Levelek a Rózsa utcából
Ünnepeljünk

Azt kérdezték tőlem, hogy mikor van Anna-nap. Hirtelen jött a kérdés, és szégyen szemre haboztam a válasszal, hogy tényleg, hányadikán is… Bezzeg az én időmben - amikor még nem voltak digitális naptárak, eseményekre emlékeztető internetes programok, a mobiltelefonba beírt szülinapok stb. – biztosan rávágtam volna a választ.

Az én gyerekkoromban még nem a születésnapok voltak a kiemelt családi ünnepek, hanem a névnapok. Talán azért, mert a katolikus naptárt folyamatosan nézegetve a névnap eljöttét mindenki előre tudta a rokonságban és az ismerősök körében, és arra a napra illett is felkészülnie az ünnepeltnek is (általában némi kis aprósüteménnyel, sörkiflivel és szerény italválasztékkal), hogy ha jönnek a köszöntők, legyen őket mivel megkínálni. Mert sokan jöttek, hívatlanul, egy-egy kis virágcsokorral vagy anélkül, de mindenekelőtt sok-sok jókívánsággal az ajkukon. Jó volt annak, aki kimondta, és jó volt annak, aki fogadhatta.

Apropó ünnepek: minden ember és minden közösség életében kellenek. Nem helyes megfeledkezni róluk, mint ahogy jómagammal majdnem előfordult.

Igaz, mindenkinek jogában áll eldöntenie, hogy mit szeretne ünnepelni és mit nem, és ezt nem is kell megindokolnia. De azért legyen ünnep mindenki életében csakúgy, mint ahogy van és kell is hogy legyen ünnep minden kis közösség, falu, város, ország, nemzet életében is. Utóbbiakban, szerencsére, ezekben a napokban nincs hiány. Nagyon sok szerény, de érdekes programban lehet része vidékünkön szinte mindenkinek, aki mozdulni tud és változatosságra vágyik.

Az ünnepek feloldanak és megerősítenek. A pszichológia az életviteli tanácsadásokban az egyik legfontosabb elvként jelöli meg az olyan élethelyzetek megteremtését, amelyek közepette az emberek tudnak örülni, önfeledten viselkedni, büszkék (de nem hivalkodóak) lenni önmagukra, szeretteikre, nemzetükre, nemzeti hőseikre. Maga a készülődés és az ünnepvárás is egy felfokozott lelkiállapot, ami által sikerül távolabb tartani az éppen aktuális félelmeinket, gondjainkat.

Amikor ünnep van, akkor cél is van, aminek beteljesülése hoz valamifajta elégtételt is, hogy aztán ismét be tudjunk állni a hétköznapokba. Ilyenek a faluünnepek, illetve az egy-egy településhez kötődő fesztiválok és találkozók is, amelyek immár hagyományosan minden évben az elvándoroltak százait hívják haza, vagy a szomszéd falvak baráti társaságait szólítják meg, illetve a határokon túlról is invitálnak vissza-visszatérő vendégeket. És ilyenek, persze, a jeles közösségi évfordulók magas szintű ünneplései is.

Alkalmak ezek az emberi kommunikáció érzelmekkel teli csatornáinak a megnyitására, hogy a következő alkalommal és nehezebb helyzetben már könnyebb legyen megszólítani a másikat. Ha bizonyos blokádok után csak ebben, ebben a bizonyos kommunikációs csatornában megtörténik a jó fordulat az egyes embereknél, akkor már megérte ünnepelni, még akkor is, ha olykor némi hiba is becsúszik. A pszichológia különböző terápiás iskolái nem véletlenül hangsúlyozzák a kommunikáció fontosságát, ami alapja az emberek egymásközti viszonyának. A rossz emberi viszonyok stressz forrásai, a folytonos stressz pedig betegséget idéz elő, ha pedig a jelenséget közösségi szinten szemléljük, láthatjuk, hogy a feszültségek újabbakat generálnak és jó esetben a jó kommunikáció az, ami eszköz lehet a helyzet romlásának megállítására…Szóval, kellenek az ünnepek, melyek alkalmat teremtenek a kommunikációra és lehetőséget valami szép megélésére.

Ezért természetes elvárás, hogy ne feledkezzünk ünnepeinkről, mint ahogy velem majdnem megtörtént. Találóan fogalmaz az ünneplés folyamatáról Antoine de Saint-Exupéry, A kis herceg című örök értékű regény szerzője: “Amit az ünnep előtt adsz az ünnepre, az jobban gyarapít téged, mint amit az ünnep egyszeri alkalommal képes lesz neked nyújtani”.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Szex és határ - illusztráció
2019. OKTÓBER 17.
[ 15:41 ]
Idősen ma - illusztráció
2019. OKTÓBER 2.
[ 13:34 ]
Mint mindenkinek, egy újságírónak is vannak munkavégzés közben bevésődött emlékei, amelyek a társadalmi változások igazságtalanságairól szóló intő jelként vissza-visszatérnek és keserűséggel teli életutakra emlékeztetnek. Számomra egy ilyen markáns emlék egy német származású, karrier tekintetében sikeresnek...
2019. SZEPTEMBER 13.
[ 16:59 ]
Minden tanévkezdéskor megdöbbentő az elsősösök számának csökkenése, pedig ezzel a ténnyel tisztában vagyunk az egész naptári évben. Tudjuk, hogy baj van a népesedéssel, és ráadásul az elvándorlás is állandó, hiába telt el lassan több mint két évtized a délszláv háborús körülmények és a bombázások nehéz ideje...
2019. SZEPTEMBER 5.
[ 18:55 ]
Ismerőseim körében többen is betegek. Ilyenkor, a legnagyobb nyári kánikulában köhögnek, náthásak, lázuk van, levertek, képtelenek a munkára. Van közöttük nyugdíjas, aki ennélfogva pihenőre kényszerül a nagy nyárvégi befőzések, savanyúság-eltevések ideje alatt, van viszont, aki betegszabadságát tölti úgymond...
2019. AUGUSZTUS 30.
[ 19:33 ]
Beolvasás folyamatban