Levelek a Rózsa utcából
Egy kötetről és sorsokról

Egy olyan könyvet forgatok, ami ellentmond annak a nézetemnek, hogy lehetőség szerint részt kell venni a politikai döntéshozatalban, a törvények és szabályok megalkotásában, mert ez az igazi eszköze a közösségi életünk alakításának. Gondolom én ezt ma, pedig ismert a történelemből, hogy a politikai szerepvállalás következménye sokszor maga a halál volt. A könyv, amit forgatok, erről szól: a politikai szerepvállalás következményeiről, konkrét életrajzokkal alátámasztva. Botlik József Nemzetüket szolgálták című könyvét olvasgatom, amely azokról az emberekről szól, akiket behívtak a Magyar Országgyűlésbe képviselőnek a Felsőházba és a Képviselőházba, és ott tevékenykedtek 1938 és 1944 között, ezt követően pedig rendkívül szomorú sors várt rájuk. Pedig, mint ahogy a könyv címe is mondja: nemzetüket szolgálták. Nem csak a magyart, hanem a szlovákot, románt, vagy éppen a szerbet, hiszen amikor bevonták a döntéshozatalba a visszacsatolt területek képviselőit is, a nemzeti összetételre is gondoltak.

Botlik József Nemzetüket szolgálták című hiánypótló, a ma embere számára számos megdöbbentő ténnyel szolgáló kötetét október 6-án mutatták be Budapesten a Polgárok Házában. A Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány kiadásában, Cseresnyésné Kiss Magdolna és Kollega Tarsoly István szerkesztésében jelent meg a trianoni békediktátum 100. évfordulójára, de hogy a bemutató éppen október 6-ára esett, a múltidézés tanulságai és üzenetei is hangsúlyozottabban jutottak el a hallgatósághoz. A kötet bevezető fejezete arról szól, hogy “a trianoni bilincs hatszor tört szét”, először 1921-ben a soproni népszavazás révén, majd 1923-ban Szombathely és Szentgotthárd között 10 kis községet is “visszaengedett” a Nemzetek Szövetsége (ezt hivatalosan 1922. szeptember 17-én egy titkos ülésen hagyta jóvá), s következett 1938 november 2-án Felvidék, 1939 márciusában a Kárpátalja hegyvidék egy része, ezután Észak-Erdély és a keleti országrészek 1940 augusztus 30-án, majd a rákövetkező évben Bácska és a délvidéki területek egyes részei 1941 áprilisában lettek ismét a magyar állam részei. Ezeket a területeket, választások híján behívott országgyűlési tagok képviselték, összesen 226-an. 101-en a Felsőház, 125-en a Képviselőház tagjai voltak. A megtisztelő, és sokszor életmentő munkájuk vége az lett, hogy a háború után valami módon szinte mindannyian a megtorlás áldozataivá váltak, s mint a könyvbemutatón is elhangzott, azok jártak a legjobban, akik Nyugatra menekültek.

Mindezeknek a részletei Botlik József író, történész, egyetemi oktató a történész precizitásával gazdagított hatalmas munkájából derülnek ki, a könyvben minden sor emberi sorsokat, a történelem viharának vonatkozásában a sajátját védő “kisemberi” bátorság sokaságát vetíti elénk, de sajnos azt az üzenetet is, hogy a vélt vagy valós igaz ügy szolgálatáért nem mindig jár jutalom. Az országgyűlésbe olyan köztiszteletben álló embereket hívtak be, akikről tudták, hogy képességeik legjavával képviselik szűkebb pátriájukat. A délvidéki képviselők között olvasom orvosok, állatorvosok, nyugalmazott tábornokok, gyárosok, banktisztviselők, ügyvédek, földbirtokosok, iskolaigazgatók, gazdálkodók, papok és püspökök, de egyszerű földművesek neveit is, és itt vannak a helységnevek is, ahonnan behívták őket: Bácsfeketehegy, Bácsgyulafalva, Zenta, Újvidék, Szabadka, Zombor, Újpalánka, Bajsa, Óbecse, Apatin, Csúza, Verbász, Zobnatica, Kerény, Temerin, Péterréve…

Életrajzokat átmesélni egy 800 oldalas könyvből lehetetlen. A történteken elgondolkodva forgatni kell a lapokat, ismerkedni az adatokkal, a sorok között rejlő üzenetekkel.

