Levelek a Rózsa utcából
Így állunk

Magyarországon lasszóval keresik a busz- és kamionsofőröket, mozdonyvezetőket, vasúti munkásokat – derül ki a számos, új munkatársak toborzására vonatkozó felhívásból, aminek igazát egy palánkai ismerősöm is megerősíti, akivel Újvidékről Magyarországra utazva honi dolgainkról beszélgetünk. Ő személy szerint azzal foglalkozik, hogy a Magyaországon munkát vállaló szerb kamionsofőrök útját egyengeti.

Nem sokkal később ámulva hallgatok két fiatalembert, ahogy arról mesélnek, hogy naponta egy busznyi embert utaztatnak Bajmokról a szerb-magyar határon át egy magyar kisvárosba, ahol egy gyártósorban dolgozik ez a busznyi ember. A dolog érdekessége, mondják, hogy nem főként bajmoki magyarokról van szó, hanem olyanokról is, akik nem kettős állampolgárok és a magyart csak törve beszélik. De a munkát megtanulták, a munkaadó elégedett velük, és így mindkét fél örömére most már hosszabb ideje tart ez a “buszoztatás”. A bajmokiaknak nem kell elköltözniük otthonukból, a határ túloldalán kapott állandó munka egzisztenciát jelent a számukra és sokan nem is titkolják, hogy lényegesen többet keresnek, mintha valahol a szerbiai oldalon sikerült volna elhelyezkedniük.

A magyarországi munkaerőhiány így hoz kedvező fordulatot a határ mentén élők életében. Persze, ez nem újság, évek óta ismerek olyanokat, akik naponta utaznak gépkocsin Bezdánból a bajai munkahelyükre és onnan vissza, és ebben csak az az érdekes, hogy a lakhelyük a határ egyik, a munkahelyük pedig a határ másik oldalán van. Ha nem lenne országhatár, a jelenségre oda sem figyelne senki, hiszen a 30-40 kilométeres napi ingázás Európában ma már a dolgok legtermészetesebb rendje közé tartozik. A magyar munkaerőhiány ily módon történő kivetülésére is normális jelenségként kellene tekintenünk: a munkaadó ott keres munkást, ahol talál, a munkás meg oda megy, ahol lehetőséget lát. Ez a napi szintű ingázás buszon és személygépkocsin pedig adott esetben a lehető legjobb azoknak, akik nem szívesen hagynák el otthonukat, szülőházukat.

A magyarországi sajtóban olykor kiemelt helyet kap ez a téma, különösen abban a párhuzamban, hogy míg az ország a migránsok befogadását visszautasítja, a nem éppen keleti kényelmet biztosító munkásszállások tele vannak idegenekkel. A sajtó szerint most már mongoliakkal, vietnámiakkal és indiaikkal is, sőt a török építőipari munkások érkezését is előre vetítik, mert a Szlovákiából és Romániából érkezettek egy idő után a jobb bérek reményében Nyugatra távoznak. Persze, Szerbiát is említik, főleg abban a vonatkozásban, hogy innen inkább Németországba igyekeznek, de a magyar munka is jó, mert azért kétszer annyit kapnak, mint szerencsés esetben odahaza.

Utazásaim során találkoztam munkásszállásokon élő szerbiai szerbekkel, akik nem panaszkodtak a körülményekre, sőt elégedettek voltak az elméletben itthon megkereshető szerbiai fizetés Magyarországon kapott kétszeresével. Ahogy elmesélték, a legtöbbjüket olyan szállásokon helyezték el, ahol két szobára jut a közös fürdőszoba és konyha, és mint mondták, számukra ez elfogadható. Albérletbe is elmehetnének, de a munkásszállás ingyenes, így többet megtakarítanak…Többen közülük a toborzók által eljutottak egészen a magyar-osztrák határ mentére, és számukra csak az a gond, hogy kissé messze van az otthon, ráadásul hazajövetelkor a határon történő hosszú várakozás jelent nagy akadályt. Ugyanez nem nyomasztja a magyar-osztrák határ közelében élő helybelieket, ők Ausztria felé irányulnak a magyarhoz viszonyított még jobb kereset reményében, és ráadásul számukra az országhatár sem egyenlő a hosszú várakozásokkal. A magyarok tehát elmennek, a potenciális munkahelyen az ő állásukat szerbiaiak töltik be.

Felismerve a helyzetet, Magyarországon döntés is született arról, hogy harmadik országbeli – tehát nem uniós –, (vagyis szerbiai) polgárok is engedélymentesen foglalkoztathatók, amennyiben el tudnak látni bizonyos szakmákat. A pénzügyminisztérium honlapján 2018. június 29-ei keltezéssel meg is található egy táblázat ezekről a hiányszakmáknak tekintett foglalkozásokról, amelyekről kiderül, hogy nem csak mérnökökre, informatikusokra, gépész- és építészeti vagy villamosipari technikusokra van szükség, hanem ápolókra, bolti eladókra, pincérekre, mozdonyvezetőkre, sőt takarítókra és rakodómunkásokra, továbbá “egyéb egyszerű építőipari foglalkozásúakra” is. Gyakorlatilag mindenkire. Így állunk most.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások
Lazio
2019. JÚLIUS 17. [ 15:34 ]

Az itthoni kialakuló űrt pedig a délről érkezők fogják feltölteni.


Kovidosan - illusztráció
2020. JÚLIUS 1.
[ 22:37 ]
Vállalás - illusztráció
2020. JÚNIUS 19.
[ 12:54 ]
Irreguláris - illusztráció
2020. JÚNIUS 11.
[ 16:44 ]
Újranyitás - illusztráció
2020. MÁJUS 29.
[ 15:19 ]
Vannak emberek – közöttük az újságírók és a döntéshozók tanácsadói -, akik ezekben a napokban a szokásosnál még éberebben figyelik a határhelyzetet, hiszen fontos következtetéseket lehet levonni abból, hogy egy-egy ország hogyan enyhít a koronavírus-járvány miatti intézkedésein. Mi, a magyar-szerb határ...
2020. MÁJUS 22.
[ 17:58 ]
Most, hogy Szerbia döntött és haza utazhatunk 72 óránál nem régebbi (nyálkahártyából vett) negatív PCR virusteszt birtokában, azt számolgatjuk kedves rokonommal, hogy mennyibe is kerül egy ilyen utazás itthonról, Magyarországról, haza Szerbiába, Vajdaságba (Délvidékre). Ő is, mint én is, „ittragadt” Budapesten a...
2020. MÁJUS 12.
[ 11:11 ]
Általában szeretünk olyan helyzetbe kerülni, amikor más szerepébe képzelve magunkat szemlélhetjük a világot, illetve eljátszadozhatunk a gondolattal, milyen lenne, ha mi lennénk ott, ahol éppen most másvalaki van. Járvány idején a falak közé kényszerülve sokunk napjait teszi tartalmassá ez a játék, hiszen bármennyire is...
2020. MÁJUS 2.
[ 11:33 ]
Beolvasás folyamatban