Levelek a Rózsa utcából
Szabad út

Vannak emberek – közöttük az újságírók és a döntéshozók tanácsadói -, akik ezekben a napokban a szokásosnál még éberebben figyelik a határhelyzetet, hiszen fontos következtetéseket lehet levonni abból, hogy egy-egy ország hogyan enyhít a koronavírus-járvány miatti intézkedésein. Mi, a magyar-szerb határ történéseinek érdekszférájába tartozó emberek, nagy megkönnyebbüléssel fogadtuk Szerbia döntését, hogy most már szabadon, negatív vírusteszt nélkül is átléphetjük a határt, beutazhatunk az országba akkor is, ha szerb, és akkor is, ha más ország papírjaival rendelkezünk. Most már csak az kell, hogy makkegészségesek legyünk, és hogy a visszaút is szabad legyen, s ne kelljen számolni a még érvényben levő – mostanra azonban ingatag – 14 napos karanténnal Magyarországon, főleg, hogy ha dolgozni kell menni vagy üzleti ügyeink szólítanak...

Talán soha annyiféle magánüzenetet és villámkérdést nem osztottak meg egymással az emberek határügyben, mint mostanában. Normálisnak mondott korábbi életünkben elsősorban a várakozási idő érdekelt bennünket, most pedig – különösen ha távolabbról jönnénk vagy messzebbre mennénk – sok egyéb feltételre is oda kell figyelnünk. Főként, hogy Európában nincs egységes határnyitási menetrend és korlátozás-enyhítési stratégia, hiszen ez esetben felértékelődött a nemzetállamok szerepe és felelőssége.

Németországi jóbarátom már napok óta azon izgul, hazaér-e Szerbiába az unokája ballagási ünnepségére az egyik határ menti bácskai falu általános iskolájába. Hogy maga a június elejére tervezett ünnepség milyen lesz a jelen körülmények között, csak sejteni lehet, hiszen száz embernél többen nem lehetnek jelen, az azonban biztos, hogy minden hasonló család nagyon készül, és szeretné, ha minél többen osztoznának az örömükben - ha máshol nem, hát a családi ház falai között. A haza készülő nagyapa is szinte lámpalázas, hogy hogyan is köszönti majd fel a maga 15 évével középiskolába készülő gyönyörű unokáját, az utazás körüli bizonytalanság miatt azonban nem adja át magát a készülődés örömének, mert elveszik a kérdések áradatában. A legjobb lenne Frankfurtból Belgrádba repülőn utazni ami biztos, az biztos alapon, hiszen ezen a vonalon már van járat – tanácsolom, de a rendkívüli helyzetben is előjönnek a korábbi reflexek arról, hogy hozni is, és vinni is kell valamit, mert mit ér a Németország például jó bácskai őrölt paprika nélkül?

Nos, az autós utazáshoz az kellene, hogy az uniós belső határokat az állampolgárok közötti diszkrimináció mellőzésével oldják fel, nevezetesen, hogy ha Németország és Ausztria között szabad lesz az út, akkor azon ne csak németek és osztrákok haladhassanak, hanem mások is. A további akadály az osztrák-magyar határ, ámbár negatív vírusteszttel most már magyar papírokkal az sem igazán az. A teszt tehát kell, mert a dolgok jelenlegi állása szerint Ausztria csak június 15-től nyitja meg teljesen a határait Magyarország, Csehország, Szlovákia, Németország és Svájc felé, a nagyapa számára azonban ez késő. A június 1-jei vagy akár 3-ai feltétel nélküli nyitás lenne a jó, mint Olaszország esetében, dehát ez nem kívánsághangverseny – mondja lemondóan, és aztán szinte önmaga vigasztalására hozzáteszi, hogy reménykedni azért szabad. Szabad, hiszen itt a cseh példa, ahol váratlanul már május 26-tól szabad lesz az átkelés negatív vírusteszt birtokában, tehát elképzelhető, hogy egy ilyen vírusteszttel hamarosan át lehet szelni Európát. De mikor is csináltassa meg a tesztet és hol?...

Miközben mindezen elmélkedünk (hála az internetes kommunikációnak), a szabad európai mozgás aktualitásaként - lévén, hogy Vajdaságban mindketten határ közeli falvakban élünk -, a távoli országokból ideérkezett vándorok egyre inkább élénkülő mozgása kapcsán némi iróniával mondjuk, hogy bezzeg ők az előírások megkerülésével is átlépnek országhatárokat. Nem irigység mondatja ezt velünk, hiszen Isten ments menekültnek, éhes vándornak lenni, de a több hónapos kényszerű és türelmes mozgáskorlátozottságunk közepette mégis rácsodálkozunk az Európai Bíróság döntésére, hogy a magyarországi tranzitzóna egyben őrizet is a papírjaira várakozó migráns számára, ezért ott csupán négy hétig tartható, utána pedig – ha van papír, ha nincs - mehet, amerre akar. Ebben a percben nem tudjuk felmérni, mi lesz a következménye a magyarországi válaszlépésnek (helyesebben: a bírósági ítélet tiszteletben tartásának) hogy felszámolják a tranzitzónákat és menekültügyi kérelmet a vándorok ezentúl csak a magyar nagykövetségeken adhatnak át. A falvaink helyett ezentúl Belgrádban, a magyar nagykövetség környékén táboroznak majd a migránsok? Vagy majd a német konzulátus épületénél, hiszen ők inkább oda szeretnének eljutni?...

Németországban élő nagyapa jóbarátom egyelőre Németországból szeretne hazajutni a saját autóján, saját papírokkal. A célja eléréséhez vezető úton számára még sok az akadály, hiszen ő egy európai ember, és a szabályok elvben mindenkire vonatkoznak Európában.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Újranyitás - illusztráció
2020. MÁJUS 29.
[ 15:19 ]
Határok - illusztráció
2020. MÁJUS 12.
[ 11:11 ]
Jelek a határról - illusztráció
2020. ÁPRILIS 23.
[ 12:03 ]
Jelen helyzetünkről ezekben a napokban egy bejegyzésben olvastam a legészszerűbb gondolatot: „jobb otthon heverészni, mint kint a temetőben”. A szerbiai szigorú kijárási tilalom, vagy például a magyarországi kijárási korlátozás emberpróbáló. Főként úgy, hogy a számtalan otthon végzett munkahelyi kötelezettség – a...
2020. ÁPRILIS 12.
[ 18:15 ]
Üres minden. Az ablakból nézem a néptelen csendes parkot, a távolban vonuló utcát, ahonnan eddig beszűrődött a teherforgalom zaja – de most csend van. És csend a lelkemben. Az elcsendesülés és gyász ideje. Az imént is leveleztünk hajdani osztálytársakkal közös gimis barátunk, Lehel hirtelen elvesztése kapcsán, mert nem...
2020. ÁPRILIS 1.
[ 8:18 ]
Levelemmel szeretettel tudatom, hogy mi mindannyian jó egészségnek örvendünk, amit Maguknak is szívből kívánunk! – így és ehhez hasonlóan kezdődő számtalan levelet őrzök a családi emlékek között, talán valahonnan a hatvanas évekből. Akkoriban is fontos volt az egészség, most meg másra sem gondolunk, csak arra. Arra,...
2020. MÁRCIUS 25.
[ 8:36 ]
Beolvasás folyamatban