Levelek a Rózsa utcából
Hazavezérlő csillagok alatt

Biztos vagyok benne, hogy ezeken a július végi, augusztus elejei meleg estéken sokan tekintettünk fel az égboltra, felidézve, milyen is volt a csillagok állása gyermekkorunkban annak a Fehér Ferenc által megfogalmazott gondolatnak a bizonyításaként is, hogy a csillagok haza vezérelnek, és hogy az ifjúságunk során a szülőföldön szerzett élmények nem vesznek feledőbe. Sejtem, hogy az ismerős ég alatt sokan voltunk részesei szép és felemelő, netán a politikával harmonizáló vagy éppen szembe menő eseményeknek és magánéleti élményeknek, amelyek megerősítettek bennünket.

Jómagam lakodalomban voltam Horgoson és Hármas találkozón Bezdánban, s megérezhettem a Duna illatát is Újvidéken.

Amikor Németországban rácsodálkoztam, hogy az emberek mennyire szeretik a kirakodó vásárokat és a szabad ég alatt, evéssel és ivással egybekötött fesztiválokat, akkor éreztem át igazán, hogy a mi falusi búcsújaink vendégváró készülődései, az ünnepi miséken való közös részvétel és az utána következő vásári kavalkád, a felnövő gyerekek verkli zenével párosuló körhinta-élménye mind-mind ember-erősítő, az állandóság biztonságát sugalló élmény, amely része az oly fontos önmegvalósításnak. Jó szervezőnek, jó vendéglátónak lenni és a másik ember számára maradandó élményt nyújtani kiteljesedés, ami által jobb lesz aki ad, és jobb lesz, aki kap.

Egy jó lakodalom rokonaink s barátaink társaságában mindenképpen megerősítő élmény. A zene, amire őseink is mulattak, és a zene, amitől a szomszédaink válnak vidámabbá napokig a fülünkbe cseng, emlékeztetve hogy egy fiatal pár nagy napjának, s ez által az érintett családok jövőt megalapozó eseményének a részesei voltunk. Horgoson, a Vadászházban, a hatalmas park fái alatti vidám éjszakában végre sokan lehettünk együtt, pótolva az elmulasztottakat és hitet téve a folytatásban.

Amikor 16 évvel ezelőtt, 2005-ben Bezdánban lelkes civilek a helyi vezetőséggel együttműködve megszervezték az első Hármas találkozót, a nagy sokaságot vonzó rendezvény a szerb, a horvát és a magyar nemzet évszázados együttélését, ugyanakkor az évszázadok során is megmaradt kulturális sokszínűségét hivatott bemutatni, de egyfajta jellé is vált, hogy bár a térségben Jugoszlávia szétesésével hármas határ jött létre, a örök emberi kapcsolatok megmaradtak. Tíz évvel a délszláv háborút lezáró daytoni megállapodás után itt, a bezdáni csatorna parton nyílt lehetőség akkoriban, hogy a ma három országhatárral elválasztott, de egységes Duna-menti térség (hogy csak a közös árvízvédelem fontosságára utaljak) lakossága együtt legyen, búfelejtő percekben is. S mindebből a politikusok is meríthettek.

Most is így volt, az idei sorrendben 16. találkozón, bár a járvány és az utazást gátló határhelyzet óvatosságra intett és nem mindenki jött el, aki szeretett volna és akit vártak. De a kulturális és gasztronómiai élményen, a kézművesek munkáira való rácsodálkozáson túlmenően mégis volt alkalom várt és váratlan találkozásokra, az emberi kapcsolatok megerősítésére – ami végső soron az igazi lényege minden ilyen rendezvénynek. Különösen, hogy nagyon sokan élnek ideiglenesen külföldön, és a nyár e nagy eseményére időzített hazalátogatás szélesítette a személyes kapcsolatok életben tartásának a lehetőségét. S a háttérben ott voltak az italt-ételt kínáló, többnyire a vendég falvakat képviselő vendéglátósok, akiknek cégére az identitásukat jelző kötény volt.

Erre a kötényre, és a falumra nem szabad szégyent hoznom, a legjobbat kell adnom minden ilyen alkalommal itt és más falunapokon is, évtizedek óta – magyarázta egy kedves őszülő férfi, miközben bennünket paprikással kínált, a mellettünk ülő belgrádi házaspárt pedig sült hallal. Lelkesedése rátelepedett a nagy asztalra, s gondolkodást jelző csend lett belőle. A belgrádi családhoz tartozó egyik fiatal lány törte meg a csendet, mondván: egyre jobban szeret falura jönni, és egyre jobban szereti a falusi embereket az őszinteségük, lelkesedésük és nyitottságuk miatt.

S ahogy később ott ültünk a hazavezérlő csillagok alatt, egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy ez a mondat a legfontosabb üzenete az aktuális politikákkal harmonizáló vagy éppen szemben álló rendezvényeknek, amelyek akarva-akaratlanul felszínre hozzák az élet alapvető örömeit és az önmegvalósítást is jelentő emberi tartást.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Mobillal és vakcinával - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 24.
[ 11:45 ]
Másan, gazdagabban - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 14.
[ 11:52 ]
Szomszédság - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 9.
[ 16:05 ]
Ha az ember lelki világában elrendeződtek a dolgok és belső énje a nyugalom szigetén érzi magát, akkor rendben van az élete még akkor is, ha a külvilágból olyan veszélyek leselkednek rá, mint a nemzeti alapon történő üldöztetés, a járványveszély, vagy éppen a migráció, aminek okán joggal féltjük szerény kis...
2021. AUGUSZTUS 27.
[ 17:38 ]
Bonaparte Napoleon – feljegyzések szerint – valamikor több mint 200 évvel ezelőtt azt mondta, hogy a matematika fejlődése és tökéletesedése összefügg az állam jólétével. Így 200 év után is igazat kell adnunk neki, hiszen matematika nélkül nem lenne informatika, kibernetika, digitalizáció, és az általuk lehetővé vált...
2021. AUGUSZTUS 18.
[ 15:52 ]
Szerbiában az idén is lehet pályázni vissza nem térítendő támogatásra, falusi ház vásárlása céljából. Aki eleget tesz a feltételeknek (45 évnél fiatalabb, házastársi vagy élettársi viszonyban élő, egyedülálló szülő vagy több generációs parasztcsalád tagja), az 10 ezer euró állami támogatást kaphat. A...
2021. AUGUSZTUS 12.
[ 16:52 ]
Beolvasás folyamatban