Levelek a Rózsa utcából
Szomszédság

Amikor a magyarok körében elterjedt a szólás, hogy rossz szomszédság török átok, bizonyára nem a politikára gondoltak, ámbár történelmi távlatokban nézve is fontos volt a politika a kisember számára is, főleg az, hogy országa mely más nemzetekkel határos.

Ezen gondolkodom, ahogy szépen suhan az autó a bezdáni határban a Gákova felé vezető keskeny úton – merthogy vasárnap délután lévén Béreg-Hercegszántó helyett a Rastina-Bácsszentgyörgy átkelőt választottuk a gyors átjutás reményében.

Ragyog a nap, kék az ég, s ahogy elhagyjuk a gákovai temetőt és már a kövezett útú főutcán is átdöcögünk (milyen dicséretes, hogy nem aszfaltozták le ezt a falu korábbi lakói által létre hozott ősi kincset), inkább elhallgatok, mintsem útitársaimat szomorítsam. Nézem a magyar határ felé terjedő szántókat és akarva-akaratlanul azok jutnak eszembe, akik ezeken a földeken rémisztő fagyban, a még kint maradt kukoricaszárak és kupacok között araszolva próbáltak átjutni a határon a németek büntetésére itt létre hozott koncentrációs táborból menekülve 74-76 évvel ezelőtt úgy, hogy üldözőik közül senki se lássa őket. A leírásokból tudjuk, hogy túl a szomszédban, az akkori Magyarországon egy ideig valóban védelemre leltek, s aki átjutott a határon, az megmenekült. No, nem elsősorban az állam általi védelemnek köszönhetően, valójában a határ mentén élő magyarok, szerbek, sokácok befogadó jóindulata mentette meg őket fagytól éhhaláltól, kimerüléstől.

Ments meg Isten az olyan időktől, amikor menekülni kell. A határok legyenek csak arra valók, amiért kialakultak a történelem során: egy-egy ország szuverenitásának és integritásának a keretei, s ne a bajok elöli menekülés előtti akadályok elemei.

Ezen a határon itt előttünk ezúttal gyorsan átjutunk, az ellenőrzés most csak formalitás, és jó, hogy így van, s jó, ha így lesz – sőt, még jobb, ha nem is lesz - , s akkor az utazáshoz választott útirányt nem a határon való várható várakozás határozza meg elsősorban, hanem a szabad választás lehetősége és az úti cél közelsége.

Most volt a szerb-magyar kormánycsúcs (szeptember 7-én és 8-án Budapesten), s mint sokszor az ilyen találkozókon, a média híreiből kiolvasható, hogy ezúttal is szó volt a két ország közötti határ átjárhatóságáról csakúgy, mint a hétköznapi embert is érintő (munkahely- és munkalehetőséggel összefüggő) gazdasági kapcsolatokról, továbbá ezekről az unalmas és sokszor óriási gátat (és több órás várakozást igénylő) határellenőrzésekről is.

Na és még két dologról, ami már évek óta settenkedő téma, de talán valóság lesz.

Egyik a Szabadka és Szeged közötti vasútvonal, amelyen úgy utazunk majdan, mint a repülőben: belépéskor gyorsan leellenőriznek, s aztán már csak ki kell szállnunk, ügyet sem vetve arra, hogy átmentünk-e a határon vagy sem. S ha az építkezés folytatódik, ugyanez lesz Szabadkáról Baja irányába is – talán.

A másik határtörlő lehetőség a Budapest-Belgrád utasszállító hajóforgalom lehet, amelyben bizonyára az idegenforgalmi irodák és a turizmushoz kapcsolódó ágazatok az érdekeltek elsősorban, de ide tenném a hozzám hasonlók apró kis önző emberkék reményeit is, hogy Budapesten beszállunk, Bezdánban, Apatinban vagy Újvidéken pedig kiszállunk és otthonról megérkezünk haza, miközben gyönyörködünk a Duna mentében. Nem utópia, volt már ilyen, az idősebbek biztosan emlékeznek rá a még idősebbek elbeszéléseiből, hogy járt erre hajó kofferes utasokkal is a múltban is, miért ne lehetne akkor ez a mában is, különösen, hogy a Belgrád-Budapest gyorsvasúti járat még várat magára.

A sajtó mostanában szívesen idézte egy európai kutatóintézet, a CEPER (Central European Perspectives) mostanra, a budapesti szerb-magyar együttes kormányülésre időzített kutatásának eredményeit, miszerint a szerbek jó véleménnyel vannak a magyarokról, (2020-ban 60, 2021-ben 68 százalékuk), aminek hátterében a jó államközi kapcsolatok is állhatnak, de a pozitív vélemények annak tudatát is tartalmazzák, hogy Magyarország befektetői által a szerbek számára is emberközelbe kerültek a munkavállalási lehetőségek. A kutatás szerint a szerbekről alkotott pozitív kép kialakulóban van a magyarok körében is (valahol 40 százalékon áll), ámbár az emlékezetben még mindig él a vajdasági magyarok elleni, egészen a 2010-es évek elejéig tartó támadások emléke.

S akkor - rájátszva az imént idézett kutatás eredményeire - visszatérnék sokunk egyik alapproblémájára, a határok könnyű átjárhatóságára. Minél egyszerűbb és gyorsabb lesz ez, annál erősebb lesz az alulról építkező pozitív kép is a beígért sikertörténetről, amelyet a múltból tanulva írnak a közeli szomszédsághoz tartozó szomszédok.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Mobillal és vakcinával - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 24.
[ 11:45 ]
Másan, gazdagabban - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 14.
[ 11:52 ]
Bonaparte Napoleon – feljegyzések szerint – valamikor több mint 200 évvel ezelőtt azt mondta, hogy a matematika fejlődése és tökéletesedése összefügg az állam jólétével. Így 200 év után is igazat kell adnunk neki, hiszen matematika nélkül nem lenne informatika, kibernetika, digitalizáció, és az általuk lehetővé vált...
2021. AUGUSZTUS 18.
[ 15:52 ]
Szerbiában az idén is lehet pályázni vissza nem térítendő támogatásra, falusi ház vásárlása céljából. Aki eleget tesz a feltételeknek (45 évnél fiatalabb, házastársi vagy élettársi viszonyban élő, egyedülálló szülő vagy több generációs parasztcsalád tagja), az 10 ezer euró állami támogatást kaphat. A...
2021. AUGUSZTUS 12.
[ 16:52 ]
Biztos vagyok benne, hogy ezeken a július végi, augusztus elejei meleg estéken sokan tekintettünk fel az égboltra, felidézve, milyen is volt a csillagok állása gyermekkorunkban annak a Fehér Ferenc által megfogalmazott gondolatnak a bizonyításaként is, hogy a csillagok haza vezérelnek, és hogy az ifjúságunk során a...
2021. AUGUSZTUS 4.
[ 17:39 ]
Beolvasás folyamatban