Levelek a Rózsa utcából
Messze van Brüsszel

Messze van Brüsszel, amikor nemzeti hovatartozásod miatt vernek. Brüsszel közelsége arra lenne jó, hogy megakadályozza: ne verjenek. Amikor évekkel ezelőtt napról napra érkeztek hírek, hogy több vajdasági településen tinédzserek vertek kisebbségi tinédzsereket, aligha segített volna egy-egy jó szó Brüsszelből, hogy ne bántsátok a másikat. A jelenség megfékezésére elsősorban itthoni felsőbb politikai akarat, mérvadó morális politikai üzenetek kellettek értékrendekről, jelenről és történelemről, jövőről és tervekről, embernek emberek által tanúsított megbecsülésről, tiszteletről és kölcsönös segítségnyújtásról (ja, és szankcionálásról is).

Amikor eldurvul a világ, eldurvulnak az indulatok. Amikor lecsendesedik, az elfogadás sem idegen többé.

Szóval, amikor baj van, az segíthet, aki a legközelebb van. De hogy ne legyen baj, mégiscsak kell egy segítség odafentről, ebbéli világunkban jelen esetben például Brüsszelből, amely a bizonyos értékek mentén az Európai Unióban szövetségessé vált államok közös akaratát megtestesítve megüzenné, hogy Európában igenis védettséget, azaz megmaradásuk és méltó életük szempontjából pozitív megkülönböztetést érdemelnek az őshonos nemzeti kisebbségek, garantálva például, hogy anyanyelvükön tanulhatnak vagy anyanyelvükön panaszkodhatnak az orvosnak, amikor éppen bajuk van, sőt, hogy közösségként jól gazdálkodhassanak.

S kell olyan szempontból is, hogy megerősítse az unióba igyekvő Szerbia ebbéli viszonyulását, vagy példát mutasson a NATO tagságra törekvő Ukrajnának, de valószínüleg a katalánok is tudnának mit mondani, hiszen Spanyolországban az 1975-ben véget ért Franco rezsim alatt még a magánkommunikációban is tiltott volt nyelvük használata.

Hogy ma ne legyenek nemzeti alapon kiélezett kérdések, erre nem kellenek külön garanciák, üzente január 15-én az Európai Bizottság alelnöke, Vera Jurova cseh politikus (mellesleg: aki szerint az Orbán kormányzat beteg demokráciát épít) a bizottságnak a Minority SafePack polgári kezdeményezéssel kapcsolatos álláspontját ismertetve. A bizottság szerint ugyanis a több mint 1 millió aláírással érvényesített európai polgári kezdeményezés, az őshonos európai nemzeti kisebbségi közösségek nyelvének és kultúrájának megőrzését hivatott Minority Safe-Pack tartalmával európai szinten nem kell foglalkozni, mert már minden adott a meglévő uniós előírásokban. Ennek a Vera Jurovának - aki az Európai Bizottságban az alelnöki poszttal együtt az európai értékekért és az átláthatóságért felelős biztos és hozzá tartozik a jogállamiság kérdése is – megnyilakozásából leszűrhető, hogy nem ismeri a nemzeti kisebbségi életérzést (mint ahogy feltehetően a bizottság több tagja sem), pedig ha elgondolkodna, hogy hazájából, Csehországból hogyan tüntek el kollektív bűnösként a szudétanémetek (több mint kétmillióan), akkor talán az is eszébe juthatna: ekkora kisebbségi közösségben nem csak bűnös, hanem áldozat is lehet. Az áldozatok jogait, pedig ugye, védi az EU? Csak éppen nem mindegyikét – ezek szerint. És az Európai Bizottság a külön jogalkotást elutasítva lemondana a példamutatás magasztos szerepéről is. Például Ukrajna számára, ahol a napokban lépett életbe a sokat vitatott államnyelvi törvény számos alkalommal megkérdőjelezett cikkelye, amely szerint bárminemű szolgáltatáskor csak az állam nyelvét, az ukránt szabad használni és az ügyintézések is csak államnyelven történhetnek. Ezek szerint Kárpátalján ha magyarul kérünk kenyeret a magyar péknél, az büntetendő, sőt a rokon fogorvosnak sem panaszkodhatunk fogfájásra a rendelőben, mert az is törvénybe ütköző cselekedet.

