Levelek a Rózsa utcából
Határok

Most, hogy Szerbia döntött és haza utazhatunk 72 óránál nem régebbi (nyálkahártyából vett) negatív PCR virusteszt birtokában, azt számolgatjuk kedves rokonommal, hogy mennyibe is kerül egy ilyen utazás itthonról, Magyarországról, haza Szerbiába, Vajdaságba (Délvidékre). Ő is, mint én is, „ittragadt” Budapesten a járvány kezdetén, s aztán valahogy maradtunk szeretteinkkel osztozva a bezártságon és a házimunkán. Ő határozottan állítja, hogy hazautazáskor inkább a karantén, mint a teszt, ami Budapesten a magánlaborokban 27 ezer forint. Sok pénz ez, másra is kell, állítja, és már a terve is megvan: a 14 nap karantén alatt szépen kitakarítja a házát, rendbe teszi a kertet, bemeszeli az előszobát és az éléskamrát. Ne is soroljam, minden háziasszony tudja, mekkora munka ez, a karantén szinte nem is elég hozzá. Meg aztán, ami a pénzt illeti, vissza is kell majd jönni közeli szeretteinkhez, mert őt várják az unokák, a szerbiai tesztre is kell majd a pénz, ami egy kicsit korrektebb és kormány-elvárás szabja meg az árát: 50 euró. Vannak határok, van költség.

Nem vigaszként, csupán tényként sorolom, hogy Németországban 200 euró egy teszt, Bécsben pedig a repülőtéren 190 euróért tesztelik le azokat az érkező utasokat, akik el szeretnék kerülni a kötelező karantént. No és azt is, hogy a turizmusból élő országokból az árral kapcsolatban másféle jelzések érkeznek, Görögországból például az, hogy a turistaidényben leesik az ár, és ők a „kapuban” elvégzett 10 eurós negatív teszt után már várják a turistákat.

Tudtuk, hogy a világjárvány alatt sokan csődbe mennek és sokan aratnak. A gyógyszergyárak, egészségügyi magánszolgáltatók mindenképpen utóbbi kategóriába tartoznak. A földi halandók pedig fontossági sorrend szerint átrendezik a kiadásaikat, s lehet, hogy nem cipőt vesznek, hanem vírustesztet, akinek pedig egyikre sincs, az meg kinek számít?!... Másrészt, a témánál maradva valójában a határok problémájával állunk szembe, ami a mi esetünkben korábban is sok bajjal járt az átlépés előtti gyakorta hosszú várakozási idő miatt. Már alig vártuk, hogy Szerbia EU-tag legyen, és bár a schengeni szabályok nem azonosak az EU határaival, mégis reménykedtünk, hogy valahogy majdcsak enyhül a helyzet. Most a járvány országhatárokat záratott le, az EU-ban nem csak a külsőket, hanem a belsőket is. És lám, kiderült, hogy ehhez is lehet alkalmazkodni, különösen annak a felismerésnek a birtokában, hogy az országhatárok e tekintetben (is) mennyire képlékenyek, hiszen nem azonosak a Covid-19-re elkeresztelt betegség terjedésének a határaival, hanem egy országon belül is választóvonalakat kell megszabni, jelképes és sokszor fizikai korlátokat kell emelni. És ezeket el is kell fogadni, s történik ez egyrészt hatalmi kényszerből, másrészt a jól felfogott érdekeinkből.

