Levelek a Rózsa utcából
Teszt

Mintha tegnap lett volna, amikor kiszivárogtatták a gyerekem érettségi vizsgájának matematika tesztjét, s ugyanaz történt mint most is Szerbiában: az izguló tanulókat hazaküldték, hogy egy későbbi időpontban ismét jöjjenek. Két évtized is elmúlt azóta, és lám, a helyzet változatlan. (Sőt, 2013-ban, épp a vizsgakérdések kiszivárogtatása miatt az érettségit is megsemmisítették és a tanulmányi eredményt vették alapul.)

Arra már nem is emlékszem, akkor régen a bűnbaknak kikiáltott nyomdával és nyomdásszal mi történt, de az akkori nagy bosszúság érzete helyett – hogy dupla stressz-helyzetet teremtettek a gyerekeinknek – ma már az jár a fejemben, hogy munkahelye kockáztatásával (nem biztos, hogy ma is épp a nyomdában) mi visz rá embereket egy egész országot megmozgató, látszólag “ártatlan” ismétlődő cselekedetre?

A minden mindegy állapota? Az apátia, amikor már nem számítanak a következmények, amikor gépiesen cselekszünk és ha valaki kér valamit, azt gondolkodás nélkül meg is tesszük? Vagy inkább a virtus, hogy túl tudunk járni a másik eszén, a komolynak vélt biztonsági intézkedéseken játszva túllépünk? Vagy inkább a hatalom érzete, az a tudat, hogy a folyamat felett uralkodni tudunk a képességeink által és meg tudunk tenni olyasmit, amire mások nem képesek? Esetleg a végső kétségbeesés, jó pénz reményében vagy az ismerős rossz diák megmentésének hősi vágya?

Sorolhatnánk a motivációkat, tény, hogy valahol hiba volt a láncszemben, mégpedig emberi okok folytán.

Van hiba másutt is, csak azok nem derülnek ki ilyen látványosan, sok-sok fiatalt, családot és iskolát érintve.

Mondom, évekkel ezelőtt átéltem az újabb stressz-helyzet miatti bosszankodást, a meghosszabbított és terven felüli vizsgadrukkot, az egyéni terveink felborítását. Az idő tisztes távolságából nézve tehát az emberi tényező kerül előtérbe, az ismert és ismétlődő emberi tényező. Akkor még nem volt mobiltelefon és digitális fényképezőgép, mégis megtalálták a módját a tesztek terjesztésének – hiszen a képzelet határtalan -, az oktatási minisztérium pedig reagált. Most már nem is kellett akkora találékonyság, hiszen elég egy okostelefon, elég a közösségi portál, a papírra vetett jegyzet lefényképezése, s máris terjed a hír…A minisztérium pedig nem tehet mást, mint ma is reagál és új helyzetet teremt, az érintettek pedig alkalmazkodjanak, pedig a vizsgadrukkot mindenki ismeri, a minisztérium is. Egy kis izgalom, egy kis lámpaláz kifejezetten jó mindenfajta megmérettetés előtt, mert általuk a test és lélek is készenléti állapotba kerül és a legtöbb esetben jó teljesítményt eredményez. Általában az emberek többsége fel is készül a megmérettetés időpontjára, de a halasztás csak ritka esetben megkönnyebbülés, inkább stressz és frusztráció, egyfajta meghosszabbított szorongás, aminek következménye a rosszabb teljesítmény.

Kinek jó tehát az effajta "játék"? Alapjában véve nagyon keveseknek, az érintettek többségének csak kárt okoz. Az ilyen – immáron ismétlődő helyzeteket – több generáció is túlélte már (kínkeservesen), s mint látjuk, túlélték az érintett minisztériumok és más intézmények is. Utóbbiak esetében illene már kitalálni valami újat a szervezésben, a kiszivárogtatási lehetőségek minimálisra történő csökkentésében, hiszen épp az ott dolgozóknak kellene példát mutatniuk azok előtt, akiknek érettségét mérni akarják.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

2+1 történet - illusztráció
2020. JANUÁR 1.
[ 19:27 ]
Téma érzelmekkel - illusztráció
2019. DECEMBER 6.
[ 12:27 ]
A málenkij robotra elhurcoltak és kisemmizettek életérzése kapcsán nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Makra Mónika történész, hogy még mindig vannak, akik nem tudták feldolgozni, hogy szeretteiket egykoron robotra hurcolták és a családjukat mindentől kifosztották. Ez egy transzgerenrációs trauma, amely máig hat az elhurcoltak és...
2019. NOVEMBER 26.
[ 18:03 ]
Kedves ismerősöm nagyon furcsa kérdéssel fordult hozzám. Lényegében az ő újvidéki ismerősének a problémáját ecsetelte és a kérdése az volt, hogy lehet-e valaki magyar állampolgár, ha nem tud magyarul. A válaszom lakonikus "nem" volt, majd utána rövid magyarázkodásba kezdtem, hogy az egyszerűsített honosítási...
2019. NOVEMBER 14.
[ 19:09 ]
Ahogy a doktornő végiggörgeti a hideg zselével megkent fájós térdemen az ultrahangos készülék érzékelőjét, egészen kellemes érzés nyugtatja le hosszú napok óta felborzolt idegeimet. Se éjjelem, se nappalom nem volt a fájdalomtól – mondanám a doktornőnek, de ő, miközben a képernyőt nézi (és majd csak később ad...
2019. NOVEMBER 2.
[ 21:54 ]
Beolvasás folyamatban