Levelek a Rózsa utcából
Kegyelet

Az utóbbi egy hétben magyar vonatkozású fotók járták be a világot két témában is. Az egyik képsor a Budapesten, a Margit hídnál szerencsétlenül járt Hableány turistahajó június 11-ei kiemeléséről és az áldozatok mentéséről, illetve kereséséről, a másik az úzvölgyi katonatemető kapcsán a június 6-ai román-magyar incidensről szól. Az egyik téma teli együttérzéssel, aggódással és némi szenzációval, a másik inkább méltatlankodással és helyenként a jelentőségének érezhető alábecsülésével, némelyütt azzal az utalással, hogy netán megint a magyarok provokáltak.

A két témának nincs köze egymáshoz, a civilizációs viselkedéskultúra két fogalma azonban összeköti őket: kegyelet, kegyeletsértés.

A megrázó dunai hajószerencsétlenség előtt értetlenül állt a közvélemény. Hogyan is történhetett meg? A következmények tekintetében pedig – érthetően – rendkívüli volt a körültekintés szakmai és emberi szempontból is. A mentésben részt vevő szakemberek előtt méltán emeltek kalapot az emberek, mint ahogy mélyen fejet hajtottak az áldozatok emléke előtt, tisztelettel rácsodálkozva azokra a mentőkre, akik a kiemelt holttestek előtt állnak vigyázzállásban.

A baj, ami mindehhez vezetett, május 29-én este pillanatok alatt megtörtént. Az úzvölgyi katonatemetőben történt június 6-ai román-magyar incidenshez hosszabb út vezetett.

A temető az első világháborús harcok után 1916-ban létesült, egy 1927-ből származó román okirat és kézzel rajzolt térkép megerősítette, hogy ott többségében magyar katonák nyugszanak, s a magyarok – elsősorban a temetőhöz legközelebbi magyar falu, Csíkszentmárton lakosai - ápolták is az emléküket, különösen, hogy a térség a második világháborúban történt harcok színhelye is. Úzvölgye ezért volt ismert a magyar hadtörténet iránt érdeklődők körében, román változata, a Valea Uzului még a románok körében is aligha – mindaddig, amíg a szomszéd falu, Dormánfalva önkormányzata az idén tavasszal a temetőben a magyar parcella tövében román parcellát ki nem alakított volna, mégpedig a helyiek beszámolói szerint úgy, hogy a román katonák emlékére szánt betonkereszteket magyar sírokra helyezték, egyszóval ráépítkeztek a magyar emlékhelyre. „Van ott hely, ha valaki a román hősöknek akar parcellát nyitni. Van elég hely egymás mellett, nem pedig egymáson” – kommentálta a történteket az incidens után Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, és ezzel lényegében mindent megmondott: kegyelet a halottaknak, de nem egymás ellenében.

Egyébként, ahogy olvasom, a román művelődési minisztérium még május 10-én megállapította, hogy a dormánfalviak a betonkereszteket jogellenesen állították fel a magyar katonák síremlékeire. Román hivatalos részről tehát megállapítást nyert a nyilvánvaló jog- és kegyeletsértés, mégsem történt semmi, s hagyták elszabadulni az indulatokat olyannyira, hogy június 6-án megtörténjen az erőszakos román keresztszentelés. Nem szolidáris kegyeletadás együtt a magyarokkal, hanem a magyarok ellen, s a magyarok ellenében fizikai erőszakkal! A párbeszéd, a megállapodás elmaradt, pedig „van elég hely egymás mellett”. A kegyelet máshonnan érkezett, Kolozsvárról, ahol az úzvölgyi incidens után együtt tüntettek magyarok és románok az ellen, hogy bárki is alantas szándékkal manipuláljon emberekkel. És holtak emlékével – tegyem hozzá.

A történtek, politikai vonatkozásban, majd kiigazodnak valahogy, hiszen a diplomácia teszi a magáét. De mi lesz a hétköznapi életben ott, ahol a civilizációs vívmányokat szemmel láthatóan nem ismerik, s bizonyára nem is akarják?! A hiányok pótlásához azoknak a befogadási készsége is szükségeltetik, akik most temetőt gyaláznak. S be kell vallani, az esetleges román állami szankciók hatása is kétséges az olyanok esetében, akik „mars Budapestre” felszólítással támadták a magyarokat, és döntötték be a temető székelykapuját. Vajon ki tanítja majd meg számukra, milyen és mi a kegyeletadás? A kegyeletsértés módját már tudják.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Teszt - illusztráció
2019. JÚNIUS 18.
[ 16:03 ]
Varázslatos kincs - illusztráció
2019. JÚNIUS 4.
[ 16:00 ]
A Ruszwurmnál - illusztráció
2019. MÁJUS 29.
[ 15:56 ]
Vannak elméletek, amelyek szerint az emberiség fejlődése folyamatosan, tapasztalatok és hirtelen jött felismerések egymásra épülésével zajlik, s vannak, amelyek szerint a fejlődés ugrásszerű, és elsősorban zseniális személyiségek találmányainak vagy a történelem alakításában vállalt rendkívüli emberek szerepének...
2019. MÁJUS 21.
[ 14:01 ]
Médiatalálkozón voltam Szegeden. Kisebbségin, olyan kemény témára, mint a kisebbségi sajtóetika. Szegeden volt már hasonló, az Ötágú Síp Kulturális Egyesület folyamatosan szervez rendezvényeket, amelyeken már több kollégának is volt alkalma megosztani véleményét a kisebbségi helyzetből eredő specifikus gondokról és...
2019. MÁJUS 14.
[ 13:42 ]
Hiába igyekszem, sehogyan sem tudom elkerülni az elvándorlással és a kétlaki élethelyzetekkel való szembesülést és az ezzel kapcsolatos jövőképről bevillanó sejtelmeket: az egyik Rózsa utcai szomszéd most várja haza a párját Ausztriából, a másiknak a felesége a napokban utazott el Németországba, a rokonom a jövő héten...
2019. MÁJUS 9.
[ 13:51 ]
Beolvasás folyamatban