Levelek a Rózsa utcából
A dolgok állása szerint…
Betűméret:             

Mi másról, mint bizonytalan tervekről, a téli fűtésre való előkészületeinkről, élelmiszertartalékainkról, inflációról – mindarról, ami a háború árnyékában érint bennünket. Ezek a témáink a hétköznapokban, miközben receptünk nincsen arról, hogy hol kereshetjük a biztonságot mostanában. Ingó biztonságérzetünk stabilizálására némi alapot ad egyéni szinten, ha mi is és a családunk is egészséges, közösségi szinten pedig az, hogy nem vagyunk közvetlen részesei az európai önpusztító politikának. És persze, a nagyszüleink, szüleink és jómagunk háborús időkből, szegénységből fakadó tapasztalata, amit a jelek szerint ismét hasznosítani kell.

Egy kedves ismerősöm mesélte, hogy húsz-huszonöt évvel ezelőtt nagyon akartak takarékoskodni, és csak a minimális tűzrevalót vették meg, mondván, hogy majd beszorulnak a tágas konyhába egész nap, alvásra pedig jó a hideg hálószoba is. Hogy mi mennyit szenvedtünk azon a télen! – meséli ma is borzongva, és állítja, hogy a család számára azóta a tüzelő az első, s csak utána az élelmiszertartalék. Kollégám ehhez kapcsolódva mondja, hogy most valóban minden pénzt a tartalékokba kell fektetni, olyanba, aminek a család később hasznát látja. Vegyünk példát a vállalkozókról – folytatja, és ismerősével példázódik. Az illető az építőiparban kisvállalkozónak számít, de a mi egyszerű mércéinkkel mérve nagy pénzeket forgat. Mintha érezte volna, hogy háború lesz, amikor januárban eladott egy újvidéki új építésű lakást, amit az elvégzett munkájaként kapott kompenzációként a beruházótól, s a 100 ezer eurót azonnal betonvasba fektette. Most az a vas kerek 200 ezer eurót ér! A betonacél hiánycikk lett egész Európában, hiszen eddig főként vagy Ukrajnából vagy Oroszországból hozták.

Az illető kisvállalkozó szerencsésnek mondja magát nem csak az értéknövelő befektetése miatt, hanem azért is, mert van anyaga, amivel dolgozhat tovább, mivel betonvasból hiány lesz, biztosan, hiszen Mariupolban megsemmisült az Azovstal, amelyet Európa legnagyobb acélgyárának tartottak számon. S bár németországi hírek szerint egyre több vállalkozó mondja le az építkezésekkel kapcsolatos szerződéséket, mivel még mindig sok a pénz bizonyos rétegek körében – akik rejtett utakon legalizálják rejtélyes dolgaik eredményét – még mindig van, aki számára dolgozni lehet, vagyis aki élteti az új lakások piacát.

Eközben mi a magunk kis életét szeretnénk éltetni.

Hogy túléljük. Különös tekintettel a megérzésekre, hogy ez a háború eltart még egy ideig.

A viselkedéspszichológia tudományosan, nagyszüleink tapasztalata gyakorlati szinten adja tudtunkra, hogy mit kell tennünk. Minden olyat, amit becsületes úton megtehetünk, és amiről meg vagyunk győződve, hogy később a hasznunkra lesz. Igy kerül tehát előtérbe ismételten a “spájzolás”, inflációs időkben. Mert mi idősebbek már jól tudjuk, mi az infláció. Nem közgazdasági szempontból, hanem a saját zsebünk okán. Nem csak az esetleges áruhiány, hanem a pénzünk – ez által a munkánk – elértéktelenédésétől tartva megtanultuk, hogy mibe fektessünk be (cukorba, fagyasztott borsóba, szakszervezeti féldisznóba, tíz palack étolajba, zsák lisztbe), s ha az autó lehetőség szerinti teletankolása után még maradt némi dinár, azon feltétlenül német márkát kellett venni, ámbár a szerb szomszédok némi iróniával gyakran ismételték a szállóigét, hogy “miattunk még a márkának is lesz inflációja”. Bár Szerbiában, tehát Újvidéken is például, évtizedek óta lakást vagy autót kizárólag márkában, illetve euróban számolva adnak és vesznek, az euro mostani leértékelődése mégsem miattunk van. Nagy “játékosok” olyan játszmái miatt, amelyeknek közük van ugyan az oroszok Ukrajna elleni háborújához, de nem elsősorban. Mert itt a tény: az energia euróban is csaknem 50%-kal drágult (pedig hát nem Oroszországból, hanem immáron baráti kitermelőktől származik), s ez majd beépül mindenbe, ha kell, ha nem.

Most olvastam egy megdöbbentő interjút a 24.hu-n Gelencsér András vegyész-légkörkutatóval, a Pannon Egyetem rektorával, aki szerint a túlfogyasztás miatt civilizációnk elkerülhetetlenül összeomlik néhány évtizeden belül. Itt szembesülök tudományos érvekkel alátámasztva, hogy szénnel fűtve mégsem szennyezzük annyira a környezetünket mint gondolnánk, hiszen javult a bányászat hatékonysága, külszini fejtéssel kisebb a költség és energiabefektetés, a szén pedig jobban melegít minden másnál. Ezt elolvasva már adott, hogy laikusan ide vegyem a tüzifát is, különösen, ha elszáradt ágakkal, összegyűjtött rőzsével is kiegészítjük.

Volt idő, amikor a kánikula ellenére is a nyári konyhában rőzsével tüzelve sütöttük a palacsintát, hogy így kevesebb áramot fogyasszunk, később pedig, amikor kihült, a rőzse szép fehér hamujával szórtuk meg a sarjadó káposztaleveleket, hogy ne lepjék el a tetvek. Ezután a gondosan ápolt kertünkben gyomláltunk is egy kicsit, hogy legyen mit a tyúkok elé szórnunk és szép sárga legyen a tojás. Akkor nem tudtuk, hogy a körforgásos gazdálkodást űzzük, egyszerűen csak racionálisan viselkedtünk. A dolgok állása ismét erre int.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Aszály - illusztráció
2022. AUGUSZTUS 3.
[ 18:46 ]
Egy este Zomborban - illusztráció
2022. JÚNIUS 27.
[ 16:54 ]
A nevezetes napnak, június 14-ének késő estéjén, az angol-magyar 0:4-es történelmi meccs végeztével gyorsan kisiettem óbudai lakásunk teraszára. A telihold sejtelmes fényei között az ég felé terjeszkedő hatalmas fakoronák, a távolból fel-felvillanó fények, a Vörösvári úton még mindig élénknek bizonyuló közlekedés...
2022. JÚNIUS 16.
[ 16:22 ]
Van egy emlékezetes romantikus filmdráma, amit aligha lehet elfelejtenie annak, aki látta. A felolvasó című filmre gondolok. Maga a történet előbb jutott el köreimhez a film révén, mint regény formájában, pedig a film alapjául szolgáló regény, Bernhard Schlink könyve magyarul is megjelent. A film néhány jelenete napról...
2022. JÚNIUS 2.
[ 16:43 ]
Nem tudunk elszakadni az orosz-ukrán háború témájától még egyszerű kávézgaztásaink közben sem. Értékelünk, kommentálunk, felidézzük a mi háborús érzéseinket, beleéljük magunkat a mások helyzetébe. Falun élve mindenki mindent tud a másikról. Igy könnyen elképzelhető, hogy gyorsan híre megy annak a helyzetnek,...
2022. MÁJUS 26.
[ 15:53 ]
Beolvasás folyamatban