Levelek a Rózsa utcából
Traumák több életre
Betűméret:             

Annak volt igaza, aki rögtön elment, megérezve a háború előszelét – állapítom meg magamban, amikor az ukrajnai háború képeit, a civil áldozatokról készült szörnyű felvételeket és a menekültek arcát bámulva régvolt emlékek törnek fel. A délszláv háború kezdetének a kezdetén sokan voltak, akik azonnal összepakoltak. Igazuk volt. Tették ezt talán bölcs előrelátásból, de legfőképp helyzetelőnyből, mert a legtöbbjüknek volt hova mennie. Nem is jöttek vissza, de olykor visszaszólnak a távolból. Akik maradtak, nem feltétlenül tehetetlenségből váltak háborús áldozattá, hanem mert kötődtek családhoz, barátokhoz, szülőföldhöz és reménykedtek a józan észben. Tévedtek. A maradásról szóló döntés egyúttal évekig tartó bizonytalansággal és nyomorgással, a férfiak esetében a harcokba való közvetlen kényszerítés veszélyével járt, amit – reményekkel telt néhány röpke év után - betetőzött a NATO Kis-Jugoszlávia elleni bombázása. Ismételt bizonyításként, hogy a józan ész szempontjából azoknak volt igazuk, akik rögtön elmentek.

Hírek szólnak arról, hogy már legalább 10 millióan távoznak az orosz agresszió által sújtott Ukrajnából. Mint mindig, ezúttal is az első sorokban azok, akiknek drága autókon sikerült gyorsan átjutniuk a határokon, zsebükben jó pénzekkel, hogy szállodát fizessenek, esetleg ugyancsak gazdag ismerős vagy rokon befogadónak hálálkodjanak. Később jöttek az igazi menekülők, akiknek lábuk nyomában már ott potyogtak a lövedékek és akik bizonyára az első adandó alkalommal haza mennek, hogy ott folytassák az életüket, ahova tartoznak. Mindenféle politikusi ígéretek és szankciók ellenére sem hiszem, hogy ez gyorsan bekövetkezik. Hosszú folyamat a stabilizálódás, ráadásul Európa sem lesz olyan, mint eddig volt, és az EU sem, és átrendeződnek a geopolitikai-katonai erőviszonyok is örök feszültségben tartva épp az európai embereket. A személyes traumákat nézve pedig szintén évek kellenek a feldolgozáshoz, a poszttraumás stressz következményei több generáció testi-lelki fejlődését és képességeinek a kiteljesedését gátolja majd. Ez a háború is ugyanolyan pusztító, mint a korábbiak bárhol a világban, az égből jövő csapások pedig ugyanúgy veszélyeztetnek civileket most is, mint 1999-ben, amikor a NATO bombázott bennünket. Az oroszoknak volt példa “tapasztalatok” begyűjtéséhez és elemzéséhez.

Valaki külföldről leírta a minap, hogy Kis-Jugoszlávia 1999-es bombázásakor a NATO tagállamok beleszólhattak, hogy mi legyen a bombák célpontja, és a bácskai magyar emberek nyugalmát Orbán, az akkori magyar kormányfő nem merte megmenteni. Mélységesen megdöbbentett és elszomorított ez a mondat, nem az orbáni merészségéről vagy elégtelen bátorságról szóló üzenete miatt (épp választások voltak), hanem a pusztító bombázások így utólag lefestett érzéketlen háttere miatt, hogy tagállami beleszólással játszadozni lehetett a kiválasztott célpontokkal. Akkoriban egyetlen “protekcióról” tudtunk, arról, hogy az immáron legendának tűnő történet szerint Jacques Chirac francia elnök a belgrádi hidak bombázásáról szóló brüsszeli NATO-döntéskor egyenesen Bill Clinton amerikai elnököt hívta fel és megfenyegette valamivel, s ezek után vonták vissza a határozatot.

