A magyar válogatott tagjai nem fognak letérdelni az Európa-bajnokság meccseinek kezdetén, hogy ily módon tiltakozzanak a „kirekesztés és a rasszizmus minden formája ellen” – olvasom a Magyar Labdarúgó Szövetség közleményét, amely szerint a magyar válogatott követi a nemzetközi előírásokat, s megadja a tiszteletet a szurkolónak és ellenfélnek egyaránt, viszont az általános szabályok nem engedik meg a politizálást a pályán és a stadionban sem, amit az MLSZ „nemcsak elfogad, de egyet is ért vele”, ergó a csapat nem térdel le egy politikai mozgalom támogatójaként.
S valóban, miért kellene térdelni a meccsek előtt?
Hírek szerint az angol válogatott tagjai térdelni fognak, a „BLM” azaz a „Black Lives Matter” (a fekete életek számítanak) mozgalom értelmében. A fekete életek persze, hogy számítanak, mint ahogy számítanak a fehér életek is, azoké is, akik például a mozgalom szikráját elindító sajnálatos gyilkosság elszenvedőjének, a bűnözőként számon tartott George Floydnak az áldozatai voltak egykoron.
Ha arra gondolunk, hogy az amerikai rendőrség valószínűsíthető túlkapása ilyen mozgalmat indított el, akkor – főleg ezekben a napokban – jogos a kérdés, hogy vajon miért nem térdel a világ például Trianon miatt, ami által magyarok ezrei, millió váltak áldozatul? Most, az I. világháborút lezáró szerződés 101. évfordulóján, amikor június 4-ét a szétszakított magyarok már a nemzeti összetartozás napjaként jegyzik, igazán jogos lehetne a kérdés, hogy a világ szembesült-e egyáltalán azzal, ami 1920. június 4-én, illetve előtte, az országhatárok meghatározásakor történt a Párizs melletti tárgyalásokon? Annak ellenére, hogy a győztesek a maguk igazában hisznek, biztos vagyok benne, hogy nem történt meg ennek az (egyedüli?) vesztesnek kimondott oldalnak a szemszögéből történő szemlélődés. Pedig, ha meg akarjuk érteni a mát, fel kellene fogni a múltbéli történések részleteit is. Adott téma kapcsán talán elég egy villanásnyi kép, egy stilizált térkép, amely az egykori Magyarország határain belül megmutatja a mai Magyarország határait, s ami által igazán látni lehet, hogy ez az ország valóban önmagával határos mindenütt, hiszen a mai országhatároknak nincs egyetlen szakasza, egyetlen pontja sem, amely azonos lenne a régi határokkal.
Lehet ilyesmi, hogy egy népnek sehol se legyenek természetes határai?
Az elmúlt 101 év megmutatta, hogy lehet, de a nagyon is számító életekért a világ nem térdelt le.
Talán nem is volt elvárható, hiszen a politikában az úgynevezett igazság több oldalról közelíthető meg. Ám az is tény, hogy a kompromisszumok művészete nem akadályozhat meg eredendő változásokat, amelyek a napi politikán felülkerekedve valami módon mégis megmutatják, hogy ami összetartozik, az összetartozik, és hogy egy nemzetnek, így a magyarnak sem kell és szabad örök vesztesnek éreznie magát. Sőt, ahogy a nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott egyik megemlékezésen el is hangzott, bár a magyarokkal tisztességtelenül elbántak, mégsem vesztesek, mert az elmúlt száz évet talán egyetlen másik nemzet sem élte volna túl, miközben ez a nemzet többet adott a világnak, mint amennyit kapott tőle... (S mint tudjuk, volt ebben a túlélésben fájdalmas áldozat, s térdelésre késztető elképesztő trauma is.)
De: térdelni Isten előtt szoktunk a templomban. Talán kegyhelyeken vagy zarándokúton is, egy-egy ima alatt Isten iránti tiszteletből, alázatból. S nem politikai szándékkal. Mélyről jövő könyörgésekkel kísérve földi életünk útvesztőiben való helytállásunkért, szeretteinkért, s úgy általában mindenért, ami fontos az emberi életúton. A gyilkosságok áldozataiért is, imát mondva ott, ahol annak helye van. Ha politizálunk, akkor azt a másik ember meggyőzésének a szándékával tesszük – nem térdelve – ott, ahol annak van helye.
Régi vágyam volt, hogy egyszer eljussak Rómába, egy pápai szentmisére a Vatikánba a Szent Péter térre, és átérezzem, milyen az, amikor együtt imádkozik sok ezer ember. Nem valósult meg soha. No, majd most, biztattam magam, szeptember 12-én Budapesten a Hősök terén részem lehet egy pápai szentmisében, több ezer emberrel együtt. De: mint a labdarúgó EB meccseibe, máris ebbe is beleszólt a politika. Legalábbis pályán kívülről, média-információk révén, hogy Orbán Viktor és Áder János migráció-ellenes politikája miatt a pápa nem tartja magát a diplomáciai szokásokhoz, és a mise után nem találkozik a magyar állam képviselőivel, hanem nagy gyorsan elsiet Szlovákiába, így tehát a pápai szentmise okán lesz diplomáciai bonyodalom is a javából... Hogy ebből mi lesz igaz valójában, s mi nem, nem tudom. Ezek után annyit azonban bizonyosan tudok, hogy a képzeletet megerősítő vigasztaló erő sugallatát ne politikával ötvözött rendezvényeken keressem. Mint ahogy biztosan sokan mások sem.
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.
Mint annyiszor, a szerző tökéletes munkát végzett.