Micsoda blődség! – mondanánk, de ha a kárpátaljai magyarok cipőjében járnánk, nagyon rosszul éreznénk magunkat (mint ahogy a múltban sokszor Vajdaságban is) és a közismert ukrán- orosz konfliktus miatt saját frusztrációját ily módon tükröző államaparátus ilyen nyomásgyakorlásának hatására bizonyára feltennénk a kérdést, hogy ha már az államhatárok sehogyan sem esnek egybe a nemzeti közösségek határaival, akkor miért nincs mindenki számára elfogadható áthidaló megoldás? Pedig lehetne, mint ahogy a Minority SafePack csomag készítői és az aláírás szervezői is megtették a kompromisszumot és az eredeti 15 helyett 9 elvárást fogalmaztak meg az EU irányába, hogy jogi hatásköreinél fogva segítse a kisebbségi nyelvek és kultúrák védelmét, támogassa a kis nyelvi régiókat, regionális alapokkal segítse a kisebbségeket és többek között tegye lehetővé számukra a más uniós országokban sugárzott nyelvi tartalmak vételét. (S közben nem is beszéltem az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának e jogok elismertetéséért folyó kompromisszumokkal teli küzdelméről.)

Nem lenne olyan sok ez, és bár való igaz, hogy ezek az elvárások stabil körülmények között magától értetődőek a nemzetállamokban és az unióban, de mint a fentebbi példák is jelzik, ha eldurvul a világ, eldurvulnak az indulatok. A Vera Jurova által ismertett álláspontot hallván Magyarországon például a Mi Hazánk Mozgalom egyenesen az unióból való kilépésre tett kezdeményezést, ha már a nemzeti kisebbségek – ellentétben más kisebbségekkel – nem várhatnak uniós gondviselést.

Persze, az ügynek nincs vége, a kérdést több képviselő visszaterelné az Európai Parlament elé. Az Európai Bizottságot bíráló levelet sajtóhírek szerint számos képviselő aláírta, közöttük Magyarország képviseletében a Fidesz-KDNP, és az ellenzéki MSZ és a Momentum is. A szükséges aláírások pedig Magyarország mellett az uniós tagállamok között Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Horvátországban, továbbá Észtországban, Lettországban, Spanyolországban és Olaszországban gyültek össze – szóval nem csak magyar ügy ez, és Brüsszel gyakran nem csak a magyarok számára van messze.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Lélekmentés - illusztráció
2021. FEBRUÁR 19.
[ 16:41 ]
Álom Schengenről - illusztráció
2021. FEBRUÁR 11.
[ 16:05 ]
Van Budapesten a Teréz körúton egy pénzváltó, ahol a belső irodából kiszűrődő hangokban szerb szavakat véltünk felfedezni. Persze, nem illett kíváncsiskodni, hogy jól hallottuk-e, de azóta is megmaradt a találgatás, hogy netán bosnyák vagy albán a tulajdonos. Nem jártunk a dolog végére, de a pénzváltó nevét...
2020. DECEMBER 31.
[ 11:54 ]
Nahát, mennyi hír a koronavírus elleni vakcina érkeztéről! Magyarországon már december 27-én kezdődik is az oltás, Szerbiában is december végére ígérik, és az EU-ból is azt üzenték, hogy december 27-től jó lenne egyszerre lépni... Mintha váratlanul elénk tárulna az a lehetőség, amire vártunk, és ami talán egy bő...
2020. DECEMBER 18.
[ 16:30 ]
Drága kedves barátom „hazahívogatóul” régi zombori fotókat küldött nekem Németországból. Nem is tudom, kire is vonatkozhat a haza hívogatás – azokra, akik Németországban élnek és haza vágynak Zomborba (tehát mintegy önmagához szólva személy szerint reá is), vagy szimbolikusan mindazokra, akik ebben a járványos...
2020. DECEMBER 9.
[ 17:00 ]
Beolvasás folyamatban