Egyének, egyes emberek tehát élet s halál urai, akik időnként osztogatnak ugyan szerencsét, de az akaratukat véghez viszik. A koszovói albánok védelmének nevében indítottak el egy hadműveletet, ami végül mégiscsak (de hogyan is másként?) politikai úton zárult le, bizonyítván azt is, hogy háború igazi megoldást nem hoz. A 78 napig tartó “Irgalmas Angyal” hadművelet megmutatta, hogy amit le akartak dobni, azt le is dobták. Nem tudom, mennyire lehet igaz a statisztika az 1500-2500 halottról, a 79 gyerek-áldozatról, 6 ezer sebesültről, a földre hullott 22 000 tonna lövedékről, a 42 lebombázott hídról, de azt tudom, hogy 1999-ben kiürülhettek a fegyverraktárak, következhetett újakkal, hatékonyabbakkal való feltöltésük a hadiiparban érdekelt részvényesek nagy örömére… A gyengített urántartalmú bombák használatát sokan kétségbe vonják, pedig az is igaz lehetett, évekig elhúzódó rákos betegségben szenvedő emberek ezrei adták fel a küzdelmet az életért. Egyet közülük személyesen is ismertem. Egy orvost, aki hű volt esküjéhez, és nem szökött el, hanem elment gyógyítani Dél-Szerbiába és betegen, furcsán elszürkült arccal tért haza. Isten nyugosztalja.

A háborús traumákat sokan Újvidéken szenvedtük át. Miközben az akkori demokrata Clinton-adminisztráció külügyminisztere Madeleine Albright (nyugodjon békében) igen furcsa üzenetekben arról akart meggyőzni bennünket, hogy civil célpontjaik nincsenek, a NATO bombázói, élükön az USA-val néhányszor Újvidéken is célt tévesztettek, amikor pedig beletaláltak az újvidéki Szabadság hídba, azt Nagyszombaton tették olyan időpontban, amikor a hídon emberek voltak…

Szegény ukrajnaiak. Most ők az áldozatok, miközben a politikusaik “fegyvert, fegyvert, fegyvert” követelnek a már meglévő és agresszíven használt orosz fegyverek ellenében, s döntések is születnek több száz millió dolláros fegyverszállítmányokról, amit az USA ad Ukrajnának. A legújabb NATO döntés értelmében ha együtt nem is, külön-külön megtehetik ezt mások is. Szegény ukrajnai emberek, szegény mi, szegény Európa.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Szomorú - illusztráció
2024. MÁRCIUS 28.
[ 15:27 ]
Hit hidakban - illusztráció
2024. MÁRCIUS 19.
[ 16:36 ]
Szomorú a határ… - illusztráció
2024. MÁRCIUS 6.
[ 15:13 ]
Szinte minden darázsfészeknek tűnt, amihez az ember nyúlt azok után, hogy Magyarországon kiderült a pedofil-ügyben elítélt megkegyelmezésének a ténye. Merthogy gyermekbántalmazásért nincs kegyelem, hibás döntése miatt le is mondott Novák Katalin államfő, és vele együtt a volt igazságügyi miniszter, Varga Judit is, aki...
2024. FEBRUÁR 20.
[ 16:08 ]
Ez gyorsan ment. A magyar köztársasági elnök asszony lemondatásának ügye február 2-án kezdődött és február 10-én véget is ért: Novák Katalin lemondott tisztségéről, elismerve, hogy hibázott, amikor tavaly áprilisban Ferenc pápa budapesti látogatásának alkalmából több elítélt között megkegyelmezett egy olyan...
2024. FEBRUÁR 10.
[ 22:50 ]
Akinek alacsony a vérnyomása, és netán nincs jobb dolga, nézzen bele néhány nyugati hírportál aktuális kínálatába, miután a keresőbe beírta, hogy „Ilaria Salis”. Ha megnézi a nő ironikus mosolyáról készült felvételeket, nem marad közömbös. Ilaria Salis annak az olasz, negyven felé közeledő nőnek a neve, akit...
2024. FEBRUÁR 2.
[ 18:47 ]
Beolvasás folyamatban