Levelek a Rózsa utcából
Vagy és vagy között

Az előző impressziók sokban meghatározzák a későbbi percepciót. Nem okoskodni szeretnék ezzel a mondattal, ez csupán magyarázatként szolgál, hogy egy kivételes alkalommal, a Planet Budapest 2021 Fenntarthatósági Expó és Világtalálkozó során a kiállítótermekben miért figyeltem épp a vízre, mint pótolhatatlan természeti kincsünkre és a téves beavatkozások miatti károkra, aszályra, ivóvízmérgezésre, és a tudományt és kivételes elméket dicsérő megoldásokra.

Az impresszió adott. Ezekben a napokban szinte mindenkit elér a Rio Tinto multicég szerbiai jelenléte, s ha nem is közvetlenül – de vele is összefüggésben – a kisajátítási törvény elfogadása miatti tiltakozások sora.

Amikor több mint egy évtizede elkezdtek cikkezni arról, hogy Szerbia gazdag lítium lelőhelyben, sokan mindezt aranybányákkal hozták párhuzamba. Igen, történt ez a jelen kormány ideje előtt sokkal előbb. 2011-ből is fellelhetőek az ország meggazdagodását előrevetítő cikkek, de keresés közben rátaláltam a Boomberg hírügynökség egy 2019-es írására is, amely szerint a lítium iránti kereslet – az elektromos eszközökben, mobiltelefonokban, autókban stb. használatos akkumulátorok iránti növekvő igények miatt – az elkövetkező 11 évben a nyolcszorosára emelkedik, s ezért bizonyos cégek arra serkentik a Rio Tinto csoportot, hogy fokozza a kitermelést Szerbiában. A kitermeléssel kapcsolatban – a cikkhez viszonyítva két évvel később – komoly tiltakozásokat szerveztek a környezetvédők a Jadar folyó völgyében, Loznica környékén gazdálkodók aggályaira hivatkozva, hogy környékükön a lítium kitermelése szennyezi a környezetet, a talajt és a vizet egyaránt. S ezzel kapcsolatban került előtérbe a kisajátítási törvény miatti tiltakozások sorozata is.

S a tiltakozásokról – természetesen – főként az internet közvetítésével értesülünk, “lítiumos” mobiltelefonunkon… (Vajon mire mennénk nélküle?)

Vagy kitermelés és gazdasági fejlődés (rövid távú általános gazdagodás), vagy ökológiai katasztrófa! Erre a vagy-vagyra jutottunk. A köztes választásnak a hiánya késztetett arra, hogy a Planet 2021-en az újításokat és találmányokat szemlélve valami módon a magam megnyugtatására keressek reményeket, hogy az emberi tudás és képességek halmaza tud megoldást találni a legkiélezettebb helyzetekben is.

Én még azok közé tartozom, akik gyerekkorukban kútból húzták föl a vizet a főzéshez, fürdéshez, mosáshoz, sőt ivóvízként is az alig 5-6 vagy esetleg 10 méter mélyből merített vizet fogyasztottuk, és nem volt semmi bajunk. Igaz, évente jött a mesterember, aki az erős láncon – amelyen a merítő-vödör is lógott – szép óvatosan leereszkedett és kitisztította az alját a lerakódásoktól, eligazította a tiszta homokréteget, hogy az egyfajta szűrőként és derítő berendezésként szolgáljon bennünket az elkövetkező egy-két évben.

Aki vödörrel szállítja a vizet, megtanul takarékoskodni is vele, hiszen a 10-15 liternek súlya van még akkor is, ha felnövő gyerekként erősnek érezzük magunkat. gy aztán nagyon vigyázva cipeltük a vödröket a kert végébe, a palántákat locsolni. A fél literes bögre volt a mérce, ennyi jutott minden tőre, miközben vigyáztunk minden cseppre. Nem takarékosságból, hanem a magunk munkáját könnyítve. Aztán a falunkba is megalakultak a mikro vízközösségek, a kiépített ivóvízhálózat csöveibe mindannyiunk számára egy közös pumpa nyomta a vizet, amit immáron kevésbé korlátozottan használhattunk locsolásra is. Aztán az alacsony nyomás miatt jöttek a bajok is, amire megoldás a víztorony lett. Kiváló víz folyik onnan, viszont a csövek ötven évesek, rozsdásak, tele lerakódással, egyfolytában sárga tőle a fehérneműnk, és mivel a kutakkal egy szintben álló pöcegödrök miatt most már finom kútvizet sem ihatunk, cipeljük az ásványvizes flakonokat, mint annak idején a vödröt… De most itt egy magyar találmány. Egy ehető gél, ami a vízcsövekbe jutva megtisztítja a vizet baktériumoktól, rozsdától, lerakódástól. Van egy másik találmány is, amivel víz nélkül moshatjuk az autónkat nanotechnológiás tisztítószer segítségével, ez pedig már a vízválság megoldása irányába hívja fel a figyelmet, hiszen alig néhány évtizeddel ezelőtt még nem gondolhattuk, hogy itt a mi házunk táján is szenvedni fogunk a vízhiány miatt (már vannak kisebb fél-sivatagos területeink). Kell tehát a vízpótlás, aminek egyik lehetősége a szennyvíz tisztítása. A kiállításon hallottam: vannak berendezések, amelyek a korábbi 20% helyett a szennyvíz 95% használhatóvá teszik és a tudományos-innovációs megoldásokkal megcélozták, hogy 2030-ban már 100%-os legyen a tisztítás.

Történik ez annak szükségletnek az értelmében, hogy ha probléma van, azt meg is oldjuk. Gondolom, a mostani tiltakozási hullám sem csak egyszerűen demonstráció, hanem egyben serkentés is, hogy a vagy-vagy helyzetből kiforrjon a megoldás is.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Álmunk, Európa - illusztráció
2022. MÁJUS 9.
[ 14:48 ]
Vagy-vagy - illusztráció
2022. ÁPRILIS 29.
[ 17:06 ]
Harmadnapon - illusztráció
2022. ÁPRILIS 15.
[ 20:19 ]
Annak volt igaza, aki rögtön elment, megérezve a háború előszelét – állapítom meg magamban, amikor az ukrajnai háború képeit, a civil áldozatokról készült szörnyű felvételeket és a menekültek arcát bámulva régvolt emlékek törnek fel. A délszláv háború kezdetének a kezdetén sokan voltak, akik azonnal...
2022. ÁPRILIS 8.
[ 16:10 ]
A bezdáni házunk szerény kis nappalijának a falán még mindig ott lóg dédapám, Szabó Sándor bekeretezett obsitos végelbocsátó levele, ami azt tanúsítja 1888-ban, hogy nevezett személy csaknem 18 évet szolgált katonaként a hazának. Szabó őseim szegények voltak, tehát eme szolgálat valóban a hazának szólt, a családnak...
2022. ÁPRILIS 1.
[ 18:12 ]
Épp most volt 23 éve, hogy 1999-ben elkezdtek bombázni bennünket. Bármennyire is bátornak mutatkoztak sokan akkoriban a Kis-Jugoszláviában és még a „Target” feliratú papírcetliket is kitűzték a kabátjukra, igazából senki sem akart célpont lenni egy értelmetlen pusztításban, ami után mégiscsak a tárgyalások és ENSZ...
2022. MÁRCIUS 25.
[ 15:56 ]
Beolvasás folyamatban