Levelek a Rózsa utcából
Betelepítések, kitelepítések...

Van a magyar politikai közbeszédben egy gyakorta elhangzó mondat, miszerint a magyaroknak joguk van eldönteniük, hogy kikkel akarnak élni.

Aktuális politikai állásfoglalást tükröz: a messziről jött, csupa katonakorú idegen férfi-vándor korlátlan befogadását ellenző elszánt politikai akaratra utal, szembe menve azokkal az álszent állításokkal, hogy az EU országainak be kell fogadniuk a vándorokat, merthogy bajban vannak, és egyébként is jó, hogy jöttek, mert jó munkaerő-pótlók lehetnek... Eközben áll a bál a francia-brit partokon,ahol Franciaországból Nagy Britanniába igyekeznek csónakokon, életük kockáztatása árán is a bevándorlók, miközben a szigetország a Brexit után elvben nem is küldheti vissza az EU-ba az érkezőket, viszont jogosan teszi fel a kérdést, hogy a migránsoknak már az EU sem jó? Vagyis nyilvánvalóan másról van itt szó: az emberi jogok határtalanságának folytonosan hangoztatott elve a katonakorú férfiak betelepítése esetében hátsó szándékokra utal.

Ha belegondolunk, az elmúlt évszázadokban kevés időszak volt, amikor a magyarok a saját államuk keretein belül döntötték el, hogy kivel éljenek. A jelenben a kialakult honi állapotok tiszteletben tartásával és tiszteletével jogi és erkölcsi alapon is megtehetik.

A múltban az erről szóló döntések általában másutt, a magyarok megkerülésével születtek. Évszázados Habsburg fennhatóság és háborús tragédiák következményeként változott a nemzetiségi összetétel, s ennek függvényében változtak a társadalmi viszonyok, közösségi és egyéni szokások és alkalmazkodási képességek. Elég, ha csak a nagy szerb népvándorlásra gondolunk. Bár a török időkben is érkeztek szerbek akkori magyar területekre, de a török idők utáni megritkult népességű országban még inkább kívánatos volt a keresztény népesség, és az akkor még az Oszmán Birodalom ellenőrzése alatt álló Koszovóból szabad volt az út az elvándorlók előtt. Szabad és vonzó is, miután a Habsburg uralom kiváltságokat ígért, I. Lipót császár pedig a magyarok feje felett szentesítette is a pravoszláv vallás tiszteletben tartását, az egyház autonómiáját, s az azzal járó kiváltságokat. Ide vágó érdekes adat, hogy például az 1700-as évek elején a valamivel több, mint 10 ezer lélekszámú Buda lakosságának majdnem fele német volt és majdnem fele szerb, s a maradék néhány százalékot tették csak ki a magyarok, akiknek egyébként csak külön engedéllyel volt szabad a városba költözniük, mert számukra parancsban a peremterületeket jelölték ki.

A németek jelenlétét, azon túl, hogy már a 12-13. században is érkeztek, általában Mária Terézia (főhercegnő, császárné, cseh és magyar koronázott kiránynő) nevéhez kötjük, akinek az 1740-ben kezdődött negyven évnyi uralkodása alatt folytatódtak a betelepítések nem csak a nyugati részeken, hanem Baranyában, Bácskában és a Bánságban is. Feljegyezték, hogy utóbbi esetében egy ideig tiltva volt a magyar lakosság visszatelepülése. Eközben nem lehetettt könnyű a német telepeseknek, akiknek - kiváltságaik ellenére - csak emberfeletti munka árán sikerült virágzó gazdaságot teremteniük. De végülis alkalmazkodtak, és az évszázadok során kialakultak az együttélés írt és iratlan szabályai az itt élő más nemzetiségűekkel. Most, hogy Újvidék Európa kulturális fővárosa lett, egy német cikkben le is írták, hogy bár Mária Terézia a város alapító okiratában ennek az együttélésnek és sokszínűségnek az alapjait kívánta megteremteni s a latinon kívül három nevet is kijelölt a város számára, mára már Újvidék szerb város. Eltűntek a németek, fogyóban a magyarok, olyannyira, hogy a legújabb délszláv háború után ide települőket már meg sem érintették az itt élők korábbi írott vagy íratlan szabályai. Persze, mindezt megelőzték a trianoni diktátum s a második világháború tragikus eseményei és az utána következő, szintén parancsuralmi betelepítések. Igy változtak őseink életkörülményei és a miénké is, és jómagam is így jutottam el odáig, hogy az egykoron csupa magyar bezdáni Rózsa utcában az arra járó ismeretleneket hiába köszöntöm "jó napot"-tal, ők "dobar dan"-nal köszönnek vissza.

