Levelek a Rózsa utcából
Óda? Öröm?

Bevallom, peregtek a könnyeim. Egy kicsit a magyar himnusz alatt, ahogy felálltunk az ünnepi alkalomra elhelyezett székekről a Corvinus Egyetem hatalmas aulában, és a díszemelvény előtt ott láthattuk a talárba öltözött gyerekeinket a tudományos fokozatról szóló oklevelek átvételére készülve. És peregtek a könnyeim egy kicsit az ünnepség végén is, amikor szintén felálltunk mindannyian és egy fontos esemény lezárásaként és valami új kezdetének a jeleként felhangzott Európa himnusza, az Örömóda. Ludwig van Beethoven IX. szimfóniájának ismert tételét zenekari változatban hallottuk, és bár sok volt körülöttem a távoli országokból érkezett külföldi anyuka és apuka, azért voltak a közelemben olyanok is, akik nagyon halkan el is dúdolták Friedrich Schiller Óda az Örömhöz című költeményének első sorait, hogy “Lángolj fel a lelkünkben szép égi szikra, szent öröm, térj be hozzánk drága vendég, tündökölj ránk fényözön…”

A sok-sok ember közös örömét sugárzó hangulat hatására, persze hogy peregnek az örömkönnyek, hiszen az ünnep igazán akkor szép, ha van kivel megosztani.

De nem volt szándékomban leírni ezt az élményt, hiszen hasonlóban sok-sok embernek volt és van része. Szinte mindenki megélt már felemelő érzelmeket diplomaosztón, esküvőn, keresztelőn, eskütételen, és nem mondok vele újat, ha megismétlem: az elérzékenyülésnek is vannak pillanatai, amelyek örökre megmaradnak emlékeinkben.

Hogy mégis felidéztem a fentebb leírt élményemet, arra az Európai Parlament alakuló üléséről készült keddi képsorok késztettek, amelyek inkább szóltak botrányról, mint olyan ünnepi eseményről, amit az ember szívesen emlékeibe zár.

Kívülállóként azt gondolhatnánk, hogy a politikában, a választott politikusok életében is vannak felemelő élmények, hiszen sok-sok év munkáját és küzdelmeit koronázza meg egy-egy egyéni politikai siker, vagy közösen kiharcolt, a közjót szolgáló döntés. Eddig úgy véltem, az új képviseleti testületek megalakulásának a pillanata is ilyen, hiszen akik oda, a testületbe bejutottak, azok joggal gondolhatják, hogy a választók szavataival a birtokukban fontos emberré váltak, és új tisztségükben még fontosabbakká lesznek. Gondoltam, így van ez az új európai képviselők esetében is, akik – összesen 751-en - a májusi EU-választások után 28 tagállamából érkezve, mintegy 500 millió embert képviselve az új Európai Parlamentetet alkotják. De tévedtem, a július 2-ai összejövetel nem egy felemelő, hanem egy dicstelen alakuló ülés volt: a képviselők egy része nem tisztelte meg az EU fontos jelképét, a himnuszt. Akkor pedig miért választatták meg magukat EU-képviselőnek?

Az Örömóda felhangzásakor igen sokan nem álltak fel, illetve igen sokan hátat fordítottak. Megtették. Meg merték tenni, mondván, hogy ez egy gesztus, a tiltakozás gesztusa. A tiltakozásé, ami jelen pillanatban lehetne számos nehéz kérdés miatt, aminek megoldása éppen rájuk várna. Rájuk, akiket Európában demokratikusan megválasztottak és ők vállalták is a választott képviselő szerepét. Ők viszont már rögtön az elején bemutatták az orwelli képletet, hogy a nehéz kérdések között vannak nehezebbek, mint amilyen a Brexit és Katalónia függetlensége, sőt az AP hírügynökség jelentése szerint még a letartóztatott Carola Racketének, a Sea Watch3 letartóztatott kapitányának az ügye is. Ők ezen kérdések miatt tartották érdemesnek botrányt okozni már a legelején - megszégyenítve Európa szavazópolgárait is. Hogy az ilyen flegma magatartás belefér a képviselői fizetésbe, egészen más kérdés csakúgy, mint az ilyen magatartású emberek döntéseivel kapcsolatos bizalom is.

Az alakuló ülésen igazán meglátszott, hogy az európai parlamenti képviselők is emberek, s közöttük vannak méltatlanok is erre a posztra, akikre vonatkoztatva nem tartom érvényesnek az Örömóda azon sorait, hogy “Mind a roppant kör lakóit szent rokonszenv hassa át!”…

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

2+1 történet - illusztráció
2020. JANUÁR 1.
[ 19:27 ]
Téma érzelmekkel - illusztráció
2019. DECEMBER 6.
[ 12:27 ]
A málenkij robotra elhurcoltak és kisemmizettek életérzése kapcsán nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Makra Mónika történész, hogy még mindig vannak, akik nem tudták feldolgozni, hogy szeretteiket egykoron robotra hurcolták és a családjukat mindentől kifosztották. Ez egy transzgerenrációs trauma, amely máig hat az elhurcoltak és...
2019. NOVEMBER 26.
[ 18:03 ]
Kedves ismerősöm nagyon furcsa kérdéssel fordult hozzám. Lényegében az ő újvidéki ismerősének a problémáját ecsetelte és a kérdése az volt, hogy lehet-e valaki magyar állampolgár, ha nem tud magyarul. A válaszom lakonikus "nem" volt, majd utána rövid magyarázkodásba kezdtem, hogy az egyszerűsített honosítási...
2019. NOVEMBER 14.
[ 19:09 ]
Ahogy a doktornő végiggörgeti a hideg zselével megkent fájós térdemen az ultrahangos készülék érzékelőjét, egészen kellemes érzés nyugtatja le hosszú napok óta felborzolt idegeimet. Se éjjelem, se nappalom nem volt a fájdalomtól – mondanám a doktornőnek, de ő, miközben a képernyőt nézi (és majd csak később ad...
2019. NOVEMBER 2.
[ 21:54 ]
Beolvasás folyamatban