Levelek a Rózsa utcából
Tudják ezt (is) csinálni

Nem hittem volna, hogy leszek még ilyen helyzetben az életben, hogy a bolti lerabolt polcokkal foglalkozzak. Ugye, sokan emlékszünk még az üres üzletekre, ahol a polcokon imitt-amott még ágoskodott egy kistányér vagy kávéscsésze, de egyébként semmi más? Meg a sorbanállásokra kenyérért, étolajért? No, és arra is, hogy hogyan találtuk fel magunkat, és hogyan került a legtöbb házba/lakásba liszt és tojás, egy kis tej és étolaj is – ami az alapot jelentette a túléléshez... A kilencvenes évek elején túl sokáig tartott ez a vajdasági-jugoszláviai háborús állapot, és az egyéb aggodalmakon és a családtagok féltésén túlmenően ma már az is rossz emlék, hogy a gyerekek a palacsintát is megunták (mert sok anyuka mást nem tudott asztalra tenni), arra meg úgyszintén nehéz rágondolni, hogy a városi emberek közül sokan csak savanyú káposztán és kenyéren élték túl a telet…

Nem hittem volna, hogy ehhez hasonló helyzet adódik még, és remélem, nem is fog.

Mindezt némi borzongás kíséretében mégis eszembe juttatták az üres polcok egy budapesti nagyáruházban, ahova betévedtem a minap. Igaz, már egészen késő este volt, de ott, ahol a lisztnek, cukornak, sónak kellett volna állnia, üres volt minden – s a látvány felidézte a háborús időket, amelyek, remélhetőleg, többé nem következnek be.

Remélem ezt függetlenül attól, hogy most mégis lett háborúsra hasonló rendkívüli helyzet, amelyben ismét az emberéletekért aggódunk.

A mostani, időnkénti üres polcok nem a fegyverekről üzennek, de képet adnak az ember ösztönös küzdelméről, hogy túléljen minden nehéz helyzetet. A vírusfertőzéstől való jogos félelem megjelent, s vele együtt a késztetés az esetleges házi karanténra való felkészülésre. A lakosság ellátásáért felelősek pedig teszik a dolgukat és töltik a polcokat, viszont a véletlenszerű pillanatnyi űr akár figyelmeztetés is lehet a majdani nyugis időszakra szólóan is, hogy egyébként sem ártana, ha minden családnak lenne legalább két-három heti élelmiszertartaléka. Márcsak arra az esetre is, ha éppen nagyon-nagyon akar takarékoskodni valamilyen fontos cél érdekében, és minden pénzt arra tesz félre. Ilyenkor lehet ám látni, hogy milyen kevésből is meg tud élni az ember…

A polcok megteltek mindenhol, sőt roskadoznak is olykor, mint az újvidéki önkiszolgálók a bombázások idején. Akkor, 1999-ben is háborús helyzet volt Kis-Jugoszláviában, ám akkor már a délszláv háborúhoz képest egészen mások voltak a politikai és gazdasági körülmények, és hogy “megmutassuk a NATO”-nak, zajlott az élet minden szinten, olyannyira, hogy ott álltak a boltok közepén felhalmozva a cukroszsákok (és már senkinek sem kellettek), pedig akkoriban hiánycikknek számított a cukor, főleg a pálinkafőzést megelőző időszakokban…

Volt ahogy volt, ismerőseim közül idehaza azóta is mindenkinek van élelmiszer-aranytartaléka. A háború ideje alatt megtanult reflexként a korombeliek még a szűkös újvidéki lakásokban is folyamatosan szorítanak helyet lisztnek, cukornak, olajnak, a falusi disznóvágások hozadékairól pedig ne is beszéljek.

