Levelek a Rózsa utcából
3,7 milliárdos bevésődés

Régi levél érkezésének a pillanata jutott az eszembe. Inflációs és háborús időket éltünk, a levél Németországból jött, benne 10 márkával, ami akkor egy hónapi bőséges megélhetést jelentett. Istenem, a délszláv háború idején gyakorlatilag nagyon szegények voltunk! Elértéktelenedett, egy kiló almát érő fizetésekkel…

Mindeközben egy állam felbecsülhetetlenül sok pénzzel rendelkezik, még akkor is, ha szegény ország. Ezért figyelünk oda ösztönösen napi bajainkból fakadó szükségletekből kifolyólag, hogy mit mondanak a miniszterek például árak alakulásáról, minimálbérekről, nyugdíjakról…Az államnak mindig van pénze arra, amire akarja, akár eladósodás árán is. Ha pedig eladósodik, a hitelezők veszik át az irányítást a háttérből, és olyasmikre veszik rá a vezetést, aminek kárát a legtöbbször megintcsak a legkevesebb pénzből élők érzik meg igazán. Elbocsátások, drasztikus bércsökkentés, juttatások megvonása, adók és “levegőadók” bevezetése – rémálom, láttunk már ilyet. Ilyenkor kifelé tekingetünk, a menjünk-maradjunk örök kérdése kiéleződik, s ösztönösen a külföldre figyelünk. Napjainkban ebben a vonatkozásban már nem is érdekes, hogy országunk tagja-e az EU-nak vagy sem, hiszen anyagiak tekintetében nincs egyenlőség az EU-ban sem, és a háttérben álló pénzhatalom abban érdekelt, hogy az ide hozott cégeikben (is) minél kevesebb pénzért dolgozzunk. A kifelé tekintés a biztonságérzet igényéből fakad.

Megtapasztalhattuk, hogy a legnehezebb időkben a szegények között is azok éltek jobban, akiknek rokonuk vagy közeli családtagjuk dolgozott a nyugati országok valamelyikében és rendszeresen küldte a pénzt az itthon ragadtaknak. Ismertem egy újvidéki családot, akinek tagjai ausztrál ügynökséggel működtek együtt a délszláv háború legnehezebb időszakaiban, s a mérhetetlen infláció közepette is megoldották valami módon, hogy az Ausztráliában befizetett dollárt pár nap alatt megkapja az újvidéki rokon. Mondták is a közgazdászok akkoriban, hogy a levelekben postai úton, nyugati “futárszolgálattal” és más ügyeskedéssel az országba érkező 10-20-50, netán 100 márkás ajándékok mentették meg az éhhaláltól az embereket.

Most, közel harminc év után, 2021. szeptemberében Ukrajnában fogalmaznak meg valami hasonlót: a nyugaton dolgozó ukrán vendégmunkások éltetik az országban a kereskedelmet, a haza utalt pénzek nélkül a családok csak tengődnének.

Szerbiában a külföldön dolgozó szerb állampolgárok révén nemzeti banki hivatalos adatok szerint korábban évi 3,7 milliárd euró érkezett, viszont tavaly, valószínűleg a pandémia miatt, 3,1 milliárd euró, ami így is tetemes összeg. Az effajta pénzmozgás egészen biztosan megmarad akkor is, ha Szerbia európai uniós tag lesz (ha lesz), hiszen a családok egymás közti kisegítésének a hagyománya mélyen bevésődött. Ez ugyan kevésbé fontos aspektusa a tagságnak, mert mégiscsak az itthoni boldogulás a lényeg, aminek előfeltétele, hogy az egész régióban, miután pontot tettünk a múltra, egy nyitottabb életteret teremtsünk meg. Az EU ez idáig nem sietett ezzel, nem is csoda, hogy megszületett a Nyitott Balkán kezdeményezés, mert ki akar tétlenül várni újabbnál újabb feltételekre? Viszont képbe jött ismét Afganisztán és a szeptember 1-jei Bledi Stratégiai Fórum, ahol ismételten kimondták, hogy a schengeni határok védelme tekintetében megnövekedett a Nyugat-Balkán szerepe a várható tömeges bevándorlás miatt.

Magától értetődő tehát, amit Várhelyi Olivér bővítési biztos jelentett be bledi fórum után a minap, hogy az EU tagországok és a Nyugat-Balkán országai októberben csúcstalálkozót tartanak a bővítésről, együttműködésről, gazdasági potenciálok kihasználásáról, kereskedelemről… Hogy mi lesz az eredménye, nagy kérdőjel. De ha meggyőződéssel teszik, amit a politikusok általában mondanak, hogy országukat és a népet szolgálják a válságok leküzdésére képessé váló Európai Unióban is, akkor talán a közeledés és a valós problémamegoldás lesz a jellemző, nem pedig a vádaskodás, s jöhetnek a tettek! Az évtizedes gyakorlatok miatt itt nálunk majd a továbbiakban is megmarad a bevésődött gyakorlat, hogy az egyszerű emberek nyugati keresetéből jusson az itthoni rokonoknak is, ami szép gesztus lesz a jövőben is, de mégis itt az ideje, hogy ez ne létszükséglet legyen, hanem csupán a rokoni szeretet egyfajta megnyilvánulása kölcsönösség alapján.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Mobillal és vakcinával - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 24.
[ 11:45 ]
Másan, gazdagabban - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 14.
[ 11:52 ]
Szomszédság - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 9.
[ 16:05 ]
Bonaparte Napoleon – feljegyzések szerint – valamikor több mint 200 évvel ezelőtt azt mondta, hogy a matematika fejlődése és tökéletesedése összefügg az állam jólétével. Így 200 év után is igazat kell adnunk neki, hiszen matematika nélkül nem lenne informatika, kibernetika, digitalizáció, és az általuk lehetővé vált...
2021. AUGUSZTUS 18.
[ 15:52 ]
Szerbiában az idén is lehet pályázni vissza nem térítendő támogatásra, falusi ház vásárlása céljából. Aki eleget tesz a feltételeknek (45 évnél fiatalabb, házastársi vagy élettársi viszonyban élő, egyedülálló szülő vagy több generációs parasztcsalád tagja), az 10 ezer euró állami támogatást kaphat. A...
2021. AUGUSZTUS 12.
[ 16:52 ]
Biztos vagyok benne, hogy ezeken a július végi, augusztus elejei meleg estéken sokan tekintettünk fel az égboltra, felidézve, milyen is volt a csillagok állása gyermekkorunkban annak a Fehér Ferenc által megfogalmazott gondolatnak a bizonyításaként is, hogy a csillagok haza vezérelnek, és hogy az ifjúságunk során a...
2021. AUGUSZTUS 4.
[ 17:39 ]
Beolvasás folyamatban