Levelek a Rózsa utcából
Ha szavazhatnánk…

Nem éppen harmonizál egymással, amikor vezető magyar politikusok azt sürgetik, hogy az EU minél előbb vegye fel soraiba Szerbiát, miközben ugyanazon politikusokat – és általuk Magyarországot – ugyanazon EU jónéhány politikusa kegyetlenül kritizálja, sőt az EU-ból való távozásra biztatja, illetve pénzelvonással fenyegeti, amennyiben nem viselkedik az elvárt módon.

Nem harmonizál, de tudjuk, hogy a politikába sok minden belefér. Itt egyrészt az uniós tagsággal járó olyan régióbeli előnyökről van szó, amelyek megerősödnének Szerbia jelenlétével, másrészt pedig az EU-n belüli erőviszonyok egymásnak feszülésével a dominanciára való törekvés beszédes játékait láthatjuk.

Amiről a kritikákban szó van, az lényegében a felszín, az üzenetek mögött mélyebb érdekek húzódnak meg, mint ahogy abban is, hogy újabb büntetést kilátásba helyezve az Európai Bizottság éppen most újabb kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország és Lengyelország ellen, mindkét esetben a szivárványszínű populáció jogainak vélt vagy valós megsértése miatt.

Ezt megelőzően az aktuális magyar vezetés számlájára a pedofíliaelleni törvény miatt kimondott kritikákat összekapcsolták az európai újjáépítési alap pénzeinek jóváhagyásával egyfajta nevelési eszközként: ha jó leszel, pénz is lesz, ha nem, jön a büntetés.

(Csak mellékesen: a magyar újjáépítési terv aláírásának elodázása Európa szinten nem szenzáció, ha figyelembe vesszük, hogy több ország esetében is csúszik a folyamat, ám Magyarország irányába mégis dorgálásként hangzik a halasztás.

A másik “mellékes” történés, hogy az uniós kritikák legfőbb célpontja Magyarország mellett Lengyelország, s e hatalmas, 38 és fél millió lakosú országban már fontolgatják a kilépést, éppen a jogi nyomásgyakorlás miatt, mondván, hogy az ő nemzeti jogalkotásuk élvezzen elsőbbséget az unióéhoz viszonyítva. Hogy elsimul-e ez a vita, a jövő kérdése, de tény, hogy ha a lengyelek kimennének, az EU óriásit veszítene.)

Nagy viták ezek, hétköznapjainkra mégsem ezek a viták telepednek rá, hanem maga a kérdés, hogy nekünk, egyszerű embereknek mi a jobb, benne az EU-ban vagy azon kívül?

Hát persze, hogy benne, mert úgy mégiscsak jobb. Ezért siklunk el afelett, hogy mennyire harmonizál az EU-tagság szorgalmazása egyidőben az EU-ból érkező kritikákkal, hiszen a hétköznapi életben a hétköznapok érdekelnek, az ember hedonista természetéből kifolyólag mindenek előtt az, hogy jobb legyen az életünk, mert a magasabb nyugati életszínvonalat látva eleve úgy gondoljuk, hogy a tagsággal az is elérhetőbb lesz.

Amikor megalakult az EU őse, az Európai Szén- és Acélközösség, a háború utáni ellenségeskedést volt hivatott áthidalni az emberek jól felfogott gazdasági érdekeire alapozva. A később kialakult közös piac lett az a szál, amely azóta is megmaradt, és valójában még mindig összetartó erő, ami miatt a sok politikai és ideológiai vita ellenére megvan az óvatosság is, hogy meddig lehet húrt feszíteni az egyik, s meddig a másik oldalon, hogy az igazi gazdasági érdek ne sérüljön.

Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke a minap kijelentette, hogy az EU-t szét fogja verni az új totalitarizmus és ha most lenne népszavazás a csatlakozásról, ő biztosan nemmel szavazna. Mi vagyon hogyan? Az igazság az, hogy a magyarok nagy része nem értékeli negatívan az EU-t, mindenekelőtt a nyugati munkalehetőségek, a jobb gazdasági helyzet és nem utolsó sorban a szabad kapcsolattartás és utazási lehetőségek miatt. Szerbiában felmérések szerint a lakosságnak most már mindössze fele viszonyul pozitívan a tagsághoz, korábban ez a szám sokkal magasabb volt, de időközben a nagy huzakodásban a kedv is alábbhagyott. Mégis: a vendégmunkás-hagyomány, a nagy elköltözési hullámok, a kétlakisági életmód afelé húzza a szerbiai lakosságot is, hogy kell az EU, kell az emberek, a tőke, a munkalehetőségek szabad áramlása, ergo kellenek a nyitott határok.

A kedves rokon, aki már régóta élvezi az unió előnyeit, épp a minap ugrott haza Németországból és ment vissza. Csak annyi történt, hogy nagy volt már a honvágya, járt Szabadkán, Újvidéken, Topolyán, Zomborban, s már ment is. Az utat, mint írja, nagyon megszenvedte. Óriási hőség, viharok, az autója irányát félre fordító orkán erejű szél. Túlélte mindezt, s azt mondja, az óriási hőségben a magyar-szerb határon történt 4 órás várakozás volt a legnehezebb: egy karnyújtásnyira a szülőföld, mégis itt az akadály! Ő nem is hallott az uniós LMBT-ideológiával kapcsolatos vitáról, de a várakozást a határon egy életre megjegyezte. Ha ezt a helyzetet vesszük számba – és mivel az uniós folyamatok úgyis lassúak – most inkább szívesebben szavaznánk Szerbia mielőbbi schengeni tagságára, ha lehetne…

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Megfigyeltek - illusztráció
2021. JÚLIUS 23.
[ 11:21 ]
Elhallgatás - illusztráció
2021. JÚLIUS 1.
[ 16:22 ]
Nagy lelkesedés után néma csönd. Első körben a 3:0-ás végeredmény pszichés tagadása, utána a belenyugvás és a taps a magyar csapat teljesítménye elismeréséül azért a kitartó közdelemért, amit a portugálok ellen mutattak. Ennyi volt az alapélmény a magyar szurkolói táborban, ahol én is jelen voltam Budapesten, a Hősök...
2021. JÚNIUS 16.
[ 15:42 ]
A magyar válogatott tagjai nem fognak letérdelni az Európa-bajnokság meccseinek kezdetén, hogy ily módon tiltakozzanak a „kirekesztés és a rasszizmus minden formája ellen” – olvasom a Magyar Labdarúgó Szövetség közleményét, amely szerint a magyar válogatott követi a nemzetközi előírásokat, s megadja a tiszteletet a...
2021. JÚNIUS 8.
[ 15:57 ]
Sokáig nem hittem az egyszerű fogyasztói cikkeket gyártó multik és kereskedők tisztességtelen gyakorlatának a tényében, hogy ugyanazon címkével ellátott árujuk eltérő minőségű lehet. Nem igen foglalkoztam azokkal az állításokkal, hogy a honi boltokban nem ugyanolyan minőségű ugyanaz a cikk, mint például a németországi...
2021. MÁJUS 28.
[ 16:13 ]
Beolvasás folyamatban