Levelek a Rózsa utcából
A kispadon

Hosszú hónapok után találkoztam a barátnőmmel. Egy kis parkban a város szögletében egy padon ülve beszélgettünk, maszk nélkül, tisztes távolságot tartva. Amikor megláttuk egymást, mindkettőnknek ölelésre emelkedett a karja, mosolyra derült az arca és már lendültünk is egymás felé, amikor megálljt parancsoltunk és azt mondtuk, vigyázunk. Vigyázunk, magunk miatt is, de elsősorban mások miatt, főleg az ő esetében a vele élő, nálunknál jóval idősebb személyt tiszteletben tartva. Miatta, az idős személy miatt nem a lakásban találkoztunk, talán inkább a magunk megnyugtatására, mintsem igazi meggyőződésből.

Milyen időket élünk?! – sóhajtottunk egy nagyot, és szomorúan gondoltunk azon ismerőseinkre, akik egyedül, teljes magányban élnek, és ebben a járványos időszakban otthon szinte soha sincs társaságuk, ellentétben a barátnőmmel élő idős személlyel. Több egyedül élő fiatal tartozik a szélesebb rokonságunkba, és főleg miattuk aggódunk, nem csak a vírus, hanem talán még jobban a feltételezett magányuk miatt. A sok nyilvános figyelmeztetés ugyanis nekik szól: vigyázzanak és főként a szórakozó helyeken legyenek óvatosak mind maszk, mind távolságtartás tekintetében. De akkor hogyan találnak valakit maguk mellé? Így – ekkora nagy óvatosság közepette – szinte esélyük sincs, hogy új ismeretségeket kössenek, netán társra leljenek. Milyen idők jönnek az ő számukra?!

Korábban az én mostani parkbéli találkozómhoz hasonlóan a falusi kispadokon ülve vagy egy városi kávéház teraszán a barátnőkkel megpihenve bizonyára sokan megállapítottuk már, hogy a tudományos kutatások eredményei gyakran egybe esnek a mi laikus megfigyeléseinkkel és következtetéseinkkel. Például azoknak a tanulmányoknak az üzeneteivel is, amelyek az európai szinglik világát és a családi életet hozzák párhuzamba. Tanulmányok figyelmeztettek már 40 évvel ezelőtt is a nyugati országokban megfigyelt, a fokozódó elmagányosodást hozó jelenségre, hogy egyre több az úgynevezett nukleáris család, ahol csak házastársak vagy párok élnek együtt egy gyerekkel vagy gyerek nélkül, illetve amelyeket egy szülő és egy gyermek alkot. Azóta az ilyen, nem bántó szándékkal csonka családnak mondott kis közösségek, illetve az egyedül élők aránya lényegesen megnövekedett.

Szomorú egyedül élő időseket látni, de talán még szomorúbb, ha fiatalok, családalapításra érett emberek élnek egyedül. Egy nem régen közzé tett magyarországi elemzésben emlékeztettek arra, hogy a 2011-es népszámlálás szerint a 20 és a 39 év közöttiek 12% élt egyedül. A szerbiai sajtóban megjelentek szerint egy 2017-es statisztikai felmérésből az derült ki, hogy a 30 és 39 év közöttiek 31 százaléka szingli. (Egyébként, Szerbiában már évek óta figyelmeztet a sajtó, hogy különösen a falvakban sok a magányosan élő 50 évnél fiatalabb férfi, a számuk akár több mint 200 ezerre tehető.)

A családok belső dinamikájának a tanulmányozásakor szakemberek több modellt állítottak fel annak a bemutatására és elemzésére, hogy milyen is az adott család, például összetartó-e, vagy szétesett. A családtagok helyzetére és érzelmi életére vonatkozó fogalmak átszövik ezeket a modelleket, utalva arra, hogy milyen fontos a személyek közötti kapcsolat, az egymásrautaltság, az érzelmi kapocs, a kommunikáció, a viselkedési kontroll, a befolyásolhatóság, az elkülönülés, távolságtartás, az önkifejezés, a szerepjáték – és még sorolhatnánk. Mindezeknek a fogalmaknak a fontossága egyben utalás a családi közösségnek a személyiségformálásban és az egyén önmegvalósításában betöltött szerepére.

