Levelek a Rózsa utcából
Egy bizarr gesztus hozadéka

A nagyok is elmennek. Mint azok, akik ismertség és az emberiség iránti szolgálat tekintetében kevésbé nagyok, csak szeretni való halandók a maguk vitathatatlan egyszerűségében, és születésüknél fogva ugyanúgy fontosak ennek a világnak. Elmennek, jó esetben csendben, megnyugodva, enyhe mosollyal az ajkuk szögletében. És szabályszerűen elperegnek lelki szemeink előtt az életük filmkockái, és jelentkezhetnek szívhez szóló felismerések is, például hogy a most már az égiek közt körhintán repülő színésznő kedvenc rózsája a sárga volt, mint az édesanyánké… A lepergő könnycsepp ilyenkor kegyelet egyaránt a most elveszítettek és a már régen csak emlékeinkben és szívünkben élők előtt.

Sok veszteséggel szembesülünk, kellenek a kapaszkodók, hogy elviseljük. Biztatásnak jól jönnek ilyenkor a szép kort megért ismerősök vagy ismert emberek születésnapjai, arra 90 felett…Mint például a március 2-án 90. születésnapját szinte teljes magányban ünneplőé, az egyik legbefolyásosabb egykori politikusé, az emberé, akiről azt tartják, hogy megváltoztatta a világot, s akiről az én nemzedékem évtizedekkel ezelőtt naponta hallgatta a híreket.

Ha egy ilyen, megrázkódtatásokkal teli életet élt ember beléphet a 10. évtizedébe, akkor az biztató!

Hírek szerint az ünnepelt nem csak a covid-járvány miatt él magányban egy Moszkva melletti nyaralóban, egy “dácsában”, hanem azért is, mert elvonult a világ elől abban a tudatban, hogy hazájában nem igen szeretik. A glasznoszty, vagyis mai szóval a politikai transzparenciát, a szabad beszélgetések lehetőségét, a vélemény szabadságát elvben a szovjetek közt is megteremtő hatalmasság (akinek a politikája gyakorlatilag a Szovjetunióba bekényszerített államok önállósulását eredményezte), megkapta a Nobel békedíjat is, de az övéi szinte kitaszították. Pedig a peresztrojkával, a gazdasági átalakulás politikájával bizonyára sokuknak – ha csak módjával is – lehetőséget adott a jobb életre. 1991-ben augusztusában fegyverrel kényszerítették lemondásra, amit akkor nem tett meg, de decemberben igen, és fel is bomlott a nagy Szovjetunió. Politikailag magára maradt, nyolc évre a feleségét, Raiszát, gondolkodó támaszát is elveszítette. De mégis, a világtól elvonulva ír, gondolkodik és megéri ezt a szép kort!

Nem olvastam Zolcer János róla írt könyvét, a Gorbacsov titkait, de az a szerencse ért, hogy a Nők lapjában rábukkantam az újságíróval készült beszélgetésre, amelynek apropója a politikus születésnapja volt. Az itt leírt érdekes mozzanat ragadott meg a vélemény szabadságáról és a gondolkodásra való serkentés hihetetlen mozgatórugóiról, amely napjainkban is tanulságul szolgálhat különösen azok számára, akiknek olyan hatalmuk van, hogy a mások véleményének az ismeretében módosítsanak a dolgok alakulásán, természetesen jobb irányba.

Zolcer János egy történetet mesél el 1969-ből. Mi, akik 1968-ban már némileg figyelemmel kísértük a politikát, ma is emlékezünk a döbbenetre, hogy a Szovjetunió hadserege, kötelékében több állam katonáival bevonult Csehszlovákiába. 1969 egy évvel utána volt ennek a szörnyű katonai bevonulásnak, s Mihail Gorbacsov egy Komszomol (ifjúsági) küldöttség tagjaként eljutott Brnóba egy fegyvergyárba, ahol őt és társait egy csarnokban várták a munkások. Amikor a küldöttség középre ért, a munkások hátat fordítottak és megmutatták nekik a feneküket. Bizarr gesztus volt a munkások részéről. A “vendégek” azonnal visszafordultak, viszont Gorbacsovba olyan mélyen bevésődött az esemény, hogy élete további részében kereste a választ arra, mit csináltak rosszul a szovjetek és azt hogyan fordíthatják jobb irányba. Ő maga meg is próbálta jóvá tenni mindazt, amit mások a nagy Szovjetunió miatt elszenvedtek.

Egy bizarr vélemény-nyilvánítás a cseh munkások részéről elindított a gondolatfolyamot egy nagy ember fejében, amely végül is elhozta a szabadságot azoknak, akiknek nem volt más eszközük, mint hátat fordítani az elnyomóknak.

Vannak közösségi és egyéni katarzisok, de a következmények nem mindenki számára egyértelműen jók, mert mindig van, aki hiányt szenved, s kárpótlást is vár, és ha ez nincs meg, általában található, kit okolni lehet. A maradék Szovjetunió utáni Oroszországban például erre ott volt Gorbacsov, aki öt évvel a szovjet széthullás után mindössze 0,5%-ot kapott egy választáson. Ennyi buktató után megélt szép kora legyen biztatás gondolkodásra emberi gesztusokról és miértek mögötti üzenetekről, hogy kevesebb konfliktus, több megértés legyen körülöttünk, ahol a veszteségeink naponta figyelmeztetnek a jelennek - ennek a mostani pillanatnak - a fontosságára.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások
Dr.Szente István
2021. ÁPRILIS 21. [ 15:09 ]

Megrendítő ! A világ egyik megváltója !Igaza !


Megfigyeltek - illusztráció
2021. JÚLIUS 23.
[ 11:21 ]
Ha szavazhatnánk… - illusztráció
2021. JÚLIUS 15.
[ 14:42 ]
Elhallgatás - illusztráció
2021. JÚLIUS 1.
[ 16:22 ]
Szép volt, fiúk! Ha a dolgok alakulása után kitörő örömre nincs is ok, méltóság-érzetre és büszkeségre annál inkább. A magyar labdarúgó-válogatott nagyokat küzdött az Eb-n, s ha a Németország elleni 2:2-es döntetlen, (no meg a portugálokkal és a franciákkal való kitűnő, de szerencsét nélkülöző meccseket maguk...
2021. JÚNIUS 24.
[ 16:45 ]
Nagy lelkesedés után néma csönd. Első körben a 3:0-ás végeredmény pszichés tagadása, utána a belenyugvás és a taps a magyar csapat teljesítménye elismeréséül azért a kitartó közdelemért, amit a portugálok ellen mutattak. Ennyi volt az alapélmény a magyar szurkolói táborban, ahol én is jelen voltam Budapesten, a Hősök...
2021. JÚNIUS 16.
[ 15:42 ]
A magyar válogatott tagjai nem fognak letérdelni az Európa-bajnokság meccseinek kezdetén, hogy ily módon tiltakozzanak a „kirekesztés és a rasszizmus minden formája ellen” – olvasom a Magyar Labdarúgó Szövetség közleményét, amely szerint a magyar válogatott követi a nemzetközi előírásokat, s megadja a tiszteletet a...
2021. JÚNIUS 8.
[ 15:57 ]
Beolvasás folyamatban