Levelek a Rózsa utcából
Irreguláris

Az igazság arca – bármennyire is szeretnénk – nem ugyanaz, amikor többször ismételve kissé más szemszögből közelítünk hozzá. Mindig van más nézőpont, mindig van háttér, amit első látásra nem ismerünk. Amikor a törvények betartásáról van szó, kórusban mondhatjuk, hogy a törvény az törvény, tisztelni kell. Aztán jönnek a kibúvók, illetve a magyarázatok és a precedens értékű példák…

Na ne folytassam, legyek konkrét. Egy magyar állampolgár németországi őrizetbe vétele kapcsán szólok, pontosabban egy történetet szeretnék elmesélni, ami napok óta kísért – bár a részletek lehetséges igazsághátterében nem is vagyok biztos igazán. A történet főszereplőivel azonban nagyon együttérzek, hiszen jómagam is voltam hasonló helyzetben, amikor házvezetőnői munkára jártam Németországba egy ismerős családhoz. Nagy szükség volt rám, hiszen az idős házaspár mindkét lánya fontos munkát végzett, az ő feladatkörük ellátásától az egész család egzisztenciája függött, így az én munkám a háttérből biztosította (szerény hozzájárulással) az ő hosszútávú boldogulásukat és szüleik viszonylag kényelmes hétköznapjait. Hivatalos vonatkozásban nem volt ezzel semmi gond. Amikor a borászat gazdaságában dolgozó lengyel és szerbiai idénymunkásokat jött ellenőrizni a német rendőrség – hogy van-e bejelentett biztosításuk – velem senki sem foglalkozott. Mondták is a háziak, hogy maga Angela Merkel kancellár asszony közölte több alkalommal is tévéműsorokban, hogy az idősek gondozását Németország nem tudja megoldani másképpen, minthogy elfogadja lengyel és más asszonyok házvezetőnői funkcióban történő vendégeskedését.

Történt a minap, a koronavírus-járvány enyhülése és az intézkedések oldása utáni napokban, hogy egy, a fentebb leírt hasonló munkára szerbiai és magyarországi magyar asszonyokat szállító magyar kisbuszt leállított a német rendőrség. Kommandósok vették körül a járművet, az igazoltatás után a kisbuszt elkobozták, a magyar sofőrt bekísérték, az egyébként érvényes útlevéllel rendelkező asszonyokat pedig választás elé állították: vagy Bécsbe, vagy Budapestre veszik meg a busz- vagy vonatjegyet, mert Németországban nem maradhatnak. Mit tehettek az asszonyok? Mindenki Budapestet választotta, ahonnan némi viszontagság és költség után haza érkeztek magyarországi, illetve szerbiai falujukba – elveszítve a várt kereseti lehetőséget is. Azok az asszonyok pedig, akik a járvány idején Németországban ragadtak a szolgálatban, hiába várták a váltótársukat, hogy most végre haza indulhassanak…

Tudjuk, járvány van, és nem bolyonghat még a schengeni határokon át sem egy kisbusz hat asszonnyal a fedélzetén csak úgy. Az is tudott dolog, hogy ha egy ilyen kisbusz embereket szállít valahova, akkor sem a tulajdonos, sem a sofőr nem teszi ingyen, ergó adót kell fizetnie. Az is hihető, hogy egyszer-kétszer megteszi puszta kalandvágyból és szívességből némi kis ellenszolgáltatás fejében, ám ha többször megfordul ugyanazon az úton, akkor az már valóban üzeleti tevékenységnek minősül. Illene, és a törvény értelmében kellene mindezt hivatalos formában tennie és adóznia utána. Mint ahogy az asszonyoknak is, akik Németországban cselédeskednek bejelentett biztosítással vagy anélkül. Egy ilyen “illene” helyzetre reagáltak a német kommandósok – egész biztosan valaki feljelentése alapján – nagyon hevesen és egyértelműen,