Sokkal inkább érdekes lehet az “üres polc” metafórája a Törökország-EU közötti háború vonatkozásában, abban a kérdésben, hogy hova tűnt a megígért 6 milliárd euró az EU-tól a menekültek ellátására Törökországnak, ha pedig az EU betartotta az ígéretét, akkor az a pénz vajon hol landolt, és most Európa miért áll itt valóságos ostrom alatt, amelyben ágyú helyett maga az ember a fegyver? Elemzők szerint nem is érkezett meg mind a 6 milliárd, de ami eljutott, az is oktatásra és egészségügyre ment, pedig a törököknek másra kell, pontosabban a Nyugat pénzét arra akarják költeni, amire ők akarják. S mivel az EU-nak van pénze, majd lesz megegyezés is, előtte zsarolással fűszerezve.

A megegyezést viszont most késlelteti a vírus, mert a nyugati politikusok legfőképpen a szükséges intézkedésekkel vannak elfoglalva, és kissé a háttérbe került az állóháború a görög-török határon.

Eközben, a vírus következményeként, jól láthatjuk az európai politika másik arcát is. Itt van szemünk előtt a jogi és elővigyázatossági eszközök használatának képességét mutató kép, ami kapcsán jól tudjuk, hogy a bolti polcok csak rövid ideig voltak üresek, ám sokkal hosszabb időtartamra szól az egyes határszakaszok lezárása, az utasok ellenőrzése, az emberek mozgásának a korlátozása egész Európában. És ez a kép azt is sugallja: tudják ezt (is) csinálni. Ha akarják.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások
Pontosító
2020. MÁJUS 29. [ 20:16 ]

Takarékoskodni - éhbérből? Amikor a fizetés élelemre sem elég! Ezért nem tudunk takarékoskodni!


Balassy (Szőcs) Ildikó
2020. MÁJUS 28. [ 10:18 ]

Az otthon felhalmozott árutartalék mellett arról is lehetne szólni, miért történik az, hogy a többször ínséges időket átélt lakosság pénzt nem tesz félre. Olvasom, hogy most, a koronavírus-járvány miatt elakadt gazdaság megmutatta, hogy ez valóban így van. Egy hónapra kimaradt jövedelem a család éhezését okozza. Nem csak a kétkezi munkásoknál. Színészek, művészek... kérnek és kapnak anyagi segítséget. Vajon ez a mai állapot megtanítja az embereket pénzt is spórolni, gondolni a rosszabb napokra?


Kovidosan - illusztráció
2020. JÚLIUS 1.
[ 22:37 ]
Vállalás - illusztráció
2020. JÚNIUS 19.
[ 12:54 ]
Irreguláris - illusztráció
2020. JÚNIUS 11.
[ 16:44 ]
Újranyitás - illusztráció
2020. MÁJUS 29.
[ 15:19 ]
Vannak emberek – közöttük az újságírók és a döntéshozók tanácsadói -, akik ezekben a napokban a szokásosnál még éberebben figyelik a határhelyzetet, hiszen fontos következtetéseket lehet levonni abból, hogy egy-egy ország hogyan enyhít a koronavírus-járvány miatti intézkedésein. Mi, a magyar-szerb határ...
2020. MÁJUS 22.
[ 17:58 ]
Most, hogy Szerbia döntött és haza utazhatunk 72 óránál nem régebbi (nyálkahártyából vett) negatív PCR virusteszt birtokában, azt számolgatjuk kedves rokonommal, hogy mennyibe is kerül egy ilyen utazás itthonról, Magyarországról, haza Szerbiába, Vajdaságba (Délvidékre). Ő is, mint én is, „ittragadt” Budapesten a...
2020. MÁJUS 12.
[ 11:11 ]
Általában szeretünk olyan helyzetbe kerülni, amikor más szerepébe képzelve magunkat szemlélhetjük a világot, illetve eljátszadozhatunk a gondolattal, milyen lenne, ha mi lennénk ott, ahol éppen most másvalaki van. Járvány idején a falak közé kényszerülve sokunk napjait teszi tartalmassá ez a játék, hiszen bármennyire is...
2020. MÁJUS 2.
[ 11:33 ]
Beolvasás folyamatban