Levelek a Rózsa utcából
Figyelnek

Rám szólt a komputer, hogy döntsem el, robot vagyok-e vagy profi felhasználó, mert már másfél órája nem mozdultam el egy ingatlanhirdetésekkel foglalkozó oldalról. Valójában az történt, hogy hírek olvasása közben rákattintottam egy hirdetésre és úgy hagytam. Aztán a hírek között tovább kalandozva újabb érdekesen berendezett lakás képe bukkant fel, s arra is rákerestem, ám a szolgáltató okosabb nálam: egy időben csak egyet!

Szóval, pontosan érzékelik, hogy mikor mit csinálunk, mit olvasunk, kinek írunk, kivel csevegünk. Sőt, el is tudják olvasni, le is tudják hallgatni. Épp most ismerte el a Facebook az amerikai Bloomberg hírügynökség számára kiadott közleményével, hogy (igaz, engedéllyel) lehallgatott bizonyos beszélgetéseket, amelyekről írásos feljegyzés is készült. Ezek szerint, ha Messengeren beszéljük meg a szomszédasszonnyal, hogy mit főzünk, azt Amerikában is tudni fogják, ha akarják.

Persze, a környezetem számára mindez ártatlan dolognak tűnik, hiszen nem vagyunk részei egetrengető dolgoknak, ami miatt ránk figyelnének. Kellemetlen helyzetek azonban adódhatnak, mint velem is nemrégiben, amikor azt hittem, a szülőfalumból üzen egy távoli ismerősön valami fontosat, ám, hogy kinyissam az üzenetet és kielégítsem a kiváncsiságom, regisztrálnom kellett azon a bizonyos oldalon. Mint kiderült, az ismerősnek vélt név nem azonos azzal, akire gondoltam, ám oda csöppentem egy olyan közösségi oldalra, ahova nem akartam. Butaság volt ez a részemről a javából, s egyben intő figyelmeztetés is, hogy az internet használatakor az önmagunk és biztonságunk iránti felelősségre is gondoljunk. Talán az még a legkevesebb, hogy szükségtelenül kapunk reklámüzeneteket vagy az e-mailjeinken olyan leveleket, amelyek reklámcélokat szolgálnak. Arra ajánlatos inkább figyelnünk, hogy ne húzzanak bele bennünket olyasmibe, amiből kárunk származik. Merthogy ilyen veszélyek is fenyegetnek, nem csak gyerekeket, hanem bennünket, idősebbeket is, az biztos. A video-alkalmazáson, amely által – s ez milyen jó! – távolban élő rokonaimmal beszélgetek olykor, az utóbbi hónapokban feltűnően sok, elegáns egyenruhába öltözött őszülő úriember kezdeményezte a kapcsolatfelvételt velem. Mondta is a férjem, hogy ezek a tisztes őszes halántékok nem biztos, hogy a nők számára ajándékok… Egy üres órámban aztán beírtam a keresőbe kulcsszavakat és rá is akadtam egy Magyarországon írt cikkre, ami arról szólt, hogy magukat katonatisztnek kiadó férfiak idős asszonyok ismeretségét keresik, sok szépet ígérve érzelmi manipulációval sikeresen pénzt csalnak ki tőlük. A világháló azonban nem ismer határokat, a módszer Horvátországig is eljutott, a Jutarnji list minapi híre szerint egy magát amerikai katonának kiadó férfi rávett egy 72 éves asszonyt, hogy utaljon át egy dubai számlára 3500 eurót, mert csak készpénzzel tud elutazni hozzá Horvátországba, s az asszony lánya az utolsó pillanatban állította le a tranzakciót – szerencsére.

Apropó, internetes pénzügyi tranzakció. Maga a művelet sem veszélytelen, személy szerint csak azzal a lehetőséggel élek, amikor a bankom a mobiltelefononomra üzenetben kódot küld az egyszeri átutaláshoz. (Jó, hogy ez a módszer hamarosan kötelező lesz minden esetben.) A kémprogramok, persze, ez úton is kifigyelik mire költöttünk, s nem jelent meglepetést, hogy egy-egy ilyen vásárlás után elárasztanak a repülőjegy-reklámok vagy szállásfoglalások, például. Még jó, hogy nincs ebben semmi titkolni való, de bevallom, amikor egy amerikai tinédzser-sztroriról olvastam, mélyen megdöbbentem, hogy internetes vagy üzletben bankkártyával lebonyolított vásárlási szokásaink alapján illetéktelenek egészen intim dolgokat is megtudhatnak rólunk. Az én interpretációm szerint az amerikai tinédzser-sztori lényege, hogy bizonyos áruházlánc a vásárlások alapján megrajzolta magának a vevők profiljait, így például pontos sémával rendelkezett a terhes nők vásárlási szokásairól is, s így megtörtént, hogy egy tinédzser lány címére elkezdte küldeni a terhes nők számára szükséges élelmiszer, vitamin és babakelengye reklámokat, ami alapján az apa gyanút fogott és megvizsgáltatta a lányát. Így történt meg, hogy az áruház előbb tudott a terhességről, mint a lány maga.

Idő kérdése, és már az sem lesz titok, hogy mennyi pénzt teszünk a perselybe a templomban. Budapesten a Jézus Szíve-templomban felállítottak egy, AutoMáténak elkeresztelt virtuális perselyt, amit ottjártunkkor érintős bankkártyával használhatunk. Az automata kínálata alapján ki is választhatjuk, hogy, mekkora összeget szándékozunk adni a templom javára. Remélem, az állandó adakozókhoz – ha valamiért elmaradnak – nem érkeznek majd gyógyszerreklámok.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Háborúk árnyékai - illusztráció
2020. FEBRUÁR 6.
[ 16:15 ]
Az új esztendőbe lépve elárasztanak bennünket a jóslatok, jövendölések, amelyek – okos óvatossággal – sok jót ígérnek, ám a körülmények alakulására hivatkozva csalódásokat is kilátásba helyeznek, s így lényegében azt üzenik, hogy nem leszünk felhőtlenül boldogok. Nem kell túl nagy bölcsesség mindehhez,...
2020. JANUÁR 1.
[ 19:27 ]
A karácsonyi nagy bevásárlások idején mindig eszembe jut az a régen volt osztályfőnöki óra, amikor a tanár néptárs megkérdezett bennünket – még felnövőfélben levő gyerekeket -, hogy mit hozott a Jézuska? Akkor, mondanom sem kell, a karácsonyi ünnepről az iskolában hivatalosan senki sem beszélt, a kérdés is nagy...
2019. DECEMBER 18.
[ 14:59 ]
Vannak dolgok, amiket jobbnak látunk elfelejteni, illetve jobb nem felidézni a hozzájuk kötődő érzelmeket. A tizenöt évvel ezelőtti december 5-e is ilyen, amely kapcsán a sajtóban és a közösségi oldalakon is több hosszabb-rövidebb szöveg emlékeztet mostanában a külhoni magyarok magyar állampolgárságával kapcsolatos...
2019. DECEMBER 6.
[ 12:27 ]
Beolvasás folyamatban