Az igazsághoz tartozik, hogy volt egy dicstelen időszak is, amikor a magyarok szintén parancsuralmi módszerekkel változtattak a demográfián, s az "egy batyuval jöttek ide, egy batyuval is menjenek!" jelszóval Magyarországról 1946 és 1948 között kitelepítették a németeket/svábokat, függetlenül attól, hogy ők már akkor Magyarországot tekintették édes hazájuknak. A magyar állam nevében 2007-ben, hatvan évvel a kiűzetés után Szili Katalin akkori házelnök kért bocsánatot, s akkortájt került a köztudatba igazán az a gondolat is, hogy a saját hazához, a saját állampolgársághoz való jog egyik alapvető emberi jog, és az államnak nem állhat jogában, hogy elűzze saját állampolgárait. Ez feltételezi a saját állampolgár védelmének is a mindenkori szavatolását, talán a tekintetben is, hogy mekkora demográfiai változásnak teszi ki, vagy kiteszi-e egyáltalán. Akik már megtanulták az alkalmazkodás kényszerét, tudják, mit jelent ez.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások
Géza
2022. JANUÁR 29. [ 12:17 ]

Gratulálok, Anci, telitalálat!


mukica
2022. JANUÁR 13. [ 19:10 ]

Szóval akkor ez a baj: a szokásos kisebbrendűségi komplexus.


rg
2022. JANUÁR 12. [ 18:26 ]

Üdvözlöm, uram. Következő magyarországi látogatásom Augusztus 20 körül lesz. Javaslom, hogy tartson velem pár napra és érteni fogja, hogy mire gondolok. Ha velem tart hazafelé is, meg fogja látni, hogy az Ön magyar mivolta nem irritálja más ország népeit, mint az én jelenlétem a magyarokat. Komolyra fordítva a szót, ez valóban kukacoskodás, én a hozzászólásaim nagy részét iróniának szánom, reméltem, hogy ez világos.


mukica
2022. JANUÁR 12. [ 17:07 ]

Tisztelt rg! Ön szerint ön magyar. Hát akkor mi a baj?


Lale
2022. JANUÁR 12. [ 12:39 ]

Kedves rg, mint világlátott "felvilágosult" ember tudhatná, hogy kormányváltáskor a kapacitástól függően csak a fontos vezető kádereket váltják le. Maradhatnak (és maradtak) kisebb funkciókon esetleg ellenzékiek is, így nem lehet az ő viselkedésük szerint általánosítani. Mi is sokszor tapasztalunk kellemetlenségeket, például a határforgalom lassításával, de ezért kell kitartani és ragaszkodni jogainkhoz. Amit tesz kukacoskodás. El mondhat kellemetlen eseményeket de ne általánosítson!


rg
2022. JANUÁR 11. [ 18:08 ]

Tehát kedves László, ön szerint a vámos csak a munkáját végzi, ezért pusztán az útlevél alapján állapítsa meg a mivoltunkat. Nekem most négy útlevelem van, kettő európán kívülről, akkor most mi vagyok ha mindet odaadom neki? Ferihegyi érkezéseimkor a vámos csúnyán néz rám, hogy ki a ... adott nekem magyar útlevelet, pedig még magyar lakcímem is van.


Pontosító
2022. JANUÁR 11. [ 10:08 ]

Rólunk de nélkülünk! Évszázados recept ez. Amikor pedig tiltakozunk ellene, és magunk szeretnénk jövőnkről és hazánkról határozni akkor kirekesztők, soviniszták, rasszisták vagyunk. Mit kapnánk ha mi is alkalmaznánk pl: az Ausztrál törvényeket?


