Levelek a Rózsa utcából
Tudják ezt (is) csinálni

Nem hittem volna, hogy leszek még ilyen helyzetben az életben, hogy a bolti lerabolt polcokkal foglalkozzak. Ugye, sokan emlékszünk még az üres üzletekre, ahol a polcokon imitt-amott még ágoskodott egy kistányér vagy kávéscsésze, de egyébként semmi más? Meg a sorbanállásokra kenyérért, étolajért? No, és arra is, hogy hogyan találtuk fel magunkat, és hogyan került a legtöbb házba/lakásba liszt és tojás, egy kis tej és étolaj is – ami az alapot jelentette a túléléshez... A kilencvenes évek elején túl sokáig tartott ez a vajdasági-jugoszláviai háborús állapot, és az egyéb aggodalmakon és a családtagok féltésén túlmenően ma már az is rossz emlék, hogy a gyerekek a palacsintát is megunták (mert sok anyuka mást nem tudott asztalra tenni), arra meg úgyszintén nehéz rágondolni, hogy a városi emberek közül sokan csak savanyú káposztán és kenyéren élték túl a telet…

Nem hittem volna, hogy ehhez hasonló helyzet adódik még, és remélem, nem is fog.

Mindezt némi borzongás kíséretében mégis eszembe juttatták az üres polcok egy budapesti nagyáruházban, ahova betévedtem a minap. Igaz, már egészen késő este volt, de ott, ahol a lisztnek, cukornak, sónak kellett volna állnia, üres volt minden – s a látvány felidézte a háborús időket, amelyek, remélhetőleg, többé nem következnek be.

Remélem ezt függetlenül attól, hogy most mégis lett háborúsra hasonló rendkívüli helyzet, amelyben ismét az emberéletekért aggódunk.

A mostani, időnkénti üres polcok nem a fegyverekről üzennek, de képet adnak az ember ösztönös küzdelméről, hogy túléljen minden nehéz helyzetet. A vírusfertőzéstől való jogos félelem megjelent, s vele együtt a késztetés az esetleges házi karanténra való felkészülésre. A lakosság ellátásáért felelősek pedig teszik a dolgukat és töltik a polcokat, viszont a véletlenszerű pillanatnyi űr akár figyelmeztetés is lehet a majdani nyugis időszakra szólóan is, hogy egyébként sem ártana, ha minden családnak lenne legalább két-három heti élelmiszertartaléka. Márcsak arra az esetre is, ha éppen nagyon-nagyon akar takarékoskodni valamilyen fontos cél érdekében, és minden pénzt arra tesz félre. Ilyenkor lehet ám látni, hogy milyen kevésből is meg tud élni az ember…

A polcok megteltek mindenhol, sőt roskadoznak is olykor, mint az újvidéki önkiszolgálók a bombázások idején. Akkor, 1999-ben is háborús helyzet volt Kis-Jugoszláviában, ám akkor már a délszláv háborúhoz képest egészen mások voltak a politikai és gazdasági körülmények, és hogy “megmutassuk a NATO”-nak, zajlott az élet minden szinten, olyannyira, hogy ott álltak a boltok közepén felhalmozva a cukroszsákok (és már senkinek sem kellettek), pedig akkoriban hiánycikknek számított a cukor, főleg a pálinkafőzést megelőző időszakokban…

Volt ahogy volt, ismerőseim közül idehaza azóta is mindenkinek van élelmiszer-aranytartaléka. A háború ideje alatt megtanult reflexként a korombeliek még a szűkös újvidéki lakásokban is folyamatosan szorítanak helyet lisztnek, cukornak, olajnak, a falusi disznóvágások hozadékairól pedig ne is beszéljek.

Sokkal inkább érdekes lehet az “üres polc” metafórája a Törökország-EU közötti háború vonatkozásában, abban a kérdésben, hogy hova tűnt a megígért 6 milliárd euró az EU-tól a menekültek ellátására Törökországnak, ha pedig az EU betartotta az ígéretét, akkor az a pénz vajon hol landolt, és most Európa miért áll itt valóságos ostrom alatt, amelyben ágyú helyett maga az ember a fegyver? Elemzők szerint nem is érkezett meg mind a 6 milliárd, de ami eljutott, az is oktatásra és egészségügyre ment, pedig a törököknek másra kell, pontosabban a Nyugat pénzét arra akarják költeni, amire ők akarják. S mivel az EU-nak van pénze, majd lesz megegyezés is, előtte zsarolással fűszerezve.

A megegyezést viszont most késlelteti a vírus, mert a nyugati politikusok legfőképpen a szükséges intézkedésekkel vannak elfoglalva, és kissé a háttérbe került az állóháború a görög-török határon.

Eközben, a vírus következményeként, jól láthatjuk az európai politika másik arcát is. Itt van szemünk előtt a jogi és elővigyázatossági eszközök használatának képességét mutató kép, ami kapcsán jól tudjuk, hogy a bolti polcok csak rövid ideig voltak üresek, ám sokkal hosszabb időtartamra szól az egyes határszakaszok lezárása, az utasok ellenőrzése, az emberek mozgásának a korlátozása egész Európában. És ez a kép azt is sugallja: tudják ezt (is) csinálni. Ha akarják.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Otthon a világ - illusztráció
2020. MÁRCIUS 25.
[ 8:36 ]
A gyakorlat megvan - illusztráció
2020. MÁRCIUS 5.
[ 16:37 ]
Ott ültek mellettem a buszban, fiatalok, tiszták, sportosak. Amikor Újvidéken felszálltam, az egyikük udvarias mozdulattal rámutatott egy szabad helyre a másik sorban, pontban mellettük. Úgy tűnt, a Budapestre tartó busz már Belgrádban jócskán megtelt, hát nem keresgéltem, hanem egy mosollyal megköszöntem a segítséget és...
2020. FEBRUÁR 6.
[ 16:15 ]
Annak idején, 2018. júniusában ott voltam a Trianon című rockopera ősbemutatóján Budapesten a Hősök terén, és még most is, utólag is, az előadáson egymás után következő jelenetek felvillanásakor az a gondolatom fogalmazódik meg, hogy legyen már vége! S itt nem az előadást ért negatív kritikákhoz csatlakozva, hanem a...
2020. JANUÁR 24.
[ 15:47 ]
A minap mondta egy szerb ismerősöm - aki néhány évvel ezelőtt részt vett egy budapesti szakmai konferencián, ahol a magyar miniszterelnök is beszédet tartott -, hogy sokáig emlékezni fog Orbán Viktornak a jól megfogalmazott, a hallgatóságot találóan megcélzott, fordulatokkal és fontos üzenetekkel teli mondataira, és...
2020. JANUÁR 10.
[ 18:03 ]
Beolvasás folyamatban