A családtipusoknak megvannak a szakmai megnevezései, hogy könnyebben átlássuk, mit takarnak a kimutatások, de korunkban a fő jellemző mégis a fogyás, a szoros családi kapcsolatok szűkülő lehetősége. Hogy mi hozta ezt, arra is vagy séma-szerű magyarázat: elvándorlás a városokba, életszínvonal-hajhászás, kényelem, önzés, önbizalomhiány stb. Ezekből a felsorolásokból rendre kimarad a sorsszerűség, a kényszerű magány, ami ellen sok esetben nagyon nehéz tenni még akkor is, ha az adott ember társkeresésre irányuló életmódot folytat. Mert: nem jó egyedül. Nem is lehet jó, hiszen – ugyancsak tanulmányok utalnak rá – sokkal boldogabban élnek és boldogabbnak ítélik meg az életüket azok az emberek, akik társas kapcsolatban és családban élnek, mint azok, akik egyedül küzdenek a hétköznapokban.

Most a járvány idején már készültek tanulmányok a bezártság pszichés hatásairól, a társasági élet elszürkülésének az egyénre való hatásairól, a lelki válsághelyzetekről. Mindannyian érezzük a beszűkült életmódunk fizikai és lelki hatásait, az egyedül, vagy csonka családban élők bizonyára még inkább. És bár modern világunkban a társkeresés nagy mértékben áttevődött az internetre, most, amikor a fizikai 1,5 méteres távolságtartás kötelező érvényű, bizarr módon a digitális úton történő ismerkedés kényszere válik bizarrá: vajon mi értelme?

Azt mondják, meg kell tanulni élni a vírussal, meg kell harcolnunk a magunk harcát a járvánnyal. Ha egészséges fiatalokat akarunk, ebben a kényszerűségben mégiscsak plusz lehetőségeket kell kitalálni a számukra, hogy családjuk lehessen azoknak is, akiknek most nincs. Lám, nekünk sem volt elég csak a telefon és a világháló a barátnőmmel. Kellett a kis pad is a kis parkban.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Érzékenykedés - illusztráció
2020. NOVEMBER 20.
[ 16:34 ]
Házam, váram, adóm - illusztráció
2020. OKTÓBER 30.
[ 17:35 ]
Tananyagok tanulságai - illusztráció
2020. OKTÓBER 20.
[ 17:18 ]
Egy olyan könyvet forgatok, ami ellentmond annak a nézetemnek, hogy lehetőség szerint részt kell venni a politikai döntéshozatalban, a törvények és szabályok megalkotásában, mert ez az igazi eszköze a közösségi életünk alakításának. Gondolom én ezt ma, pedig ismert a történelemből, hogy a politikai szerepvállalás...
2020. OKTÓBER 9.
[ 16:26 ]
Boldogan újságolja budapesti barátnőm, hogy elültetett két rózsatövet a tömbház mögötti kis kertben, amit a lakók közösen gondoznak. Ha már nem teheti otthon Szabadkán a testvére házában, teszi ezt itt, ahol épp a hétköznapjait éli. A töveket egy nagyáruházban vette kis pénzért, és most várja, életképesek-e és...
2020. OKTÓBER 2.
[ 14:30 ]
Vannak pillanatok, képek, mondatok, illatok, érzelmi reakciók, amelyeket sohasem feledünk. Fontosak további életünk szempontjából, bevésődnek az emlékezetünkbe, ott lapulnak, de időnként feltörnek és olyankor ismét átéljük azt, amit annak idején. Ilyenkor szeptember elején, Kisboldogasszony-nap tájékán a mi...
2020. SZEPTEMBER 8.
[ 16:21 ]
Beolvasás folyamatban