Levelek a Rózsa utcából
„Nyári” téma

Ismerőseim körében többen is betegek. Ilyenkor, a legnagyobb nyári kánikulában köhögnek, náthásak, lázuk van, levertek, képtelenek a munkára. Van közöttük nyugdíjas, aki ennélfogva pihenőre kényszerül a nagy nyárvégi befőzések, savanyúság-eltevések ideje alatt, van viszont, aki betegszabadságát tölti úgymond influenzás tünetek miatt. Egy hölgynek a nyakán - vele munkakapcsolatok révén a napokban többször is találkoztam – hatalmas vörös foltok jelentek meg, nyirokcsomó duzzanatokat tapogatott ki magán, s a tünetek miatt megijedve nagy gyorsan dermatológushoz rohant.

Persze, érdekelt az orvosok véleménye, s mint az ismerős betegektől megtudtam, szinte kivétel nélkül minden orvos, még a dermatológus is, vírusfertőzésekre gyanakodott és ennek megfelelően írta fel a terápiát.

Az esetekről beszélve már szinte rutinszerűen állapítjuk meg, hogy gyenge az immunrendszerünk, hogy a sok stressz megteszi a magáét és van egy pillanat, amikor lerobbanunk. Mint olvasom, nemrégiben a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközponja konferenciját rendezett a mi vidékünkön eddig ismeretlen betegségekről, megállapítva, hogy a klimaváltozás és a felgyorsult életünk hozta sok-sok utazás, no meg a világkereskedelemben való érdekeltségek folytán a mi vidékeinken ismeretlen, pontosabban ritkán tapasztalt betegségeket terjesztő rovarok jelennek meg. S az igazsághoz tartozik, hogy már a mi „házi szúnyogaink” is terjeszhetnek ilyen betegségeket, mint amilyen például a nyugat-nílusi láz. Távol áll tőlem, hogy ebben a vonatkozásban szakmai és tudományos részletekbe bocsátkozzak, azt azonban leírom, hogy a megelőzésen túl az ilyen esetekben is jelentősége van a lelki egészségnek, pontosabban a lehetőségeinkhez mért stresszmentes életnek, ami közvetlen összefüggésben áll immunrendszerünk állapotával. Mert, a szakemberek állítása szerint, a vírusok az esetek többségében tünetmentes fertőzéseket okoznak, vagyis a emberi szervezet legyőzi őket, ám, ha gyenge az immunrendszerünk...

Ezeknél a kulcsszavaknál szeretnék néhány percig elidőzni, hogy az ember legyőzi a betegséget. Teheti ezt akkor ha erős, nem csak testileg, lelkileg is. Az Egészségügyi Világszervezet ugyanis arra figyelmeztet, hogy néhány év múlva a lelki kiégés (burn out) lesz az egyik leghalálosabb betegség, megelőzve a testi betegségeket, például a szívinfarktust. A kiégés az az állapot, amikor már képtelenek vagyunk szembenézni a számunkra egyre óriásibbnak tűnő akadályokkal és ránk lőcsölt feladatokkal, tehát találóan munkahelyi ártalomnak is nevezhetjük még akkor is, ha a konkrét teher valamilyen oknál fogva éppen a családban vállalt kötelezettségek miatt nehezedik ránk. Kimerül a testünk, eltűnnek az érzelmeink (már nem örülünk semminek és nem is bosszankodunk), értelmi képességeink is alábbhagynak. Ilyen állapotban pedig már nem teljesítünk, nincs sikerélményünk és sérülnek az emberi kapcsolataink, mintha negatív értelemben vett bűvös körbe kerülnénk. S hogy ez a kör mennyire negatívan bűvös, jelzik a nyugdíjas korú emberekre vonatkozó életvezetési tanácsok is, melyek szerint nem szabad korán nyugdíjba menni, illetve élni kell a nyugdíjaztatási joggal, de nem szabad leállni a munkával, valamivel – ami nagyon motivál bennünket – feladatszerűen foglalkozni kell (mert eltunyulunk, céltalanná válunk és maga az Élet mond le rólunk).

Az arany középút (aurea mediocritas) kérdésével tehát minden nap meg kell küzdenünk. Az immunrendszert befolyásoló stresszekkel teli életmód és a kiégés (s ez által a vírusoknak kevésbé ellenálló szervezet) korunk problémái, de érdemes visszatérni a jó öreg Horatiushoz, aki szerint mindenben meg kell találnunk a jótékony hatású középső utat. Vagyis: éljünk szélsőségektől mentesen!. Itt azonban nagy feladat rejtőzködik mindannyiunk számára: fel kell fedeznünk, hogy a mi számunkra mi az, mi szélsőséges.

Ha betegek vagyunk, nézzünk utána, hogy lelki értelemben hol tartunk.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Háborúk árnyékai - illusztráció
2020. FEBRUÁR 6.
[ 16:15 ]
Az új esztendőbe lépve elárasztanak bennünket a jóslatok, jövendölések, amelyek – okos óvatossággal – sok jót ígérnek, ám a körülmények alakulására hivatkozva csalódásokat is kilátásba helyeznek, s így lényegében azt üzenik, hogy nem leszünk felhőtlenül boldogok. Nem kell túl nagy bölcsesség mindehhez,...
2020. JANUÁR 1.
[ 19:27 ]
A karácsonyi nagy bevásárlások idején mindig eszembe jut az a régen volt osztályfőnöki óra, amikor a tanár néptárs megkérdezett bennünket – még felnövőfélben levő gyerekeket -, hogy mit hozott a Jézuska? Akkor, mondanom sem kell, a karácsonyi ünnepről az iskolában hivatalosan senki sem beszélt, a kérdés is nagy...
2019. DECEMBER 18.
[ 14:59 ]
Vannak dolgok, amiket jobbnak látunk elfelejteni, illetve jobb nem felidézni a hozzájuk kötődő érzelmeket. A tizenöt évvel ezelőtti december 5-e is ilyen, amely kapcsán a sajtóban és a közösségi oldalakon is több hosszabb-rövidebb szöveg emlékeztet mostanában a külhoni magyarok magyar állampolgárságával kapcsolatos...
2019. DECEMBER 6.
[ 12:27 ]
Beolvasás folyamatban