Levelek a Rózsa utcából
Inflációs impressziók

Mostanában se szeri, se száma a megjegyzéseknek, amelyekben újságírók és a világ eseményeit szemlélő, csupán a saját gondolataikat megosztani szándékozó emberek párhuzamot vonnak Szerbia és Magyarország között. Miért is ne tennék, hiszen a két ország sorsa azonos sokunk sorsával, legyünk őshonosak a mai Vajdaságban, vagy „jöttmentek” a mai Magyarországon.

Nem is volt nagyon meglepő, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök pénteken a Kossuth Rádió reggeli műsorában nyilatkozva azt mondta, hogy az alapvető élelmiszerárak befagyasztásával kapcsolatban „a szerbeknél talált egy rendkívül izgalmas dolgot”, hogy kiválasztottak öt alapvető terméket, aminek árát visszaállították egy korábbi szintre.

Párhuzamban: Magyarország kiválasztott hat élelmiszert, és azok árát rögzítette egy korábbi szinten, miközben Szerbia nem sokkal előtte ugyanezt tette öt cikk esetében.

Azóta is hangos a magyar sajtó arról, hogy Magyarországon a kiválaszott csirkemell mellett ott van a csirke far-hát is (Szerbiában nincs), s hogy a magyaroknak már csak ez jut...

Nem fogadták tehát lelkesedve az intézkedést, s többen igyekeztek is kormány-ellenes munícióként felhasználni. Mellesleg, nagyon tetszett az ilyen szándékokra reagáló, egyedinek tűnő ellenzéki vélemény, nevezetesen Szalai Erzsébet szociológus posztja, hogy azért mégsem illik viccelődni ezzel, mert igenis sokaknak jelent könnyítést az olcsó far-hát, és némi empátiát is illene mutatni a lakosság azon 20 százaléka iránt, akiknek ez az egyetlen húsétele. Vagyis, a más baján való szórakozás helyett a megoldásra vonatkozó megfogalmazások kellenének inkább ellenzéki körökben is...

Tetszett ez az üzenet különösen azért, mert az én generációm már többször is átélt „csirke far-hátos” időszakokat.

Ezen gondolkodva egyáltalán nem tetszett a Népszavában január 15-én megjelent lekicsinylés, hogy a magyar kormányfő vigyázó szemeit Szerbiára vetette, ami „fényesre sikerült”, hiszen itt az infláció már a 8% súrolja. A cikkirónak ugyan igaza abban, hogy Szerbiában valóban 7,9%-os a pénzromlás, de ha ő tudná, amit én, akkor mellőzné a lekicsinylést. Ugyanis nekünk, akik átéltük a titói korszak hanyatlását, a benzinhiányos páros-páratlan rendszámtáblás autóhasználat bizarr helyzeteit, a délszláv háború szörnyűségeivel együtt az 5 billiárd százalékos inflációt 1993 októbere és 1994 januárja között, akkor ez a 8% százalék egészen másként hangzik és életünk megnyugtatóbb, stabilabb szakaszára nyújt biztosítékot, hogy megpróbáljunk a valós normalitás talaján maradni és élvezni a viszonylagos stabilitást.

Nekünk „véneknek” az elmúlt évtizedekben ezen a tájon mi is volt a „normalitás”? Az esti híradóban bejelentették, hogy másnap drágul a benzin, és mi nem voltunk lusták este tízkor felöltözni és elmenni tankolni a benzinkútra, ahol kifejezetten örömmel fogadtak bennünket a megnövekedett forgalom-adta haszonra hivatkozva. S az is „normális” volt, hogy 4-5 márkás fizetések mellett az alacsony áron tartott lisztből sütöttük otthon a kenyeret, s amikor az 1994-es januári 313 millió százalékos havi infláció után jött az Avramović-féle „szuperdinár” és a 20 német márkának megfelelő 20 dináros fizetés, igazán megkönyebbültünk.

Ilyen múlttal a 8%-os havi infláció valóságos csoda az életünkben, különösen, ha hozzám hasonlóan rendhagyó élményei is vannak az embernek. Történt ugyanis, hogy fürdőszoba felújítására takarékoskodtam, vásárolgattam is serényen az eurót 120 dinárért, hogy majd amikor eljön az ideje, legyen pénz a csempékre, kádra, csapokra. El is jött az ideje (2016 nyarán), s a megtakarított eurót 118 dinárért adtam el a pénzváltóknak: jobb lett volna dinárban takarékoskodni! Ki gondolta volna ilyen múlt után, hogy ezt is megérem?

Ezért gondolom, hogy bizonyos adatok lekicsinylése nem minden esetben igazolt és helyénvaló. Különösen, hogy az infláció nem csak a forintot és a dinárt érinti, az euró sem éppen áll stabil lábakon, hiszen két évtizeddel ezelőtti bevezetése óta valójában kiegyenlítődött az akkori német márka értékével (vagyis lefeleződött), s az Eurostat adatai szerint a múlt év végén éves összehasonlításban elérte az átlagos 4,9%-ot, miközben az Európai Központi Bank 2%-ot célzott meg. A fejlettebb országok sem sokkal jobbak nálunk.

Mindezek után igazoltnak tűnik a szándék, hogy Szerbiában februárban meghosszabbítják az öt alapvető élelmiszer árának befagyasztására vonatkozó intézkedést, így stabilizálva az árakat, csökkentve az inflációt és könnyítve a megélhetést. Teszik ezt – hallom a kommentárokat – azzal a céllal, hogy megvegyék a választókat az áprilisi választásokon. Csakhogy ez tényleg nem új találmány, nagyon is régi gyakorlat. Lényegében arról szól, hogy van-e az államnak elegendő árutartaléka, hogy így avatkozzon be a piaci folyamatokba. A jelek szerint van. Ha nincs, az gyorsan kiderül a választásokig.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Álmunk, Európa - illusztráció
2022. MÁJUS 9.
[ 14:48 ]
Vagy-vagy - illusztráció
2022. ÁPRILIS 29.
[ 17:06 ]
Harmadnapon - illusztráció
2022. ÁPRILIS 15.
[ 20:19 ]
Annak volt igaza, aki rögtön elment, megérezve a háború előszelét – állapítom meg magamban, amikor az ukrajnai háború képeit, a civil áldozatokról készült szörnyű felvételeket és a menekültek arcát bámulva régvolt emlékek törnek fel. A délszláv háború kezdetének a kezdetén sokan voltak, akik azonnal...
2022. ÁPRILIS 8.
[ 16:10 ]
A bezdáni házunk szerény kis nappalijának a falán még mindig ott lóg dédapám, Szabó Sándor bekeretezett obsitos végelbocsátó levele, ami azt tanúsítja 1888-ban, hogy nevezett személy csaknem 18 évet szolgált katonaként a hazának. Szabó őseim szegények voltak, tehát eme szolgálat valóban a hazának szólt, a családnak...
2022. ÁPRILIS 1.
[ 18:12 ]
Épp most volt 23 éve, hogy 1999-ben elkezdtek bombázni bennünket. Bármennyire is bátornak mutatkoztak sokan akkoriban a Kis-Jugoszláviában és még a „Target” feliratú papírcetliket is kitűzték a kabátjukra, igazából senki sem akart célpont lenni egy értelmetlen pusztításban, ami után mégiscsak a tárgyalások és ENSZ...
2022. MÁRCIUS 25.
[ 15:56 ]
Beolvasás folyamatban