Garai László
2022. JANUÁR 10. [ 20:42 ]

A vámos nem tévedett, ő az útlevél szerinti különbséget regisztrálja. Ha egy egyiptomi koromfekete magyarab vagy busznakab (magukat magyarnak valló törzsek) egyiptomi útlevelet nyújt felé, Misr (Egyiptom) polgárának tekinti, ha meg magyar címereset, akkor a vonatkozó előírások szerint ő magyar. Ha meg valaki szamárbőrben álcázva próbálkozna albán táblás kocsi utánfutóján albán állatorvosi engedéllyel, akkor a vámos, ha nem venné észre hogy kilóg a ló-, pardon a szamárláb, láttamozná, hogy ez egy albán szamár... akinek az esze nem a definíción jár.


rg
2022. JANUÁR 10. [ 18:04 ]

Örülnék, ha idézné uram, hogy az alkotmány szerint ki magyar. Nekem minden családtagom 100% -ban magyar, magyar nevem van, ez az anyanyelvem és szerbül se tudok. A magyar vámos mégis közölte velünk, hogy "az magyar akinek magyar útlevele van". Aztán jött a honosítási törvény és a kedves vámos deffiniciója szerint is magyar lettem.


Garai László
2022. JANUÁR 10. [ 10:31 ]

Kedves rg, az alkotmány definiálja amit javasol, olvasgatni sem érdemes emiatt, szájbarágóan százszor elmondják...


rg
2022. JANUÁR 9. [ 18:05 ]

"miszerint a magyaroknak joguk van eldönteniük, hogy kikkel akarnak élni". Ez igaz, de azt is definiálni kellene, hogy ki "magyar"?


Balassy Ildikó
2022. JANUÁR 9. [ 11:07 ]

Kitűnő írás. Levéltárosként sok olyan dokumentummal találkoztam, melyeket városok adta ki válaszként a kérvényezőek, beköltözhet-e az adott helységbe.


Garai László
2022. JANUÁR 7. [ 16:02 ]

A magyarországi németek sorsát Vorosilv kezdte tollba mondani a debreceni magyar bábkormánynak Moszkvában (Fegyverszüneti egyezmény, Moszkva 1945 jan.20.) : "1/b) Magyarország Kormánya arra is kötelezi magát, hogy internálja a német állampolgárokat". Ezt terjesztették ki később a német nemzetiség egészére - hasonlóan más országokhoz. "Kiállíttatott Moszkvában 1945. január 20-án, egy példányban.." Ügyes: EGY PÉLDÁNYBAN.


Egy este Zomborban - illusztráció
2022. JÚNIUS 27.
[ 16:54 ]
Euforikus párhuzam - illusztráció
2022. JÚNIUS 16.
[ 16:22 ]
Nem tudunk elszakadni az orosz-ukrán háború témájától még egyszerű kávézgaztásaink közben sem. Értékelünk, kommentálunk, felidézzük a mi háborús érzéseinket, beleéljük magunkat a mások helyzetébe. Falun élve mindenki mindent tud a másikról. Igy könnyen elképzelhető, hogy gyorsan híre megy annak a helyzetnek,...
2022. MÁJUS 26.
[ 15:53 ]
Miután valóságos üzengetési csata alakult ki arról, hogy Magyarországnak voltak-e tengerei és elvették-e tőle, illetve, hogy Fiume/Rijeka volt-e magyar egyáltalán, különleges fontosságúnak tűnik a május 17-én közzé tett hír, amely szerint Andrej Plenković horvát miniszterelnök Orbán Viktornak a negyedik, megszakítás...
2022. MÁJUS 18.
[ 13:52 ]
Vitathatatlan, hogy a nyugat-európai államok példaképként álltak előttünk még a régi titói Jugoszláviában is, amikor a magas életszínvonalról, emberi szabadságról, a szabad mozgásról álmodoztunk. S amikor a piros útlevél megnyitotta a határokat, azoknak a körében is volt mire irigykedni a megálmodott Nyugaton, akik...
2022. MÁJUS 9.
[ 14:48 ]
Beolvasás folyamatban