Az 1944 őszén bekövetkezett “pokoljárások” is ehhez a témához tartoznak, hiszen az elit tisztséget betöltő emberek elleni fellépések ugyanúgy kíméletlenek voltak, mint a nemzeti alapon történt megtorlások sorzatai, közöttük “az iszonyatos délvidéki (jugoszláviai) magyar népirtás”, amelynek előzményeiről is szól a szerző, érintve későbbi időszakot is, amikor 1944 októbere és 1948 máricusa között 220 koncentrációs-, halál- és munkatábor működött az akkori Jugoszlávia területén, a magyarság által lakott területeken 94. S itt van a 226 életrajz is, köztük egy Újvidéken élt újságíróé, Milan Popovićé, aki szintén behívott (szerb) képviselő volt, s akit 1945-ben Újvidéken hazaárulásért perbe fogtak és kivégeztek, pedig semmilyen bűntettben nem vett részt, a bűne az volt, hogy tagja volt a Magyar Országgyűlésnek. Esete is azt bizonyítja, az járt jól, aki akkoriban Nyugatra menekült.

A Magyar Országházban 2011 februárjában megalakult a nemzetpolitikával foglalkozó bizottság, majd 2014-től a Nemzeti összetartozás bizottsága, amely azóta állandó képviselőházi bizottságként működik. Ennek a bizottságnak az elnöke, Pánczél Károly utalt arra a kötet bemutatóján, hogy a képviselőházi bizottság megalakulásával új helyzet teremtődött a nemzetpolitikában, a magyar-magyar párbeszédben és a szomszédságpolitikában egyaránt, s időközben sor került a szerb-magyar történelmi megbékélésre, aminek része a történelmi tények és igazságok felkutatása is.

Mindezek hatása alatt csak annyit: ne térjen vissza az az idő, amikor a közszereplés vállalalásának olyanok a következményei, mint fentebb.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Tananyagok tanulságai - illusztráció
2020. OKTÓBER 20.
[ 17:18 ]
Rózsák - illusztráció
2020. OKTÓBER 2.
[ 14:30 ]
A kispadon - illusztráció
2020. SZEPTEMBER 22.
[ 15:49 ]
Alkalmazkodás - illusztráció
2020. SZEPTEMBER 8.
[ 16:21 ]
“Magyar kutyák”. Ezt a megszólítást írták Ukrajnában a kárpátaljai magyaroknak. Vajdaságban kaptunk mi is már hasonló leveleket, üzeneteket, “kifelé magyarok!”, meg ehhez hasonlókat. Elmúlt. Talán a legnehezebb az volt, amikor megszólalt a telefon, és senki sem szólt bele. Hallgattuk a csendet és azon gondolkodtunk,...
2020. AUGUSZTUS 26.
[ 16:18 ]
Ilyen mondaton elgondolkodva csak sírni lehet: “Nekem két hazám van és úgy néz ki, hogy választani kell’”. Közeli rokonom írta le csak úgy, aktuális jövés-menés gondjainkat kommentálva. Ültem a monitor előtt és olvastam, olvasgattam az ő üzenetét és végül már alig láttam a betűket a könnyeim miatt. Jó lett volna...
2020. AUGUSZTUS 13.
[ 16:12 ]
Az ítéletidő elvitte a teraszod fedelét – írta augusztus 4-én este drága jó szomszédasszonyom, és hogy ne ijedjek meg túlságosan, egy fotót is mellékelt: alulról jól látszanak a gerendák és a lécek, az úgynevezett evál-lapok pedig sehol. Csak nagyobb baj ne legyen, gondoltam magamban, pedig a látvány megdöbbentett és...
2020. AUGUSZTUS 5.
[ 17:28 ]
Beolvasás folyamatban