mondja ismerősöm, hogy félreeső helyen magányosan élve nem csak attól kell manapság rettegni, hogy valaki éjszaka ránk tör, hanem nagyon elővigyázatosnak kell lenni fényes nappal is. Persze, közismert, hogy falvainkban időnként feltűnnek házaló árusok, akik között alkalmik tolvajok is lehetnek, hiszen volt már rá...
2019. OKTÓBER 9.
[ 12:43 ]
Ahogy távoznak a nagyra becsült kollégák és a nem eléggé gyakran látogatott kedves rokonok, egyre jobban tudatosul, hogy a határtalannak vélt lehetőségek mennyire korlátozottak, és erősödik az intelem is a ránk szabott idő végességéről és életerőnk gyengüléséről. Sokan vagyunk a világon, akik túlléptük a hatvanat....
2019. OKTÓBER 2.
[ 13:34 ]
Beolvasás folyamatban