Éppen ezért szomorú, hogy ebben a járvány miatt felforgatott világban – és egyébként is – a könnyű politikai haszonszerzés legkönnyebb módszeréhez, az ellenségkép formálásához, kioktatáshoz, összeesküvés-elméletek gyártásához folyamodnak a napi politika szereplői éppen határok okán. Mintha rájuk nem vonatkozna, hogy a világjárvány alatt sok mindent megtanulunk tartós használatra, többek között azt, hogy függünk egymástól és egymásra vagyunk utalva. Az elmúlt néhány napban csak úgy peregtek a fontoskodó üzenetek. Klaus Iohanis román államfő a székely autonómiatörvény apropóján megvádolta a számára rivális szociáldemokratákat, hogy paktumot kötöttek Orbán Viktor magyar kormányfővel arról, hogy átjátsszák Erdélyt a magyaroknak. Aztán jött Orbán Viktor posztja a történelem érettségi vizsga előtt, amikor a kabinetjében található (igaz, politikai jelképnek is felfogható), az 1862-ben Perczel László által készített földgömb rekonstruált változatának a fotójával kívánt sok sikert a Facebookon a diákoknak. A képen jól kirajzolódik a Trianon előtti Magyarország térképe, vagyis a felvétel szinkronban volt/van a történelem-vizsga apropójával. De korunk politikai szereplői közül többen vagy nem ismerik a történelmet, vagy egyszerűen nem szeretnek ilyen térképet látni, pedig a történelem az történelem még akkor is, ha azt általában a győztesek írják. A térkép - most már nyilvánvaló – zavarta a horvát államfőt, Zoran Milanovićot, s ő sem volt rest, ő is posztolt az érettségizőkhöz szólva mondván, hogy a horvátoknak is vannak térképeik, amelyeken az ország nagyobb is volt a mostani határainál. Szlovéniában is volt némi reakció belpolitikai használatra, azt feszegetve, hogy Orbán barátja, Janez Janša kormányfő vajon miért nem reagál erélyesen. S valami hasonlót hiányoltak a horvátországi és szlovéniai reakciókról szóló szerb újságcikkek kommentelői is, nevezetesen, hogy a hivatalos Szerbia miért nem akad ki a térkép láttán, s nyilván ezen felbuzdulva a Vajdasági Klub és Aleksandra Jerkov, a hatalma ideje alatt fájdalmasan tragikus privatizációkat lebonyolító, most ellenzéki Demokrata Párt politikusa verte el a port a történelmi határok tényén, utóbbi még a magyar földrajzi megnevezésekbe is beavatkozott, mondván, nincs olyasmi, hogy „Délvidék”.

Minden csoda három napig tart, a politikában olykor még addig sem. A megnyilatkozások viszont tanítanak, bölcsebbé tesznek. Például arról, hogy ott, ahol a politikában vörös posztót jelentenek a múltbéli határok, akkor ott még nem dolgozták fel a múltat, kezdve az identitásformálástól a hajdan volt hatalmasságok jó vagy rossz döntésein át egészen a megszerzett (vagy megkapott) vagyon hasznossá tételének vagy elherdálásának, az emberek elfogadásának vagy elnyomásának a kérdéséig.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Érzékenykedés - illusztráció
2020. NOVEMBER 20.
[ 16:34 ]
Házam, váram, adóm - illusztráció
2020. OKTÓBER 30.
[ 17:35 ]
Tananyagok tanulságai - illusztráció
2020. OKTÓBER 20.
[ 17:18 ]
Egy olyan könyvet forgatok, ami ellentmond annak a nézetemnek, hogy lehetőség szerint részt kell venni a politikai döntéshozatalban, a törvények és szabályok megalkotásában, mert ez az igazi eszköze a közösségi életünk alakításának. Gondolom én ezt ma, pedig ismert a történelemből, hogy a politikai szerepvállalás...
2020. OKTÓBER 9.
[ 16:26 ]
Boldogan újságolja budapesti barátnőm, hogy elültetett két rózsatövet a tömbház mögötti kis kertben, amit a lakók közösen gondoznak. Ha már nem teheti otthon Szabadkán a testvére házában, teszi ezt itt, ahol épp a hétköznapjait éli. A töveket egy nagyáruházban vette kis pénzért, és most várja, életképesek-e és...
2020. OKTÓBER 2.
[ 14:30 ]
Hosszú hónapok után találkoztam a barátnőmmel. Egy kis parkban a város szögletében egy padon ülve beszélgettünk, maszk nélkül, tisztes távolságot tartva. Amikor megláttuk egymást, mindkettőnknek ölelésre emelkedett a karja, mosolyra derült az arca és már lendültünk is egymás felé, amikor megálljt parancsoltunk és azt...
2020. SZEPTEMBER 22.
[ 15:49 ]
Beolvasás folyamatban