Levelek a Rózsa utcából
Uniós úton

Sokszor ismételt mondat a politikában, hogy az EU csak akkor válhat igazán erőssé, ha teljes mértékben integrálja a Nyugat-Balkánt – és vele együtt természetesen Szerbiát. Ebbe a “csomagba” magától értetődően a vajdasági magyarok is beletartoznak, akik – szintén politikusi megfogalmazással – segítséget is jelenthetnek a közeledési folyamatban, s akik valóban tudják, hogy a térség földrajzilag, történelmileg és gazdaságilag is összetartozik...

Tényként kezelhető a nyilatkozatokban megfogalmazott mondat, hogy a Nyugat-Balkánon Szerbia tett a legtöbbet azért, hogy megfeleljen a csatlakozási feltételeknek. Ennek elismerése lesz, hogy hosszú helyben topogás után a csatlakozási tárgyalásokban újabb fejezeteket, az új módszer szerint klasztert – nyitnak meg.

Az EU nagykövetei erről december 8-án döntöttek Brüsszelben, előrevetítve, hogy az úgynevezett 4. klaszter tartalmáról december 14-én kezdik a tárgyalásokat Szerbiával, támogatva ez által a közeledést és a zöld programok megvalósítását.

A bejelentés – hogy megnyitják a 4-es klasztert – azt sejteti, hogy van némi változás az Európai Bizottság bővítési politikájában. Ez a változás olyan sokáig váratott magára, hogy fásultság, fáradtság fogadja, távol mindenfajta lelkesedéstől. Ez talán még ránk, vajdasági magyarokra is jellemző, hiszen elsősorban magyarul kommunikálunk, és naponta jutnak el hozzánk hírek a magyar kormányzat és az Európai Bizottság, meg az Európai Bíróság igen gyakori éles üzengetéseiről, a kilátásba helyezett pénzbüntetésekről, az európai alapokban levő pénzek visszatartásáról stb., mert hogy Magyarország nem tesz eleget Brüsszel migrációs politikájának.

Szerbia viszont igyekszik eleget tenni az uniós migrációs politikának, a menekültközpontokban ellátja az itt-tartózkodókat, és ellentétben Magyarországgal – ahol státusuk elbírálásáig, az uniós bíróság múlt év végi elítélő döntéséig tranzitzónákban várakoztak - itt szabadon sétálnak az utcákon, sokszor megkeserítve a helyi lakosság életét és megsértve a helyiek emberi jogait. Az ez évi június 17-én aláírt szerződés értelmében az EU az elkövetkező években 11 millió eurót irányoz elő az országnak a bevándorlók ellátására és szakképzésére, ennek keretében pedig a migrációs útvonalakkal összefüggésben 2,3 millió eurót, ami alatt – dicséretére legyen mondva – Szerbia déli határainak a védelme is értendő, hiszen, legalábbis meglátásom szerint, Szerbia sem akar igazán bevándorló ország lenni.

Remények szerint tehát a közeledés pénzeket is hoz. A 4. klaszter megnyitásával kapcsolatosan is előrejelezték, hogy valójában a régi rendszer szerinti olyan fejezetekről van szó, amelyek a közlekedési politikára, energetikára, transz-európai hálózatok működtetésére, a környezetvédelemre és az éghajlatváltozásokra vonatkoznak, amire az unióban jelentős pénzeket irányoznak elő.

Volt júniusban egy felmérés, 40 szerbiai városban mintegy 1.200 embert kérdeztek az EU elfogadottságával kapcsolatban, és meglepetésre (a korábbi elutasítások ismeretében) kiderült, hogy a megkérdezettek 54% támogatja Szerbia csatlakozását, miközben egyharmada teljesen ellenzi. Ha tehát referendum lenne erről, sikeres is lehetne. A pozitív viszonyulás okai között az elemzők elsősorban azt a meggyőződést emelték ki, miszerint az EU adja a legnagyobb donációkat Szerbiának, s hogy komoly pénzek érkeznek fontos útvonalak és közutak építésére, aminek hasznát helyben érzi a lakosság.

Várhelyi Olivér bővítési biztos szerint is a balkáni országokban az EU-csatlakozás támogatását azért sikerült visszaszerezni , mert négy új alapelvre fektették a közeledést, pénzben kifejezve 30 milliárd euróra. Ennyit szánt az EU a nyugat-balkáni országok gazdasági fejlesztésére, mindenek előtt az energiaiparra, közlekedésre, zöld energiaforrások megteremtésére.

Ennek a pozitív folyamatnak a része az EU és Szerbia közötti, különleges támogatásokról szóló december 9-ei belgrádi megállapodás, amely szerint Szerbia plusz 10 millió eurót kap a pandémia következményeinek a felszámolására. Ennek keretében 4,5 millió eurót a lokális infrastruktúra fejlesztésére, a kis- és középvállalkozások támogatására szánnak, külön odafigyelve a gazdaságilag elmaradott önkormányzatokra.

Milliárdok és milliók. Számok és lépések. Az út hosszú. A 2014-ben megkezdett útnak csak alig több mint a fele van meg.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Álmunk, Európa - illusztráció
2022. MÁJUS 9.
[ 14:48 ]
Vagy-vagy - illusztráció
2022. ÁPRILIS 29.
[ 17:06 ]
Harmadnapon - illusztráció
2022. ÁPRILIS 15.
[ 20:19 ]
Annak volt igaza, aki rögtön elment, megérezve a háború előszelét – állapítom meg magamban, amikor az ukrajnai háború képeit, a civil áldozatokról készült szörnyű felvételeket és a menekültek arcát bámulva régvolt emlékek törnek fel. A délszláv háború kezdetének a kezdetén sokan voltak, akik azonnal...
2022. ÁPRILIS 8.
[ 16:10 ]
A bezdáni házunk szerény kis nappalijának a falán még mindig ott lóg dédapám, Szabó Sándor bekeretezett obsitos végelbocsátó levele, ami azt tanúsítja 1888-ban, hogy nevezett személy csaknem 18 évet szolgált katonaként a hazának. Szabó őseim szegények voltak, tehát eme szolgálat valóban a hazának szólt, a családnak...
2022. ÁPRILIS 1.
[ 18:12 ]
Épp most volt 23 éve, hogy 1999-ben elkezdtek bombázni bennünket. Bármennyire is bátornak mutatkoztak sokan akkoriban a Kis-Jugoszláviában és még a „Target” feliratú papírcetliket is kitűzték a kabátjukra, igazából senki sem akart célpont lenni egy értelmetlen pusztításban, ami után mégiscsak a tárgyalások és ENSZ...
2022. MÁRCIUS 25.
[ 15:56 ]
Beolvasás folyamatban