Levelek a Rózsa utcából
Gondolatok meleg szobáról

A szobában viszonylag kellemes meleg, odakint süt a nap, de foga van. Hol a boldogság mostanában? Petőfi Sándor 1845 februárjában írt Téli világ című versében a kérdést így válaszolta meg: „Barátságos meleg szobában”. Emlékszem, amikor ezt a verset tanultuk az iskolában, igazat adtunk költőnknek, hiszen az akkoriban még fogat vacogtató hideg telekben a szél rendre átfújta a szövet kabátjainkat, a csizmánk is gyakran átnedvesedett és bár nagyon élveztük a csúszkálást a befagyott csatorna partján vagy a szánkózást a híd lábánál, valóban az igazi boldogság az volt, amikor betoppanhattunk a barátságos meleg szobába, ahol nem csak a sparhelt melege, hanem a szüleink, nagyszüleink meleg szeretete fogadott.

Most sokkal enyhébb a tél, s jó lenne kimenni, de biztonságosabb ment maradni. Nem az odakint ránk váró esetleges téli veszélyek miatti óvatosság, hanem - mint tudjuk - a most már lassan egy éve tartó intelem miatt, hogy lehetőség szerint kerüljük a kontaktusokat. És épp e kényszerű kontaktus-kerülés formálja át a választ a költői kérdésre, hogy talán nem annyira barátságos már meleg szoba, mint amilyen barátságos a meleg emberi társalgás, és netán az óvatos ölelés vagy simogatás adná meg az igaz boldogságot.

A hatóságaink egyelőre tesznek arról, hogy ezek a kontaktusok ne is jöhessenek létre, vagy csak igazán ritkák legyenek, különösen azok számára, akiket a szerb-magyar határ választ el szeretteiktől. Sok biztató üzenetet kaptam január 29-én Újvidékről, hogy a nap folyamán jön majd a jó döntés, enyhítenek a határátlépés feltételein, s minden könnyebb lesz, hiszen újra átjárható lesz a szerb-magyar határ. Nem lett, a szerb válságtörzs eldöntötte, s a magyar sem gondolkodik másként, amikor az intézkedéseit hozza. Pedig sok a megmagyarázatlan „miért”, ami érv lehet máris az engedményekre, de hát most már ott tartunk sokan, hogy csendes belenyugvással tűrjük, amit tűrni kell, és várjuk a jobbat, és bizonyára mi vagyunk a kivételek, hiszen ez a helyzet annyi lelki gyötrelmet is hoz magával, hogy a csendes belenyugvás olykor elképzelhetetlen lelki állapot... Nem kell pszichológusnak lenni, hogy a némi kis empátiával rendelkező ember átérezze az elmaradt találkozások miatti veszteségeket.

