Levelek a Rózsa utcából
Szurkolók között

Nagy lelkesedés után néma csönd. Első körben a 3:0-ás végeredmény pszichés tagadása, utána a belenyugvás és a taps a magyar csapat teljesítménye elismeréséül azért a kitartó közdelemért, amit a portugálok ellen mutattak. Ennyi volt az alapélmény a magyar szurkolói táborban, ahol én is jelen voltam Budapesten, a Hősök terénél, konkrétan a Vajdahunyad vára lábánál, a rendes téli időkben korcsolyapályaként használt térségben kialakított szurkolói zónában.

Ami a néhány órában június 15-én történt Budapesten, jó keresztmetszete lehet annak, hogyan alakulnak át a nagy remények a kedvezőtlen tények elfogadásává úgy, hogy megmaradjon a remény és a meggyőződés se legyen semmivé, hogy nincs mindennek vége, és lesz jobb is.

Mintha egy sikertelen vizsga után kellene újjáéledni és lépdelni tovább, gyűrni az akadályokat.

Minden a reményteljes várakozással és lelkesedéssel indult. A Puskás Arénába a labdarúgó Európa-bajnokság magyar-portugál mecsére jegyet váltó szurkolók már délután gyülekezni kezdtek a Hősök terén, hogy onnan a nemzeti színű, illetve a szurkolói piros és fekete pólókba öltözött tízezres tömeg lelkesen elinduljon gyalog az arénába, és „Ria, ria, Hungária”, meg „Hajrá magyarok!” felkiáltásokkal már útközben is erőt küldjön a 18 órakor kezdődő meccsre készülődő magyar válogatottnak.

Ez a tömeg elment a Hősök teréről, de jött újabb. Azok, akik, velem együtt a szurkolói zónában, a nagy kivetítők előtt akartak részesei lenni a kollektív élménynek.

Miközben a földalattiból özönlöttek az emberek, azon tűnődtem, hogy kisvárosokban ilyen élményekért a közelben lakók akár gyalogolhatnak is, a pesti Rózsa utca például legfeljebb 15 percnyire van innen. De kell az erő, ha végig akarjuk állni a meccset, mint ahogy történt is. Hiába a sok asztal és pad, no meg az ülve-szurkolásra alkalmas nagy kiterjedésű mű pázsit, nagyon naggyá nőt ez az össznépi érdeklődés itt is, és csak talpalatnyi hely jutott mindenkinek. Érdekességnek tűnt, hogy bár több sörpult is rendelkezésre állt - óriási sorokban türelmesen várakoztak az emberek (mint ahogy a beléptető kapuknál is, ahol ellenőrizték a hőmérsékletünket és védettségi igazolványunkat is) -, amikor elkezdődött a mérkőzés, se ivás, se evés nem volt fontos, a figyelem kizárólag a kivetítőkre irányult. Még a pici gyerekeké is, akik anyukák, apukák karjain lestek ránk, időnként fellelkesülő szurkolókra. Pedig már az első félidő vége felé érezhető volt a feszültség amiatt, ami a pályán történik, hiszen a labda valahogy mindig a magyar kapus előtt pattogott. A levegőben azonban ott volt a vágyakozó gondolat ereje, hogy az irányítás végre kerüljön át a magyarokhoz. S amikor a második félidő elején a labda megremegtette a portugál kapu hálóját, hihetetlen örömrivalgás lett úrrá mindannyiunkon, röpködtek a szalagok és zúgott a taps – de csak néhány másodpercig. Lelombozódtunk, de nagyon, s hirtelen nagy lett a csend, amikor tudatosodott, hogy ez a magyar gól lesből indult. Utána már a döntetlenben reménykedve sokan a percek múlását emlegették körülöttem, és a közelben csak a mellettem álló fiú felkiáltásai adtak lendületet a szurkolásnak, aki hangos „jóóó!” felkiáltással és tapssal reagált valahányszor, amikor a magyarokhoz került a labda. A 84. perc után azonban ismét nagy lett a csend. Az első portugál gólt követően széledni kezdett a tömeg, s ez már nagyon-nagyon rosszat sejtetett. Elveszett a remény, nincs már kitartás, elfogadtuk a vereséget... Hogy végül 0:3 lett a vége, már nem is számított, ámbár a zónából a Hősök tere felé hallgatagon véve az irányt sokan ismételgették a hátam mögött: csak az a 11-es ne lett volna!

De, mielőtt csendben elindultunk hazafelé, azért volt egy felemelő pillanat: hatalmas taps a vesztes csapatnak. Nem csak ott, az arénában, itt a szurkoló zónában is a kivetítők előtt. Megérdemlik, helyt álltak, küzdöttek mindvégig – nem bölcs idős rajongók, hanem fiatal szurkolók mondták ki ezeket az elismerő szavakat, utalva arra a jó szervezettségre, ami egész idő alatt látható volt, még a vereséget hozó utolsó percekben is.

A fentieket nem tudósításnak szántam erről meccsről, amelynek fontossága azzal is mérhető, hogy Magyarország újra szerepel az Eb-n. Az összecsapást a címvédő portugálokkal mindenki láthatta, átérezhette. Igaz, elmaradt a meccs utáni nagy győzelmi felvonulás az Andrássy úton vagy a Nagykörúton, de majd arra is lesz alkalom, bizonyosan. Most csendben haza mentek a szurkoló legények, olyan érzés birtokában, hogy a csapat nem tört meg. Részemről pedig ennyi lenne a helyzetjelentés szurkolói hangulatról és egy új szurkolói nemzedék viselkedési formáiról, amely kiállt a csapata mellé, és amelynek minden gesztusából érezhető volt, hogy megmaradt az önbecsülése a vereség után is.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Másan, gazdagabban - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 14.
[ 11:52 ]
Szomszédság - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 9.
[ 16:05 ]
Bonaparte Napoleon – feljegyzések szerint – valamikor több mint 200 évvel ezelőtt azt mondta, hogy a matematika fejlődése és tökéletesedése összefügg az állam jólétével. Így 200 év után is igazat kell adnunk neki, hiszen matematika nélkül nem lenne informatika, kibernetika, digitalizáció, és az általuk lehetővé vált...
2021. AUGUSZTUS 18.
[ 15:52 ]
Szerbiában az idén is lehet pályázni vissza nem térítendő támogatásra, falusi ház vásárlása céljából. Aki eleget tesz a feltételeknek (45 évnél fiatalabb, házastársi vagy élettársi viszonyban élő, egyedülálló szülő vagy több generációs parasztcsalád tagja), az 10 ezer euró állami támogatást kaphat. A...
2021. AUGUSZTUS 12.
[ 16:52 ]
Biztos vagyok benne, hogy ezeken a július végi, augusztus elejei meleg estéken sokan tekintettünk fel az égboltra, felidézve, milyen is volt a csillagok állása gyermekkorunkban annak a Fehér Ferenc által megfogalmazott gondolatnak a bizonyításaként is, hogy a csillagok haza vezérelnek, és hogy az ifjúságunk során a...
2021. AUGUSZTUS 4.
[ 17:39 ]
Beolvasás folyamatban