Levelek a Rózsa utcából
Bűn

Minden tanévkezdéskor megdöbbentő az elsősösök számának csökkenése, pedig ezzel a ténnyel tisztában vagyunk az egész naptári évben. Tudjuk, hogy baj van a népesedéssel, és ráadásul az elvándorlás is állandó, hiába telt el lassan több mint két évtized a délszláv háborús körülmények és a bombázások nehéz ideje óta. Valami évtizedek óta nincs rendben a körülményeinkkel, az életérzéseinkkel, nem csak a vajdasági magyarokéval, hanem általánosságban véve Szerbia minden vidéke lakosságáéval, ami az által is visszaköszön, hogy az idén az országban alig 63 400 gyereket számlálnak az első osztályokban, ami a sajtó egymástól eltérő információi szerint 4-6 ezer gyerekkel kevesebb, mint tavaly. Belegondolni is nehéz: 4-6 ezer gyerek! Egy nagyobb falu lakossága. Ami a vajdasági magyarokat illeti, minden ilyen, számadatokat is magában hordozó esemény alkalmával bebizonyosodik a prognózis, hogy tíz évenként eltűnik a magyarság 10 százaléka (sőt több…), és ezt az idei 1360 magyar elsős is láttatja, mert eszünkbe jut, hogy öt évvel ezelőtt csaknem 1600-an voltak.

A téma iránt érdeklődők a világban ezekben a napokban a III. Budapesti Demográfiai Csúcson elhangzottakra figyelhettek és elgondolkodhattak az elhangzottakon, mert a népességfogyás nem csak a mi tájainkra és a velünk vagy a közelünkben élőkre jellemző, hanem a fejlett európai nemzetekre is. A németek sem dicsekedhetnek az elvárt szaporulattal, például. A hír kapcsán, hogy ebben az országban a lakosság 25 százaléka bevándorló-hátterű, nemrégiben nézegettem meg a beszédes statisztikákat: az 1960-as években minden 100 német asszony 250 gyermeket nevelt, eközben 2015-ben már csak 150-et. Jómagam is tanúja voltam három évvel ezelőtt egy fiatal (fiatal? – hiszen már 30 éven felüliek voltak, közel a 40-hez) “echte” német (mellesleg, a mi fogalmaink szerint jómódú) pár vergődésének, hogy vállaljanak-e gyereket, mert ha igen, jaj, arra vajon milyen sors vár?... Lehet tehát jóléti a társadalom, viszonylag rendezett az ország, s mindenek előtt lehet sok pénz is, meg napközi és szociális juttatás – mindez kell is! – az egyén döntésének a kérdésétől e tekintetben nem menekülhet sem a szűkebb, sem a tágabb közösség. Véletlenszerűen bukkant fel a téma nemrégiben Újvidéken egy kedves társaságban, ahova bánáti falvakból is érkeztek vendégek, s ide vágóan egy mende-mondaszerű megjegyzés maradt meg emlékezetemben egy fiúról, akit nem is ismerek.

A történet szerint egy bánáti magyar faluban élő, 30 éve felé járó fiatalember bejelentette a barátainak, hogy szakítani fog a párjával, mert a lány sürgeti a házasságot, ő viszont úgy érzi, még van ideje.

Erről a gondolkodásmódról ad intő hírt több kutatás is, a Magyar Nemzet augusztus 31-én megjelent cikkében például azt olvastam, hogy a Science Advances amerikai tudományos folyóirat tanulmánya szerint napjainkban a férfiak 50 éves koruk körül a legkelendőbbek, miközben a nők esélye 18 éves koruktól kezdődően folyamatosan csökken. A társkereső portálok munkatársai is megerősítik ennek a tendenciának a valósságát, a cikk idézi egy budapesti párkereső programcsoport vezetőjét, aki a túlzott elvárásokra figyelmezetett: a negyvenes, családalapítás előtt álló magyar férfiak huszonéves lányokat keresnek és meg sem akarnak ismerkedni a korban hozzájuk illő nőkkel, akik szintén gyerekre vágynak. Az állam a már létrejött családok erőteljes támogatásával tehát megteheti a magáét, viszont ennek előtte a saját döntéseivel az egyes ember is meg kell, hogy tegye a magáét. Az anyaság tiszteletével, például, s ezzel együtt azzal a tudattal, hogy a szülők az élet szolgálatában állnak, miközben maga a család egyesíti az élet testi-lelki-szellemi oldalát és az egyes ember ez által élhet teljes életet - amiről maradandóan szép beszédet mondott Erdő Péter bíboros a budapesti demográfiai csúcson.

Hát akkor most mi legyen? Recept nincs, az adatokból, tendenciákból le lehet vonni a tanulságokat, és az állam is megteheti a maga tényszerű intézkedéseit. Egy korombeli hölgy mondta a minap, hogy nekünk annak idején elég volt végigmennünk a korzón, és máris akadt udvarló, nem kellett társkereső portál. Talán épp az én nemzedékem bűne, hogy nem tanítottuk meg gyerekeinket a (jó) párválasztás fontosságára és az idejében történő gyerekvállalás szépségére?

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások
Kritikus
2019. SZEPTEMBER 9. [ 22:05 ]

Biztos megélhetés nélkül innen még az ördög is menekül, nem csak a fiataljaink. A példaképnek bemutatott "modern" életvitel és a valós életben a megélhetéséret küszködő családok, nem nehéz vállasztás elé teszik a fiatalokat. Ők könnyen döntenek és a könnyebb megélhetés a céljuk, nem pedig a mindennapos nélkülözés és bizonytalanság. Amig a politikusok ezt nem akarják belátni - itt nem lesz javulás semmilyen téren.


Adrienn Kőnig
2019. SZEPTEMBER 6. [ 8:19 ]

Milyen csodálatos megfogalmazás : miközben a szülők az élet szolgálatába állnak ... rendkívül nemes gondolat ... kívánom hogy egyre többen hozzunk jó döntéseket ...❣️


Téma érzelmekkel - illusztráció
2019. DECEMBER 6.
[ 12:27 ]
Jóslat - illusztráció
2019. NOVEMBER 2.
[ 21:54 ]
A szexuális visszaélések és zsarolások manapság már egyáltalán nem ritka módszereivel is szembesülhettünk a magyarországi helyhatósági választások kampányában az október 13-ai szavazás előtt is, de most is, a választások után, hiszen fejleményeik még sok utólagos magyarázatot és elemzést követelnek, bizonyára. A...
2019. OKTÓBER 17.
[ 15:41 ]
Azt mondja ismerősöm, hogy félreeső helyen magányosan élve nem csak attól kell manapság rettegni, hogy valaki éjszaka ránk tör, hanem nagyon elővigyázatosnak kell lenni fényes nappal is. Persze, közismert, hogy falvainkban időnként feltűnnek házaló árusok, akik között alkalmik tolvajok is lehetnek, hiszen volt már rá...
2019. OKTÓBER 9.
[ 12:43 ]
Ahogy távoznak a nagyra becsült kollégák és a nem eléggé gyakran látogatott kedves rokonok, egyre jobban tudatosul, hogy a határtalannak vélt lehetőségek mennyire korlátozottak, és erősödik az intelem is a ránk szabott idő végességéről és életerőnk gyengüléséről. Sokan vagyunk a világon, akik túlléptük a hatvanat....
2019. OKTÓBER 2.
[ 13:34 ]
Beolvasás folyamatban