De első helyen a biztonság. Megértjük. Mint ahogy a biztonsági érveket „illik” megérteni más vonatkozásban is. Például, ha valaki máshova szeretne költözni, mert úgy véli, ott jobb lesz neki. A délszláv háború idején történt, hogy alig parkoltam le bezdáni házunk udvarán, s még a kaput sem csuktam be, máris betoppant egy mosolygós fiatalember lelkendezve, hogy végre megérkeztünk. Tudja, hogy nem vagyunk állandó lakói a háznak, meg szeretné venni, mert itt biztonságban érezné magát, nem úgy mint Horvátországban, és itt van a zsebében a 13.500 márka, amennyit a ház ér, kössünk hát üzletet! Mondhatom, ezek után mi sem éreztük magunkat éppenséggel a legnagyobb biztonságban, de szívélyesen elköszönve a jövevénytől becsuktuk a kaput, és igyekeztünk megérezni a barátságos meleg szoba adta boldogságot. A történet sokszor eszembe jut a sajtóban és a közösségi oldalakon látott, a távoli országokból érkező mai vándorok által lepusztított, megrongált, használhatatlanná tett rábéi, majdáni és más határ menti településeken tönkre tett házak fotói láttán. Nekünk akkor legalább adás-vételt ajánlottak fel, ma pedig az önkényes foglalás zajlik. Igaz, nem mindenütt: Budapesten például nem. Itt venni akarnak. Most olvastam egy cikket, hogy míg korábban errefelé a nyugat-európaiak mellett a kínaiak és a vietnámiak vásároltak lakásokat, újabban a mongolok és az irániak is, tehát nem csoda, hogy mennek felfelé a lakásárak. Ugyanúgy, mint Szerbiában, ahol szintén sok a külföldi, főleg készpénzes vásárló és a nagyvárosokban jobb helyen átlagosan már 3 ezer euró a négyzetméter ára. A nyugatiak, főleg a németek azért keresgélnek erre felé, mert úgy érzik, hogy nagyobb a biztonság, mint a hazájukban, az érv pedig természetesen a sok terrortámadás és a migránsok „helyzet hozása”, amivel nap mint nap szembesülnek és nem érzik már olyan szilárdnak a talajt a lábuk alatt, mint korábban. Hasonló érveket személyesen is hallottam német ismerőseimtől, rokonaimtól, igaz ők megálltak a dohogásnál, hiszen a szélesebb családi és baráti kör közelsége sokkal fontosabbnak bizonyult a számukra, mint maga a közbiztonság, így hát elálltak a költözéstől. Mellesleg, jól is tették, mert világjárvány idején az EU-n belül sem a legegyszerűbb az utazás és családlátogatás, és napjainkban a boldogságkeresés egyszerűbb a számukra, ha van meleg szoba, ahova olykor a szeretteik is betoppannak. Nem tudom, hogy van ez „fordítva”, például azon arab családok esetében, akik a Zombor vagy Apatin közeli tanyavilágban vásároltak szállásokat?...

A barátságos meleg szobában a fentiekben megtett gondolati kalandozás után most még inkább izgalmasabbá válik számomra a kérdés, hogy hol lesz a boldogság mostanában, korona vírus járvány után, amikor az emberi kontaktusok a biztonság fogalmával összekötve a mostanihoz viszonyítva egészen más jelentést kapnak, és ismét megjelennek az újonnan betelepülni szándékozók vonatkozásában is, egy folyamatos jelenségnek a részeként, hogy az ősi kis otthonok másnak csupán helyrajzi számok, és mivel demográfiai szempontból a múltban sokat tévedtünk, barátságos szobáinkban egyre kevesebben leszünk, hogy meleget teremtsünk.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Lélekmentés - illusztráció
2021. FEBRUÁR 19.
[ 16:41 ]
Álom Schengenről - illusztráció
2021. FEBRUÁR 11.
[ 16:05 ]
Van Budapesten a Teréz körúton egy pénzváltó, ahol a belső irodából kiszűrődő hangokban szerb szavakat véltünk felfedezni. Persze, nem illett kíváncsiskodni, hogy jól hallottuk-e, de azóta is megmaradt a találgatás, hogy netán bosnyák vagy albán a tulajdonos. Nem jártunk a dolog végére, de a pénzváltó nevét...
2020. DECEMBER 31.
[ 11:54 ]
Nahát, mennyi hír a koronavírus elleni vakcina érkeztéről! Magyarországon már december 27-én kezdődik is az oltás, Szerbiában is december végére ígérik, és az EU-ból is azt üzenték, hogy december 27-től jó lenne egyszerre lépni... Mintha váratlanul elénk tárulna az a lehetőség, amire vártunk, és ami talán egy bő...
2020. DECEMBER 18.
[ 16:30 ]
Drága kedves barátom „hazahívogatóul” régi zombori fotókat küldött nekem Németországból. Nem is tudom, kire is vonatkozhat a haza hívogatás – azokra, akik Németországban élnek és haza vágynak Zomborba (tehát mintegy önmagához szólva személy szerint reá is), vagy szimbolikusan mindazokra, akik ebben a járványos...
2020. DECEMBER 9.
[ 17:00 ]
Beolvasás folyamatban