Levelek a Rózsa utcából
Borúra derű

Bort, búzát, békességet. Szeretem ezt a jókívánságot. Csak három szó, és benne van a harmónia, miközben találóan utal az emberi életet végigkísérő rituálékra, amelyek minden fontos szép esemény velejárói, és amelyeket – születésnap, névnap, tanév-vége, évforduló… - nem is szabad kihagyni még akkor sem, ha éppen mélyponton vagyunk. A rituálék, vagyis a jól bevált és megszokott cselekvési sorozatok problémás helyzetekben is fogódzót jelentenek.

Apropó, problémák. Lehet a helyzetünk bármilyen rossz, ha legalább három kiutat látunk, akkor máris jobban érezhetjük magunkat, hiszen ha megoldáskereséskor van mi közül választanunk, az máris biztonságérzettel tölt el. A választási lehetőségeinket általában negatív és pozitív hatásuk szerint mérlegeljük, s így találjuk meg a legnyomósabb okokat, amelyek egyik vagy a másik út mellett szólnak. S amikor megvan a döntés – igaz, a legtöbbször a belső hang sugallatára – akkor az első nagy megkönnyebbülés után mehetünk a választott úton, s lassan-lassan helyreáll az egyensúly is az életünkben.

Minden ember életében történnek nagy elhatározások, s nem feltétlenül újévkor. Vagy ha éppen az új esztendőre időzítenénk a döntések meghozatalát, az mégsem a dátumok függvénye, mert a beteljesülést általában felülírja az élet. Emlékezzünk csak: az Egészségügyi Világszervezet 2020. március 11-én nyilvánította világjárvánnyá a koronavírus terjedését és ezzel – az államok által elrendelt korlátozásokkal és az egyéni óvatosságból fakadó új viselkedési formákkal – teljes egészében megváltoztatta az egyes ember életét, netán utazási, továbbkézési terveit vagy az életmódváltásra vonatkozó igéreteit. Így történt, hogy nem csak a politikusok nem találkozhattak személyesen (fel is értékelődtek a video-konferenciákat támogató háttércégek), hanem mi mindannyian kerültük a találkozásokat nem elsősorban magunk miatt, hanem abból adódó félelmünkből is, nehogy kárt okozzunk másoknak. Ilyen körülmények között le is szűkült a kommunikáció, ám ha valami adódott, a “három kiút” elve mindezek ellenére érvényesíthető volt, mert az élet nem állt le, szerencsére. A körülményeket nézve nem sokkal jobb lett 2021 sem, hiszen a járvány folytatódott. Viszont most már többet tudtunk a láthatatlan halálos ellenségről és a védőoltások után kissé erődödött a biztonságérzetünk.

A járvány az életmódunkat, de a pénz útját is megváltoztatta, ezt mi sem szemléltette jobban egy amerikai adatnál, miszerint az USA szenátusa 2021 márciusában a járvány következményeinek felszámolására egy ide vágó törvénnyel 1 900 milliárd dollár segélyt irányzott elő (akkora összeg, hogy elképzelni sem lehet!) az élet biztonságosabbá tétele érdekében. Nem sokra rá az általános biztonságra vonatkoztatva is történt egy fontos esemény: június 16-án Genfben találkozott Vlagyimir Putyin orosz, és Joe Biden amerikai elnök. (Sajnos a folytatás már nem ennyire biztató, hiszen az afganisztáni kivonulás újabb válságot és menekülthullámot idézett elő, a decemberi hírek pedig a folytonos ukrán-orosz feszültség újabb kiéleződéséről és háborús veszélyekről szólnak.)

A járvány ideje az ismeretlen halálos veszélyről, a világpolitika viszont ez idő alatt is az ismert biztonsági fenyegetésekről (fegyverkezésről, hadiipari egyezkedésekről stb.) szól tehát. A két szuperhatalom szemben állása napjainkra is jellemző, nem csak a hidegháborű idejére. Hidegháború? Így jellemeztük a második világháború utáni, feszültséggel teli időszakot, pedig ha jól belegondolunk, nem is volt annyira “hideg”, hiszen ez idő alatt mindössze 26 nap volt a földkeregségen, amikor nem volt háború. Ezért "a bort, búzát, békességet!" kívánság mindig is aktuális volt nem csak a magánéletben, hanem a politikusi találkozókon is, utóbbiakon azonban teljesen formális mivoltában, mivel a “nagy politika” lényege és természete nem sokat változott évezredek során sem, s így lesz ez a jövőben is, sajnos.

Ezért marad saját felelősségünk tudatában mindannyiunk számára az alkalmazkodás és a lehetőségek mérlegelése, a legalább három kiút keresése és a legjobb megtalálása, amikor problémát látunk. S közben ne hagyjon el az életkedvünk, mint ahogy Kölcsey Ferenc iz üzeni Bordalában 1822-ből: “Éld a jelenlét/Percét s óráját,/Együtt lefutja/Jó s rossz pályáját,/S együtt húny véled./Igyunk derűre,/Igyunk borúra,/Ugy is hol kedvre,/Ugy is hol búra/Fordul az élet!”

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Álmunk, Európa - illusztráció
2022. MÁJUS 9.
[ 14:48 ]
Vagy-vagy - illusztráció
2022. ÁPRILIS 29.
[ 17:06 ]
Harmadnapon - illusztráció
2022. ÁPRILIS 15.
[ 20:19 ]
Annak volt igaza, aki rögtön elment, megérezve a háború előszelét – állapítom meg magamban, amikor az ukrajnai háború képeit, a civil áldozatokról készült szörnyű felvételeket és a menekültek arcát bámulva régvolt emlékek törnek fel. A délszláv háború kezdetének a kezdetén sokan voltak, akik azonnal...
2022. ÁPRILIS 8.
[ 16:10 ]
A bezdáni házunk szerény kis nappalijának a falán még mindig ott lóg dédapám, Szabó Sándor bekeretezett obsitos végelbocsátó levele, ami azt tanúsítja 1888-ban, hogy nevezett személy csaknem 18 évet szolgált katonaként a hazának. Szabó őseim szegények voltak, tehát eme szolgálat valóban a hazának szólt, a családnak...
2022. ÁPRILIS 1.
[ 18:12 ]
Épp most volt 23 éve, hogy 1999-ben elkezdtek bombázni bennünket. Bármennyire is bátornak mutatkoztak sokan akkoriban a Kis-Jugoszláviában és még a „Target” feliratú papírcetliket is kitűzték a kabátjukra, igazából senki sem akart célpont lenni egy értelmetlen pusztításban, ami után mégiscsak a tárgyalások és ENSZ...
2022. MÁRCIUS 25.
[ 15:56 ]
Beolvasás folyamatban