Levelek a Rózsa utcából
Félünk és megijedünk

Most megint volt egy nagy ijedelem a migráció miatt. Nem a lengyelországi határhelyzet okán, mert az egy fájdalmas história, amikor kiszolgáltatott emberekkel manipulálnak magasabb szintű politikai haszonszerzés céljával. Az ijedelem itt volt, azok körében, akik a magyar-szerb határnál levő Béreg és a Zombor városa közötti vonalon utaznak olykor vagy rendszeresen.

Mint tudjuk, a közösségi oldalak világában gyorsan terjednek a hírek – igazak és álhírek egyaránt -, s megelőznek hivatalos közleményeket, újságírói jelentéseket is. Sőt, hírforrássá váltak a média számára, amit mi sem bizonyít jobban, mint a hivatkozások, hogy bizonyos politikus, vagy diplomata stb. mit közölt a közösségi oldalán. A hivatkozási alap tehát a közösségi oldal, nem közvetlenül az illető. Megszoktuk már ezt a gyakorlatot, elfogadjuk az ilyen híreket, s megy tovább az élet.

Ezért hiszünk el igaznak könnyűszerrel más bejegyzéseket is. A minap valaki megosztott egy fotót arról, miszerint a Béreg és Zombor közötti közúton kora reggel migránsok feltartóztattak egy munkásnőket szállító autóbuszt, és mérgükben a buszt az árokba tolták utasaival együtt. Később a hírportálok cáfolatából kiderült, hogy mindez nem felel meg a valóságnak, a buszt nem migránsok veszélyeztették, hanem a sofőr hibájából vagy puszta meghibásodás miatt leszaladt az útról…

A történet – ismételten - mégis elindított egy gondolatmenetet arról, hogy a környékbeli lakosság mennyire van biztonságban a Zombor peremrészében, a Sikarában elszállásolt migránsok miatt?

Mert az emberek nem csak a monitorokat bámulják hírekre vadászva, hanem a saját szemükkel is megtapasztalják az állapotokat, nevezetesen, hogy mennyi idegen ember járkál Zombor utcáin nap mint nap, vagy hogy mennyien tanyáznak az Odisejában, egy valaha volt híres étterem magára hagyott épületében a kozarai erdő néptelen peremén, közvetlenül a főút mellett. Mindenki sejti, hogy az idegenekben az évek során óriási feszültség gyűlt fel. Mert a vándoroknak is nehéz: próbálkoznak bejutni a hőn áhított nyugati államokba, de sehogy sem sikerül. Az akadályok dühítik és elkeserítik őket. Ennek alapján aztán kialakul a kép róluk, mint vélt vagy valós veszélyforrásról: hogy jobb nem találkozni velük az utcán, jobb messze elkerülni a csoportjaikat, sőt, hogy ha az út mentén “ilyen támadásokra is készek”, akkor már autóval is veszélyes közlekedni, ha netán az erdő között oda állnak elénk egy nagy csoportban…

Megoldás pedig évek óta nincs, valójában nem is tudni, mire várhatnak, amikor eljutottak Szerbiába, ha innen csak az illegális továbbjutás marad…

Az EU Bírósága a napokban úgy ítélte meg, hogy sérti az uniós jogot, amikor Magyarország szankcionálja az illegális bevándorlóknak nyújtott segítségnyújtást, és csak azok számára teszi lehetővé a nemzetközi védelem eljárását, akik közvetlenül nem biztonságos országból érkeznek. Az álláspont közvetlenül érinti a Szerbiában várakozó migránsokat, hiszen magyar megítélés szerint Szerbia biztonságos ország.

Eközben ismert, hogy a vándorok Szerbiában is beadhatják a menedékkérelmet, ezzel a lehetőséggel pedig nagyon kevesen élnek a becslések szerint mintegy 6 ezer itt tartózkodó közül. Találtam egy kimutatást az év elejétől, miszerint, amikor megkérdezték őket, 2830-an válaszolták azt, hogy menedékjogot kérnek, de a valóságban ezt csak 144-en tették meg, közülük 29-en kaptak pozitív választ. A szerb hatóságok tehát ennyiük esetében értékelték úgy, hogy valóban menekültek. A többi valószínűleg gazdasági bevándorló. Ha pedig gazdasági bevándorló, és akikről az EU illetékes politikusai azt állítják, hogy szükség van rájuk, akkor az emberi jogokkal kapcsolatos képmutatás helyett egyszerűen, humánusan el kellene szállítani őket oda, ahol kellenek.

A svéd Ylva Johansson uniós belügyi biztos (belügyminiszter) az Európai Migrációs Fórumon október 27-én mondta, hogy kellenek a migránsok a koronavírus elleni harcban az egészségügyben, a gazdaságban és a gazdaság járvány utáni helyreállításban – s azóta is hagyja őket vándorolni a bizonytalan és fagyos vándorúton, befogadás-szervezés nem történik. S bár nekünk is lennének emberi jogaink, bennünket is hagy további bizonytalanságban és igen gyakran az ismeretlenektől való félelemben élni, ami nem csak álhírek alapján keletkezik, hanem hivatalosan is megerősített bűncselekmények okán is.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Egy este Zomborban - illusztráció
2022. JÚNIUS 27.
[ 16:54 ]
Euforikus párhuzam - illusztráció
2022. JÚNIUS 16.
[ 16:22 ]
Nem tudunk elszakadni az orosz-ukrán háború témájától még egyszerű kávézgaztásaink közben sem. Értékelünk, kommentálunk, felidézzük a mi háborús érzéseinket, beleéljük magunkat a mások helyzetébe. Falun élve mindenki mindent tud a másikról. Igy könnyen elképzelhető, hogy gyorsan híre megy annak a helyzetnek,...
2022. MÁJUS 26.
[ 15:53 ]
Miután valóságos üzengetési csata alakult ki arról, hogy Magyarországnak voltak-e tengerei és elvették-e tőle, illetve, hogy Fiume/Rijeka volt-e magyar egyáltalán, különleges fontosságúnak tűnik a május 17-én közzé tett hír, amely szerint Andrej Plenković horvát miniszterelnök Orbán Viktornak a negyedik, megszakítás...
2022. MÁJUS 18.
[ 13:52 ]
Vitathatatlan, hogy a nyugat-európai államok példaképként álltak előttünk még a régi titói Jugoszláviában is, amikor a magas életszínvonalról, emberi szabadságról, a szabad mozgásról álmodoztunk. S amikor a piros útlevél megnyitotta a határokat, azoknak a körében is volt mire irigykedni a megálmodott Nyugaton, akik...
2022. MÁJUS 9.
[ 14:48 ]
Beolvasás folyamatban