S ezzel talán nem lenne semmi baj sem a keserű szájízen kívül. Valóban tiszta ügy a bejelentett és adózott munka. Ez a törvény, és tisztelni kell. De aztán jön az a szempont is, hogy ez esetben időleges, néha csak két-három hetes alkalmi munkáról van szó, ami nyílt német titokként vendégeskedéskedésnek is minősülhet az adott családoknál. Az pedig, hogy valaki a saját kisbuszán utaztat valakit, nem biztos, hogy adózandó jövedelemmel jár…

Igazából nem is vitatom a német kommandósok és hatóságok eljárását. Elvégre, vannak idősgondozában közvetítő (talán adófizető) ügynökségek, és vannak asszonyok, akik öreg napjaikra gondolva a megkeresett pénzből maguk fizetik az egészségügyi és nyugdíjbiztosítási járulékukat és adóznak is. Elvégre Európában élünk, és érvényesek az általános és kölcsönös egyezmények, fontos és adott az átláthatóság is. A kétely az, hogy a szegényebb országokból érkező, a németországi munkájuk által a családjukat némi euróval kisegíteni szándékozó, általában középkorú asszonyokkal – a jog és igazság szerint – ilyen szigorúan jár el a hatóság, miközben, jól tudjuk, a sokkal távolabbról, papírok és őszinte munka-készség nélkül ide érkező katonakorú, a németet nem beszélő férfiakat tárt karokkal várja. Ráadásul, mint olvasom, egy év alatt több mint 12 milliárd euró segélyt oszt az ország a bevándorlóknak, akik általában valamiféle Hartz IV segélyből élnek, akik pedig dolgoznak, főként a rövid idénymunkát – például röplap osztogatását – vállalják, amiért általában havi 450 euró jár, ennyi kereset után pedig adózniuk sem kell, illetve alig kell valamicskét fizetniük a német állam kasszájába.

Az Európai Parlament honlapján a bevándorlási politikáról olyasmi áll a szövegben, hogy kiegyensúlyozott megközelítést kell kialakítani a “legális migráció és az irreguláris migráció kezelésében.” A három-négy hétre Németországba tartó magyar és szerbiai asszonyok “az irreguláris migráció” kategóriájába tartoznak nyilván, ha már azonnal haza küldték őket…

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Alkalmazkodás - illusztráció
2020. SZEPTEMBER 8.
[ 16:21 ]
Magyar kutyák - illusztráció
2020. AUGUSZTUS 26.
[ 16:18 ]
Két haza között - illusztráció
2020. AUGUSZTUS 13.
[ 16:12 ]
Elért a baj - illusztráció
2020. AUGUSZTUS 5.
[ 17:28 ]
Elérzékenyülök, amikor az ismerős asszony elsírja magát, mert elővigyázatosságból már két hete nem utazott el Újvidékről a falusi nagymamánál levő gyerekeihez. Újabb példa, milyen sok vonatkozásban érint bennünket a koronavírus miatti járványhelyzet, hiszen a pandémia (a maga vélt vagy valós betegségével)...
2020. JÚLIUS 29.
[ 15:51 ]
Antoine de Saint-Exupéry írja A kis herceg című meseregényében: “Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.” Az idő, ami mindannyiunk számára véges és valóban érték, és nagy érték akkor is, amikor elvesztegetjük valamire - a vesztegetés a rózsa által megszemélyesített dolgokra talán...
2020. JÚLIUS 16.
[ 16:18 ]
A zombori megyeházán az útlevélosztály előtti ajtóban majdnem megelőz egy utánam érkező ötfős hangoskodó csoport, miközben a táskámban a maszkot kotorászom, hogy feltegyem. Az ajtón világosan, nagy betűkkel írja, hogy a Covid-19 nevű betegség veszélyétől való védekezésül kötelező a maszk viselete. A nagy...
2020. JÚLIUS 1.
[ 22:37 ]
Beolvasás folyamatban